Érdekességképpen, a szovjet Nyugati Hadseregcsoport a hetvenesévekig alkalmazta a ISZ-2 és ISZ-3-as harckocsikat az NDK-ban. Képen a 119. Önálló Harckocsizó Ezred nehézpáncélosai kelet-Németországban.
Hidegháború (1947-1991)
- Téma indítója gacsat
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Dobjuk fel a topikot:, a Moszkvai Katonai Körzet 2. Gárda Gépesítettlövész Hadosztályának korai optikai távmérős T-72-esét mutatják be francia küldöttségnek még 1977-ben. Nagy volt az összeborulás, egy évre rá szovjet MiG-23-asok repültek a párizsi légishow-n.
Adjunk az exrémitásnak is, hogy látszódjon, nem csak T-5x/6x/7x/8x-ből állt a világ a HH második felében: a szovjet Csendes Óceáni Flotta 55. Tengerészgyalogos(!) Hadosztályának ISZU–152-es nehéz önjáró lövege deszantol 1981-ben(!!!). A szovjet távol-keletre ekkor még ez a technikai is megfelelt/nem volt elegendő jobb.
Nem tudom van-e igény, ilyen egyedibb Hidegháborús szovjet infómorzsákra?
A szovjet Nyugati Hadseregcsoport, 3. Hadseregének közvetlen alárendeltségébe tartozó 115. Önálló Harckocsizó Ezrede a hetvenes években még T-10M nehéz harckocsikat használt kelet-Németországban:
Ezeket a hadseregközvetlen ISZ-2/-3/T-10M nehézharckocsikkal feltöltött önálló egységeket "áttörő" ezredeknek nevezték.
Hogy lássuk, voltak még régi technikák a szovjeteknél is: A szovjet Távol-keleti Katonai Körzet, 22. Gépesített lövéshadosztálya még T-34-85-ös harckocsikat is használt 1976-ban!
És, hogy legyen valami légierő is ugyanitt: a szovjet Távol-keleti Katonai Körzet légvédelmét adó, 11. Önálló Honi Légvédelmi hadsereg, egészen 1979-ig(!) alkalmazta a MiG-17-es típust, két elfogóvadászrepülő ezred állományában!
Többek között ezekkel védték a Csendes-óceáni flotta kikötőit és egységeit. Tették ezt nem azért, mert ne lett volna korszerűbb típusuk, hanem mert nem volt azok üzemeltetéséhez szükséges réptéri infrastruktúra. Ugyan 1960-tól elkezdték a MiG-21, Szu-9 és Szu-7-es számára szükséges 2500 méteres sztenderd betonok építését a Szovjetunió szerte, de egy húsz évnek kellet eltelni, mire ilyen „isten háta mögötti” helyekre is eljutottak. Így mielőtt itt is elkezdődött az építkezés, csak a perforált acél lemezekről kialakított 1500 méteres kifutók álltak rendelkezésre, amikről 1979-ig csak a MiG-17-est üzemeltethettek! Majd 1979 és 1981 között utolsóként itt is elkészültek a 2500 méteres kifutókkal és mindkét ezredet ujjászervezték MiG-23MLA/MiG-21bis típusokon.
A szovjet Nyugati Hadseregcsoport, 3. Hadseregének közvetlen alárendeltségébe tartozó 115. Önálló Harckocsizó Ezrede a hetvenes években még T-10M nehéz harckocsikat használt kelet-Németországban:
Ezeket a hadseregközvetlen ISZ-2/-3/T-10M nehézharckocsikkal feltöltött önálló egységeket "áttörő" ezredeknek nevezték.
Hogy lássuk, voltak még régi technikák a szovjeteknél is: A szovjet Távol-keleti Katonai Körzet, 22. Gépesített lövéshadosztálya még T-34-85-ös harckocsikat is használt 1976-ban!
És, hogy legyen valami légierő is ugyanitt: a szovjet Távol-keleti Katonai Körzet légvédelmét adó, 11. Önálló Honi Légvédelmi hadsereg, egészen 1979-ig(!) alkalmazta a MiG-17-es típust, két elfogóvadászrepülő ezred állományában!
Többek között ezekkel védték a Csendes-óceáni flotta kikötőit és egységeit. Tették ezt nem azért, mert ne lett volna korszerűbb típusuk, hanem mert nem volt azok üzemeltetéséhez szükséges réptéri infrastruktúra. Ugyan 1960-tól elkezdték a MiG-21, Szu-9 és Szu-7-es számára szükséges 2500 méteres sztenderd betonok építését a Szovjetunió szerte, de egy húsz évnek kellet eltelni, mire ilyen „isten háta mögötti” helyekre is eljutottak. Így mielőtt itt is elkezdődött az építkezés, csak a perforált acél lemezekről kialakított 1500 méteres kifutók álltak rendelkezésre, amikről 1979-ig csak a MiG-17-est üzemeltethettek! Majd 1979 és 1981 között utolsóként itt is elkészültek a 2500 méteres kifutókkal és mindkét ezredet ujjászervezték MiG-23MLA/MiG-21bis típusokon.
