Ezeket én inkább a II. Világháború után megmaradt mozdíthatatlan kövületekként látom.
Akkoriban alapvetően minden harckocsi hadosztály két közepes, és egy nehéz harckocsi ezredből állt.
A háború végén lendületből még 1945-46-ban legyártásra került 1500db ISz-3-as, de még 55-ben is az NDK-ban állomásozó nehézharckocsik 30-40%-a ISz-2-es volt.
Ahhoz képest, hogy két társulat is foglalkozott a nehéz harckocsi fejlesztéssel és gyártással (Leningrád és Cseljabinszk) ehhez képest szegényes ami elkészült, főleg ha az akkoriban már 5 üzemben, végül mintegy 25'000db T-54/55-höz viszonyítom.
Hogy mekkora mozdíthatatlan kövületek voltak is ezek az irodák/szervezetek/gyárak (nem csak a termékük), arra jó példa hogy Sztálin halála után Hruscsov megmondta a nehéz harckocsi gyártást be kell fejezni, és a rakétás tankra kell az irodáknak koncentrálni...
... ehhez képest 66-ig gyártották tovább a T-10-est, simán szembementek a pártfőtitkár döntésével, akkora állam voltak az államban.
A lekötött erőforrásokhoz képest (két tervező iroda, két gyár) az elkészült 1500db T-10-est meg végül a T-62-esek kukázták az NDK-ban, azok erősebb lövegei okán.
Akit az irodák közötti intrika érdekel, annak érdemes ezt elolvasnia...