Egy haditechnikai eszköz mire hadrendbe áll, legalább 5 fázison esik át.
1. A követelményeket meghatározzák.
2. A technikai-technológiai feltételek megléte esetén az ipar elkészíti a terveket és az alapján a prototípust
3. Tesztelnek, kialakul a közel végleges eszköz
4. Elkészítik a széria példányokat
5. A hadsereg kialakítja az üzemeltetési, felhasználási okmányokat, illetve fegyverek esetén a
harceljárásokat
Miért is írom ezt le? Mert kíváncsi lennék, hogy a hiperszonikus fegyverek jelenleg milyen fázisban vannak. Mivel szerintem, jelenleg nagyon kevés konkrét információval rendelkezünk, ezért a harceljárásaikat, képességeiket, az ellenük való védekezés eszközeit és módjait is csak korlátozottan vagyunk képesek definiálni.
A vitatott értékű rajzhoz annyit tennék hozzá, hogy amit szemléltetni akartak, az ott van rajta. Mi is az. Az arányokat akarta szemléltetni, hogy a ballisztikus támadó rakéták felderítéséhez és követéséhez képest mennyivel később tudják megvalósítani a hiperszonikus fegyverek esetén. Ebbe az ábrába szerintem nem kell többet bele látni, magyarázni.
A felderítésről. A föld felszíne hatalmas. Azt ellenőrzés alatt tartani nem kis feladat. Nagyvonalú kijelentések hangzanak el, hogy több ezer km-ről már fel lehet deríteni és követni lokátorokkal és műholdakkal ezeket az eszközöket. Igen, elviekben. De nagyon kevés van, kimondottan ilyen feladatok végrehajtására felkészítve. Azért itt már elég nagy sebességekről és magasságokról van szó. A lokátorok adott felderítési paraméterekre vannak tervezve. Még ha fizikailag tudnák is, de a felesleges téves riasztások kiküszöbölése érdekében korlátozva vannak.
Tehát a távol felderítéshez, követéshez új lokátorok, műholdak, egyéb felderítő eszközök kellenek.
Ahhoz, hogy a hiperszonikus fegyvereknek elleni védekezés lehetőségeiről bármilyen reális képet kapjunk, tudnunk kellene konkrétan, hogy milyen meghajtást használnak, a manőverezéshez milyen berendezésekkel rendelkezhetnek, milyen szintű kommunikációra, felderítésre képesek (az adott változásokhoz mennyire tudnak alkalmazkodni, rendelkezhetnek-e aktív lokátorral?
Nagy valószínűséggel nem klasszikus rakétahajtóművel rendelkeznek, amelyik kiégése után már nem rendelkezik aktív meghajtással, hanem olyan ramjet - scram-jet hajtómű kombóval, amelyek a teljes pályán működnek. (Nem bánnám, ha AO megszakértené). Ne feledjük, hogy sebesség manőver is létezik, nem csak térbeli. Nem zárható ki, hogy adott hiperszonikus fegyver nem hajót, szárazföldi célpontot támad, hanem egy AWACS, légi utántöltő repülőgépet, esetleg légi vezetési pontot. Márpedig, ha ilyen célpontokat kiemelnek, az érzékeny veszteség.
Mi alapvetően azt feltételezzük, hogy a „nagyok” egymás ellen alkalmazzák. A többieknek szinte elháríthatatlan fegyverek. A cél, hogy a föld bármely pontját támadni tudják rövid időn belül!
Bevetési eljárások. Véleményem szerint olyan pályán mozognak, amelynek csak a legvégén fordulnak a konkrét cél felé. Számomra egyelőre nem világos, hogy a célt milyen távolságról és magasságból tudják közvetlenül támadni.
A Patriot rendszer PAC 3 rakétája többször szóba került, mint elhárító fegyver. Maximális égésvégi sebessége 4,1 Mach, a ballisztikus (nem manőverező) rakéták esetén a megsemmisítési valószínűsége 60-80%, maximálisan 20 km (MSE esetén 35 km), ferde hatótávolsággal és 15 km maximális magassággal, maximum 3.000 m/s célsebesség és „0” paraméter esetén. Külön kihangsúlyozzák, hogy ballisztikus, nem manőverező cél esetén. Közvetlen ütközéssel semmisíti meg a célt. Alapvető feltétel a rakéta indítás kiszámításánál, hogy közvetlenül előtte a cél ne manőverezzen egyáltalán, se sebességben, se térben. Nagyon-nagyon korlátozott az az „időablak” amelyben optimálisan indítható a PAC 3, ráadásul a közvetlen találat miatt, a PAC 3 manőverét is korlátozni kell, közvetlenül a találkozási pontba kell vezetni, amennyire csak lehet.