Viccelsz? Minden morzsát köszönünk!
T
Törölt tag 1945
Guest
Harckocsi típusok szembenállása Európában a hidegháború alatt
1950-es évek
A hidegháború legnagyobb számban gyártott harckocsija a T-54/55-ös típus változatai, melyből a legelterjedtebb T-55A alváltozatot utódjánál is tovább gyártottak, a MiG-21BISz típusú frontvadászhoz hasonlóan.
Gyártása a Szovjetunióban 1947-ben indult a Nizhny Tagil-ban található (a háború alatt No.183-as számú) Urál-i vagongyárban, 1948-ban a Harkov-i (No.75-ös számú) Malisev-ről elnevezett mozdony gyárban, és 1949-ben az Omszk-i (No.174-es) Lenin-ről elnevezett gépgyárban. 1951-re sikerült a kelet Európai országokban is újra beindítani a harckocsi gyártást, Lengyelországban a Bumar-Łabędy gépgyárban, és Csehszlovákiában a Martin gépgyárban. Eleinte a két megszállt országban csak a T-34/85-ös típus készülhetett, de 1955-56-tól ők is átálltak a T-54/55-ös változatainak a gyártására, így immáron öt gyárban készült a típus.
Németország szovjet megszállás alatti zónájában két front állomásozott, melyet 2-2 lövész, és 1-1 harckocsi hadsereg alkotott.
A lövész hadseregek jellemzően 3 lövész hadosztályból, és egy harckocsi hadosztályból, a harckocsi hadseregek 2 közepes és 1 nehéz harckocsi hadosztályból, és egy lövész hadosztályból álltak.
1954-ben a Németországi Szovjet Megszálló Hadseregcsoport (GSOFG) megjelöléséből eltűnt a „Megszálló” szó, majd 1955-ben megalakult a Varsói szerződés.
1955-re a nyolc közepes harckocsi hadosztály felében megtörtént a T-54/55 típus hadrendbe állítása (mintegy 700 harckocsi), a leváltott T-34/85-ösök a lövészhadosztályokhoz kerültek.
A szovjet észak-német front két lövész hadserege (3. rohamlövész és 20. gárda), és 2. gárda harckocsi hadseregével szemben az 1949-ben megalakult NATO északi hadseregcsoportja (Northag) nézett szembe.
A Northag négy hadtestjéből a Brit Rajnai Hadsereg (BAOR) Centurion harckocsikkal volt felszerelve, az 1. holland hadtest 1954-ben váltotta le a Sherman harckocsijait szintén Centurionra.
Az 1. nyugatnémet, és az 1. belga hadtest amerikai gyártású M47 Patton harckocsikkal volt felszerelve.
A szovjet dél-német front két lövész hadserege (3. és 8. gárda), és 1. gárda harckocsi hadseregével szemben a NATO központi hadseregcsoportja (Centag) nézett szembe.
A Centag-ot alkotó nyugatnémet 2. és 3. és amerikai 5. és 7. hadtest M48 Patton harckocsikkal volt felszerelve.
A dél-európai hadszintéren a három olasz hadtest (3., 4., 5.) Sherman harckocsijait az 50-es évek elején eladták Izrael-nek, és nagybevásárlást rendeztek az M47 Patton harckocsi típusból.
1952-ben az egyesült államokból 1000db-ot, 1962-ben újabb 1000db-ot immáron az amerikai hadseregtől, amely éppen leselejtezte őket, majd 1969-ben Nyugat-Németországtól még 600db ott már kivont példányt szereztek be.
Az 1956-os forradalom folyamán a Brit nagykövetségen szolgáló Noel Cowley alezredes, katonai attasé számára lehetőség nyílt egy a szabadságharcosok által elfogott T-54-es részletes átvizsgálására, páncélvastagságának részletes lemérésére. A szovjetek erről tudhattak, mivel az alezredest a forradalom bukása után nemkívánatos személynek nyilvánították, és 48 órán belül el kellett hagynia Magyarországot.
A 105mm-es Brit L7-es harckocsi löveg fejlesztése ekkor ugyan már javában zajlott, de a Budapesten megismert adatok pontosították az addigi nyugati becsléseket a típus páncélvédelmével kapcsolatban.
1960-as évek
1959-ben a BAOR-nál megjelent a Centurion 105mm-es L7-es lövegével felszerelt típusa, majd 1960-tól a két amerikai hadtest is elkezdte az M60 Patton rendszeresítését.
V. I. Csuikov marsal (a korábbi Sztálingrádi győztes), a Szovjetunió szárazföldi csapatainak főparancsnoka azonnali választ követelt az ipartól, szó sem lehetett az éppen kifejlesztés alatt álló és csak valamikor a jövőben elkészülő csodaharckocsira való várakozásról. Azonnal kellett egy a nyugati 105mm-esnél nagyobb kaliberű löveggel felszerelt közepes harckocsitípus, még ha az csak pár évig is áll szolgálatban.
Az átmeneti megoldás a Nizhny Tagil-ban készülő (a T-55A típushoz képest 50%-al drágább), 115mm-es löveggel felszerelt T-62-es típus lett, gyártása 1961-ben kezdődött és 1963-ban már meg is jelent Kelet-Németországban.
Eközben a NATO északi szárnyán (NORTHAG) a britek 1966-ban leváltották a 105mm-es lövegű Centurion-t a 120mm-es Chieftain-re, 68-ban a belgák, majd 69-ben a hollandok is lecserélték a korábbi Patton-t és Centurion-t a Nyugat-Német Leopard-1 típusra.
Középen (CENTAG) az amcsik teljesen átálltak az M60A1 Patton típusra, a Nyugat-Németek meg a saját gyártású Leopard-1 típust rendszeresítették.
Délen (SOUTHAG) az olaszok 1965-66-ban vásároltak 100db M60A1 Patton-t, majd megvették a licenszét, és még 200db-ot gyártottak 1969-70-ben.
A 60-as évek másik felében a Lenin-i és Mao-i szocializmus értelmezésének eltérései miatt a 3. gárda hadsereget Kelet-Németországból áthelyezték a távol keletre, egy közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákkal felszerelt hadsereggel egyetemben, aminek hiányát ellensúlyozta az 1968-as Csehszlovákiába történő beavatkozás, ami után az országban maradt szovjet csapatokból megalakult a központi hadseregcsoport, szintén T-62-es harckocsikkal felszerelve, a Magyarországon állomásozó déli hadseregcsoport ekkoriban szintén T-62-eseket alkalmazott.
A Harkovi csodaharckocsi az 1963-as tervek szerint, 65-ben 500db, 66-ban 700db, majd 1800db évi mennyiségben készült volna, 65-ben Omszk majd 66-ban Nizhny Tagil is átállt volna a gyártására.
Az első példányokkal azonban hatalmas problémák voltak, az automata töltőberendezés átlag 3 töltésenként elakadt, és az új motor átlagosan csak 89 üzemórát bírt ki.
1965-66-ra az átlag motor még mindig csak 100 üzemórát vagy 2’325km-t bírt ki, így az összes többi harckocsi tervezőirodát megbízták, hogy próbáljanak megbízhatóbb motort befaragni a típusba.
1966 december 30-án a T-64-es átment ugyan az állami átvételen, de a motorok átlag élettartalma még mindig csak 212 óra volt, és 35%-uk nem ére meg a gyári garanciális 200 órát sem.
1968-ban megjelent a 2A26-os 125mm-es löveggel szerelt változat, ami 3x annyiba került, mint a T-62-es (60eR vs 190eR) és komoly löveg szórási problémákkal küzdött.
1969-ben immáron a motorok átlagélettartalma elérte a 435 üzemórát, amivel átlagosan 8’235km-t lehetett megtenni, és érkezett a 2A26M löveg némileg javítva a kezdeti gyerekbetegségeket.
A fenti T-64-es példányok csak fehérorosz és ukrán területen lévő harmadik lépcsős alakulatoknál lettek rendszeresítve, közel a gyárhoz, és távol a NATO-tól.
Kelet-Németországban az T-62-re való átfegyverzés viszont folyamatos volt, 1970-re már a harckocsik 75%-a T-62-es típus volt.
Emiatt is tárgyalja az amcsi TRADOC az M60A1 - T-62 összehasonlítást olyan részletesen.
T
Törölt tag 1945
Guest
1970-es évek
1971-re a T-64A motorja átlagosan 480 üzemórát, 72-ben már 700 órát bírt.
1974-ben a T-64A 2A46-1 lövegtípusa, majd az 1976-ban megjelent T-64B 2A46-2 lövege kiküszöbölte a korábbi problémákat, és az abból indítható Kobra rakéta (5eR/db) 4km-en reális célleküzdést tett lehetővé.
A T-64B új képességéhez 320eR-es ár társult, így a zászlóaljanként csak egy „mesterlövész” századot szereltek fel vele (harckocsik harmada), a zászlóalj másik két százada T-64A típust kapott.
1976-tól kezdte el a T-64A/B lecserélni a T-62-eseket a NORTHAG-al szemben álló északi front három hadseregénél, (3. gépesített roham lövész és 20. gárda gépesített lövész), és 2. gárda harckocsi hadseregénél, illetve a Magyarországi Dél-Hadseregcsoportnál.
Nyugaton az MBT-70 harckocsi elhasalt, a vesztes Vietnami háború után a csapatok morálja a mélyponton volt, a kanadaiak éppen a harckocsizó egységek felszámolásán gondolkodtak, az amerikai katonák vélekedése szerint csak kisebb fekvőrendőrt jelentenek az előre törő szovjet frontokkal szemben, és csak azok lassítására lehet némi esélyük.
Az egyedüli változást a déli SOUTHAG oldalán az olasz Leopard-1A2 licenszgyártás jelentette, összesen 920 példány állt rendszerbe 1971-79 között.
1973-ra elkészült a Nizhny Tagil által áttervezett Harkovi T-64-es és T-72 néven indult a gyártása.
Áttervezett töltőberendezés és megbízható motor jellemezte, 125mm-es 2A26M2 lövegével olcsóbb volt, mint a T-64A (150eR vs 190eR), viszont csak hagyományos homogén acél toronnyal rendelkezett.
1975-ben már a 2A46-os löveggel, 78-tól kvarc szendvicspáncélzattal, és TPD-K1 lézertávmérővel gyártották.
1980-as évek
1979-ben Nizhny Tagil-ban a T-72A gyártásba (immáron 175eR-be került), 81-től 2A46M löveggel szerelve (ami a találati arányt 2km-en 57%-ról 85%-ra javította), 83-tól érkezett az 1A40 tűzvezető rendszer, és a britek által a 70-es években kitalált Chobham páncél elrendezéssel kialakított torony. Csak ekkorra érezték a szovjetek eléggé kiforrtnak a típust, és 1982-től a Csehszlovákiában állomásozó központi hadseregcsoport T-72A típussal kezdte lecserélni a T-62-eseit.
1978-79-ben minden kelet európai szövetséges vehetett egy zászlóaljnyi T-72-est (homogén acél torony, optikai és lézeres távmérő vegyesen, 2A46-os löveg), de hadseregeik további átfegyverzését maguknak kellett megoldaniuk. A Lengyelek, Csehszlovákok és a Jugoszlávok megvették a szovjet licenszt (sokpénzért), az NDK és Magyarország a Csehszlovák és Lengyel gyárakból kívánt a vásárolni, míg a Románok inkább maguk próbálták lemásolni azt, licensz vásárlás nélkül.
Lengyelországban a Bumar-Łabędy gépgyárban 1979-ben álltak le a T-55A gyártásáról, 1980-ban összeszereltek néhány Nizhny Tagil-ban gyártott T-72-es példányt, és 1981 folyamán tesztelték azokat a csapatoknál.
A gyártás 1982-ben indult meg T-72M típusjelzéssel (homogén acél torony, TPD-K1 lézeres távmérő, 2A46-os löveg). 1986-tól átálltak a T-72M1 típusjelzésű változat (kvarc szendvicspáncélzatú torony, megerősített test homlokpáncél, ködgránátvetők) gyártására, és 1990-ig összesen a két változatból 1610 példány készült, aminek a fele exportra került.
Csehszlovákiában a Martin gépgyárban 1982-ig folyt a T-55A gyártása, és 1981-ben készült el az első új harckocsi (homogén acél torony, TPD-K1 lézeres távmérő, 2A46-os löveg) amely megegyezett a lengyel gyártmánnyal (annál megbízhatóbb volt), viszont T-72 típusjelzésével jól megkevert mindenkit (nyugaton T-72G-jelzéssel is illették). 1986-tól ők is átálltak a T-72M1 (immáron azonos) típusjelzésű változat (kvarc szendvicspáncélzatú torony, megerősített test homlokpáncél, ködgránátvetők) gyártására, és 1991-ig összesen a két változatból 1226 példány készült, a fele exportra.
Az NDK egyenlő arányban, 250-250db T-72-est vásárolt Csehszlovákiából, illetve Lengyelországból, Magyarország a tatai harckocsi dandár kiegészítésére az eredeti szovjet T-72 zászlóalj mellé két zászlóaljnyi csehszlovák, majd még egy zászlóaljnyi lengyel gyártású harckocsit szerzett be.
Nizhny Tagil-hoz képest alig három év késéssel Leningrádban is sikerült a Harkovi T-64-est gázturbina hajtásra átfaragni, és megszületett T-80-as.
Amíg egy V46-os dízelmotor 9.6eR-be került, addig a GTD-100 gázturbina ára önmagában 104eR volt.
Mire 1979-re a fenti típusba bekerült a T-64B-ben debütált Kobra rakétarendszer is, a T-80B ára már a csillagászati szintre emelkedett (480eR).
A Szovjetunióban utolsónak az Omszk-i gépgyár állt át a T-55A gyártásáról a T-80B típusra, így 1981-től megkezdődött a CENTAG-al szemben álló T-62-esek lecserélése déli front két hadseregénél, (8. gárda gépesített lövész), és 1. gárda harckocsi hadseregénél.
1983-ban jelent meg az első Kontakt-1-el felszerelt T-64BV az NDK-ban és Magyarországon, a hidegháború végére mindössze a harckocsik 5%-a kapta meg, jellemzően az ezred és zászlóalj parancsnoki járművek.
Egy évvel később a T-80BV is megjelent az NDK-ban, a hidegháború végére a harckocsik 15%-a kapta meg a Kontakt-1 téglákat, jellemzően az ezred, a zászlóalj, illetve a századparancsnoki járművek.
A T-55A típus modernizációja a kelet európai hadseregeknél 1984-től indult meg (plusz páncélzat, lézertávmérő, lézer besugárzás jelző, tűzvezető rendszer, időjárás állomás), szintén Lengyel, illetve Csehszlovák gyártással.
A hidegháború vége
A hidegháború végén a keleteurópai szövetséges hadseregek harckocsi állománya a következőképpen alakult:
NDK 25% T-72M, 75% T-54/55
Csehszlovákia 30% T-72M, 40% T-55AM, 30% T-54/55
Lengyelország 25% T-72M, 20% T-55AM, 55% T-54/55
Magyarország 10% T-72M, 10% T-55AM, 80% T-54/55
A hidegháború végére a szovjet csapatok állományában az NDK északi részén a T-64 változatai (65% T-64A, 30% T-64B, 5% T-64BV), míg a szemben álló NORTAG állományában:
BAOR 10% Challenger (1983-tól) 90% Chieftain
1. Holland hadtest 100% Leopard-2 (1983-tól)
1. Belga hadtest 100% Leopard-1A5 (1984-től)
A CENTAG-al szemben az NDK déli részén T-80 változatai (85% T-80B, 15% T-80BV) illetve Csehszlovákiában (100%) T-72A, míg a NATO állományában:
A két amerikai hadtest 79-ben az M60A3, 81-ben az M1, 84-ben az M1IP harckocsikból kapott példányokat, igencsak vegyes állományt kialakítva.
Az egységes átfegyverzés csak 1986-ban indult meg az M1A1 típussal, ami 1990-re az összes többi típust 100%-ban leváltotta.
1988 októberétől az M1A1 különleges DU nehézpáncélozással készült változatai az M1A1(HA) típusjelzéssel rendelkeztek.
A három nyugat-német hadtest 40% Leopard-2, 40% Leopard-1, és 20% M48A2C típussal rendelkezett.
A SOUTHAG-al szemben Magyarországon az NDK-val megegyező arányú T-64A/B/BV típus állomásozott, míg a három olasz hadtest 60% Leopard-1A2, 20% M60A1, és 20% M47 típussal rendelkezett.
1985-től Nizhny Tagil átállt a T-72B gyártására (Kontakt-1 reaktív páncéltéglák, Szvír rakétarendszer) immáron 230eR darabáron.
1987-ben indult Omszk-ban a T-80U gyártása (Kontakt-5 reaktív páncéltéglákkal) 825eR darabáron.
Harkovban a dízelmotorosra alakított, immáron Kontakt-5 reaktív páncéltéglákkal ellátott T-80-as harckocsit nagyon szerették volna T-84 jelzéssel gyártani, utalva az általuk kifejlesztett T-34, T-44, T-54, T-64 típusok által teremtett hagyományra, de ez egyben azt is szemléltette volna, hogy a Szovjetunió továbbra is három féle harckocsit gyárt ugyanarra a célra. A kérdést végül személyesen Gorbacsov döntötte el, a típusjelzés így T-84 helyett T-80UD lett. A fenti típusokból csak néhány hadosztálynyira való példány készült a hidegháború végéig, és csak a Szovjetunió belsejében diszlokáló 3. vonalas alakulatok kaptak belőlük példányokat, nem kerültek az első vonalba a NATO-val szemben.
A Lengyelországi Bumar-Łabędy gépgyár a 80-as évek végén lépéseket tett a T-72S gyártására való átállásra, de a szovjetek teljes licenszdíjat kértek érte, mivel szerintük ez egy teljesen új harckocsi típus volt, míg a lengyelek szerint ez csak az általuk gyártott T-72M1 módosítása volt, így az üzlet nem került megkötésre.
1971-re a T-64A motorja átlagosan 480 üzemórát, 72-ben már 700 órát bírt.
1974-ben a T-64A 2A46-1 lövegtípusa, majd az 1976-ban megjelent T-64B 2A46-2 lövege kiküszöbölte a korábbi problémákat, és az abból indítható Kobra rakéta (5eR/db) 4km-en reális célleküzdést tett lehetővé.
A T-64B új képességéhez 320eR-es ár társult, így a zászlóaljanként csak egy „mesterlövész” századot szereltek fel vele (harckocsik harmada), a zászlóalj másik két százada T-64A típust kapott.
1976-tól kezdte el a T-64A/B lecserélni a T-62-eseket a NORTHAG-al szemben álló északi front három hadseregénél, (3. gépesített roham lövész és 20. gárda gépesített lövész), és 2. gárda harckocsi hadseregénél, illetve a Magyarországi Dél-Hadseregcsoportnál.
Nyugaton az MBT-70 harckocsi elhasalt, a vesztes Vietnami háború után a csapatok morálja a mélyponton volt, a kanadaiak éppen a harckocsizó egységek felszámolásán gondolkodtak, az amerikai katonák vélekedése szerint csak kisebb fekvőrendőrt jelentenek az előre törő szovjet frontokkal szemben, és csak azok lassítására lehet némi esélyük.
Az egyedüli változást a déli SOUTHAG oldalán az olasz Leopard-1A2 licenszgyártás jelentette, összesen 920 példány állt rendszerbe 1971-79 között.
1973-ra elkészült a Nizhny Tagil által áttervezett Harkovi T-64-es és T-72 néven indult a gyártása.
Áttervezett töltőberendezés és megbízható motor jellemezte, 125mm-es 2A26M2 lövegével olcsóbb volt, mint a T-64A (150eR vs 190eR), viszont csak hagyományos homogén acél toronnyal rendelkezett.
1975-ben már a 2A46-os löveggel, 78-tól kvarc szendvicspáncélzattal, és TPD-K1 lézertávmérővel gyártották.
1980-as évek
1979-ben Nizhny Tagil-ban a T-72A gyártásba (immáron 175eR-be került), 81-től 2A46M löveggel szerelve (ami a találati arányt 2km-en 57%-ról 85%-ra javította), 83-tól érkezett az 1A40 tűzvezető rendszer, és a britek által a 70-es években kitalált Chobham páncél elrendezéssel kialakított torony. Csak ekkorra érezték a szovjetek eléggé kiforrtnak a típust, és 1982-től a Csehszlovákiában állomásozó központi hadseregcsoport T-72A típussal kezdte lecserélni a T-62-eseit.
1978-79-ben minden kelet európai szövetséges vehetett egy zászlóaljnyi T-72-est (homogén acél torony, optikai és lézeres távmérő vegyesen, 2A46-os löveg), de hadseregeik további átfegyverzését maguknak kellett megoldaniuk. A Lengyelek, Csehszlovákok és a Jugoszlávok megvették a szovjet licenszt (sokpénzért), az NDK és Magyarország a Csehszlovák és Lengyel gyárakból kívánt a vásárolni, míg a Románok inkább maguk próbálták lemásolni azt, licensz vásárlás nélkül.
Lengyelországban a Bumar-Łabędy gépgyárban 1979-ben álltak le a T-55A gyártásáról, 1980-ban összeszereltek néhány Nizhny Tagil-ban gyártott T-72-es példányt, és 1981 folyamán tesztelték azokat a csapatoknál.
A gyártás 1982-ben indult meg T-72M típusjelzéssel (homogén acél torony, TPD-K1 lézeres távmérő, 2A46-os löveg). 1986-tól átálltak a T-72M1 típusjelzésű változat (kvarc szendvicspáncélzatú torony, megerősített test homlokpáncél, ködgránátvetők) gyártására, és 1990-ig összesen a két változatból 1610 példány készült, aminek a fele exportra került.
Csehszlovákiában a Martin gépgyárban 1982-ig folyt a T-55A gyártása, és 1981-ben készült el az első új harckocsi (homogén acél torony, TPD-K1 lézeres távmérő, 2A46-os löveg) amely megegyezett a lengyel gyártmánnyal (annál megbízhatóbb volt), viszont T-72 típusjelzésével jól megkevert mindenkit (nyugaton T-72G-jelzéssel is illették). 1986-tól ők is átálltak a T-72M1 (immáron azonos) típusjelzésű változat (kvarc szendvicspáncélzatú torony, megerősített test homlokpáncél, ködgránátvetők) gyártására, és 1991-ig összesen a két változatból 1226 példány készült, a fele exportra.
Az NDK egyenlő arányban, 250-250db T-72-est vásárolt Csehszlovákiából, illetve Lengyelországból, Magyarország a tatai harckocsi dandár kiegészítésére az eredeti szovjet T-72 zászlóalj mellé két zászlóaljnyi csehszlovák, majd még egy zászlóaljnyi lengyel gyártású harckocsit szerzett be.
Nizhny Tagil-hoz képest alig három év késéssel Leningrádban is sikerült a Harkovi T-64-est gázturbina hajtásra átfaragni, és megszületett T-80-as.
Amíg egy V46-os dízelmotor 9.6eR-be került, addig a GTD-100 gázturbina ára önmagában 104eR volt.
Mire 1979-re a fenti típusba bekerült a T-64B-ben debütált Kobra rakétarendszer is, a T-80B ára már a csillagászati szintre emelkedett (480eR).
A Szovjetunióban utolsónak az Omszk-i gépgyár állt át a T-55A gyártásáról a T-80B típusra, így 1981-től megkezdődött a CENTAG-al szemben álló T-62-esek lecserélése déli front két hadseregénél, (8. gárda gépesített lövész), és 1. gárda harckocsi hadseregénél.
1983-ban jelent meg az első Kontakt-1-el felszerelt T-64BV az NDK-ban és Magyarországon, a hidegháború végére mindössze a harckocsik 5%-a kapta meg, jellemzően az ezred és zászlóalj parancsnoki járművek.
Egy évvel később a T-80BV is megjelent az NDK-ban, a hidegháború végére a harckocsik 15%-a kapta meg a Kontakt-1 téglákat, jellemzően az ezred, a zászlóalj, illetve a századparancsnoki járművek.
A T-55A típus modernizációja a kelet európai hadseregeknél 1984-től indult meg (plusz páncélzat, lézertávmérő, lézer besugárzás jelző, tűzvezető rendszer, időjárás állomás), szintén Lengyel, illetve Csehszlovák gyártással.
A hidegháború vége
A hidegháború végén a keleteurópai szövetséges hadseregek harckocsi állománya a következőképpen alakult:
NDK 25% T-72M, 75% T-54/55
Csehszlovákia 30% T-72M, 40% T-55AM, 30% T-54/55
Lengyelország 25% T-72M, 20% T-55AM, 55% T-54/55
Magyarország 10% T-72M, 10% T-55AM, 80% T-54/55
A hidegháború végére a szovjet csapatok állományában az NDK északi részén a T-64 változatai (65% T-64A, 30% T-64B, 5% T-64BV), míg a szemben álló NORTAG állományában:
BAOR 10% Challenger (1983-tól) 90% Chieftain
1. Holland hadtest 100% Leopard-2 (1983-tól)
1. Belga hadtest 100% Leopard-1A5 (1984-től)
A CENTAG-al szemben az NDK déli részén T-80 változatai (85% T-80B, 15% T-80BV) illetve Csehszlovákiában (100%) T-72A, míg a NATO állományában:
A két amerikai hadtest 79-ben az M60A3, 81-ben az M1, 84-ben az M1IP harckocsikból kapott példányokat, igencsak vegyes állományt kialakítva.
Az egységes átfegyverzés csak 1986-ban indult meg az M1A1 típussal, ami 1990-re az összes többi típust 100%-ban leváltotta.
1988 októberétől az M1A1 különleges DU nehézpáncélozással készült változatai az M1A1(HA) típusjelzéssel rendelkeztek.
A három nyugat-német hadtest 40% Leopard-2, 40% Leopard-1, és 20% M48A2C típussal rendelkezett.
A SOUTHAG-al szemben Magyarországon az NDK-val megegyező arányú T-64A/B/BV típus állomásozott, míg a három olasz hadtest 60% Leopard-1A2, 20% M60A1, és 20% M47 típussal rendelkezett.
1985-től Nizhny Tagil átállt a T-72B gyártására (Kontakt-1 reaktív páncéltéglák, Szvír rakétarendszer) immáron 230eR darabáron.
1987-ben indult Omszk-ban a T-80U gyártása (Kontakt-5 reaktív páncéltéglákkal) 825eR darabáron.
Harkovban a dízelmotorosra alakított, immáron Kontakt-5 reaktív páncéltéglákkal ellátott T-80-as harckocsit nagyon szerették volna T-84 jelzéssel gyártani, utalva az általuk kifejlesztett T-34, T-44, T-54, T-64 típusok által teremtett hagyományra, de ez egyben azt is szemléltette volna, hogy a Szovjetunió továbbra is három féle harckocsit gyárt ugyanarra a célra. A kérdést végül személyesen Gorbacsov döntötte el, a típusjelzés így T-84 helyett T-80UD lett. A fenti típusokból csak néhány hadosztálynyira való példány készült a hidegháború végéig, és csak a Szovjetunió belsejében diszlokáló 3. vonalas alakulatok kaptak belőlük példányokat, nem kerültek az első vonalba a NATO-val szemben.
A Lengyelországi Bumar-Łabędy gépgyár a 80-as évek végén lépéseket tett a T-72S gyártására való átállásra, de a szovjetek teljes licenszdíjat kértek érte, mivel szerintük ez egy teljesen új harckocsi típus volt, míg a lengyelek szerint ez csak az általuk gyártott T-72M1 módosítása volt, így az üzlet nem került megkötésre.
M
molnibalage
Guest
Én úgy tudom, hogy a toronyba épített NERA páncélzattal csak a T-72B készült.
Vagy gyártották vele az A-t is?
Gyártottak olyan A-kat aminek B teknőpáncélja tornya volt és talán az ágyú is változott de a harcászati "elektronika" maradt a régi.Én úgy tudom, hogy a toronyba épített NERA páncélzattal csak a T-72B készült.
Vagy gyártották vele az A-t is?
Nem lepne meg. Gyártottak ezek mindent is mindenféle kombinációban....
Minél többet olvasok ezekről annál kevésbé látom át, hogy melyik évben éppen mit csináltak és mivel.
Szerintem egészségtelen volt az a burjánzás ami a szovjetunióban volt!
T
Törölt tag 1945
Guest
Én úgy tudom, hogy a toronyba épített NERA páncélzattal csak a T-72B készült.
Vagy gyártották vele az A-t is?
Igen, ahogy korábban is írtam a szovjetek "agile módon" fejlesztettek, simán bevezettek újdonságokat a harckocsijaikban építés közben, így évről-évre változott hogy egy adott típus éppen mit tartalmazott. Időközönként adtak új jelölést, pl T-72A vagy T-72B de annak az újdonságai már az előző T-72 vagy T-72A sorozat utolsó darabjai is jórészt tartalmazták. Emiatt a szovjet harckocsitípusokról szinte csak adott gyártási évben van értelme beszélni.
A T72 és a T64 sorozat évenkénti fejlődéséről már van bőven elég infó, de a T-80-asról alig tudni valamit, esetleg Omszk a nyugati modellt követte volna?
Nyugaton "waterfall model" szerint gyártottak, egy típus alváltozata Leo-2A3 ugyanazt tartalmazta.
A T-80-ast is lépésenként fejlesztették.
A T-80U-t pedig tudtommal Leningrádban (Szent Péterváron) tervezték és az első T-80U-k ott is készültek az LKZ-nél.
De már a tervezéskor tudták, hogy a végső gyártás Omszk-ban lesz.
És a T-80U-t is folyamatosan lépésenként fejlesztették.
M
molnibalage
Guest
T
Törölt tag 1945
Guest
Helló, remek! Köszönjük!
A nehéz harckocsi alakulatokról (hadosztályok/ezredek) lesz még szó? Kitüntetett szerepük miatt érdekes lenne.
Annyi hozzáfűzés, hogy a 3. gárda hadsereget parancsnokságát, amit valójában ekkoriban 18. gárda hadseregnek neveztek (még 1957-ben sorszámozták át), korábban, még 1964-ben vonták ki kelet-Németországból. De nem a szovjet távol-keletre, hanem közép-ázsiába. Tehát csak a parancsnokság távozott, annak németországi három hadosztályát nem vonták ki, hanem szétosztották a maradék öt szovjet németországi hadsereg között. Tehát ekkoriban hadosztály szinten nem csökkentek a németországi szovjet erők! (Az ötvenes években, majd 1965-ben is átsorszámoztak több hadsereget/hadosztályt ami alaposan megkeverte a nyugati hírszerzőket)
Pontosabban 1979-ben a fent említett, kivont 18. gárda hadsereg parancsnokság egyik régi hadosztályt visszavonták kelet-németországból a Belorusz Katonai Körzetbe. De ez 15 évvel később történt.
A nehéz harckocsi alakulatokról (hadosztályok/ezredek) lesz még szó? Kitüntetett szerepük miatt érdekes lenne.
Annyi hozzáfűzés, hogy a 3. gárda hadsereget parancsnokságát, amit valójában ekkoriban 18. gárda hadseregnek neveztek (még 1957-ben sorszámozták át), korábban, még 1964-ben vonták ki kelet-Németországból. De nem a szovjet távol-keletre, hanem közép-ázsiába. Tehát csak a parancsnokság távozott, annak németországi három hadosztályát nem vonták ki, hanem szétosztották a maradék öt szovjet németországi hadsereg között. Tehát ekkoriban hadosztály szinten nem csökkentek a németországi szovjet erők! (Az ötvenes években, majd 1965-ben is átsorszámoztak több hadsereget/hadosztályt ami alaposan megkeverte a nyugati hírszerzőket)
Pontosabban 1979-ben a fent említett, kivont 18. gárda hadsereg parancsnokság egyik régi hadosztályt visszavonták kelet-németországból a Belorusz Katonai Körzetbe. De ez 15 évvel később történt.
Itt melyik hadseregre gondolsz?