Szerintem egy ordas nagy kamu amit bedobtak, hogy van még remény, tessék mindent látunk.
Ha így látnák a légi helyzetet nem akkor szólalna meg sokszor a légvédelmi sziréna amikor már becsapódtak.
Az, hogy a bombázók bázisait figyelik az egy dolog, oda elég egy fogorvos a közelben aki felhívja a román nagynénijét elmondja, hogy borús az időjárás, az meg telefonál utána Kijevbe.
Én úgy gondolom, hogy lehet sok mindent láthat az USA; látja az orosz repülőgépeket a földi mozgáskor, látja, hogy dolgoznak a gépeken. Repülés előtti felkészítés, tankolás, fegyverzet odaszállítása, stb.
Látja a felszállást, repülést.
De szerintem nem tudja 100%%-os biztonsággal, hogy éles fegyver e a függesztmény, vagy csak súly/gyakorlómakett.
Ha éles is, akkor sem tudhatja a lényeget:
Hogy éles bevetés lesz e, vagy csak gyakorló repülés - támadási profil lerepülésével - az indítás előtti pillanatig.
Innentől kezdve "csak"szándék, a repülő és kiszolgálószemélyzet teherbírása, a gépek rendelkezésre állása, pótalkatrészek, hajtóművek, üzemidő tartalékok kérdése, hogy ezt az oroszok mennyiszer játsszák el.
Ha 10-szer, 20-szor , s arra csak egy éles bevetés jut, akkor 10-szer, 20-szor fognak feleslegesen légiriadót meg készültséget hirdetni Ukrajnában!?
Annyi sem pénz, sem idegrendszer, sem hitelesség nincs az ukrán oldalon.
De legalábbis az utóbbit (ukrán polgárvédelem, USA felderítés szavahihetősége) nem akarják elveszíteni.
Pontosabban; sehol a világon.
Ha minden riadót komolyan vesznek, akkor leáll a termelés a hadiüzemekben és a munkások az összes munkaidejüket az óvóhelyeken tölthetik.
Azt azért a nyugatiak is sejtik, hogy vagy nincs annyi rakétájuk/drónjuk az oroszoknak, mint amennyiszer eljátsszák a támadási szándékot, vagy van, de akkor meg nem fognak kitárazni valamiért.
(itt jegyzem meg, hogy sokféle scenáriót el tudok képzelni a lassú és időigényes élőerő, hadianyag kivéreztetéstől a politikai kifektetésen keresztül az Egyszer csak MIndent Elsöprő Nagy Támadásig)
Úgyhogy marad az, hogy egyszer csak becsapódnak az orosz fegyverek és itt-ott a városokban robbanások vannak, meg itt-ott kihagynak a közszolgáltatások.
S akkor mi van!?
A többség majdnem ugyanúgy él, mint eladdig (nyilván stressz)
Magamból indulok ki:
Láttuk a net és az információmérgezés koráig mind a szocializmusban, mind az ismeretterjesztő tévécsatornák korában a II-VH-s dokumentumfilmeket.
Azt láttuk, hogy a bombázó repülőgépek befedték az eget, a lövegek, sorozatvetők szinte százszámra álltak fel egymás mellé a frontvonalon, a harckocsik ezerszámra, a lövészek százezer számra indultak támadásra!
S persze minden elpusztult, kő kövön nem maradt.
S valóban volt ilyen is; pl. kurszki csata, Drezda elpusztítása.
Emiatt azt hittük, hogy a háború egy mindent eltaposó úthenger.
Pedig a lakosság többségének még ekkor is - nyilván rengeteg nélkülözéssel, megalázással, veszteséggel - a háború annyi volt, hogy átmentek a németek a falun, majd visszafele mentek, majd jöttek az oroszok és ők is átmentek khm. a falun.
Ilyenkor persze mindenki rekvirált, a katonaorvosok gyógyítottak (mindkét részről!)
....a bolhás, tetves román katonák után meg el kellett égetni a dunyhát, párnát.
...legalábbis így sorolta nyugodjon nagymamám kiskoromban, hogy mi történ Selyeben...
De a többség túlélt, s nagy nélkülözésekkel, de folytatta az életét, s próbálta pótolni a veszteségeket.
Most a frontvonalon kő kövön nem marad, de attól 50 kilométerre félve/rettegve, de csordogál az élet.
Annyi orosz se drón, se rakéta nincs, hogy a kritikus infrastruktúrákon, katonai célpontokon kívül minden ukrán házat elpusztítsanak.
Akkor meg az átlagember mit idegeljen valahol Ukrajnában holmi légiriadón?
Maximum annyit, hogy egy eltévedt, meghibásodott fegyver őt találja el.
Kicsi az esélye.
Még az ukránok által dedikáltan célzott civil orosz célpontok környéki lakosság is jár a piacra, boltba, iskolába.
úgy van vele, mint az autóbalesetekkel; szörnyű, de most sem, megint nem nem velem történt. Mindig valaki mással.
Tehát nem fog pánikrohamot a kétszázhuszonkettedik légiriadó után sem kapni - amikor is megint nem történt vele, a házával semmi.
A másik része meg az, hogy látja a támadó gépeket az USA felderítés, talán érzékeli a rakéták, robotrepülőgépek kilövését.
Vagy nem.
De ha érzékeli is; a repülését tudja e követni?
...hááát...vagy igen, vagy nem.
...és ha igen?
Hova repül?
Mi a cél?
Leginkább valamelyik kritikus infrastruktúra.
Meg tudja védeni?
Nem.
Tehát ennyit ér a nyugati felderítés:
Akár az utolsó pillanatig is, le is követheti az orosz támadórakétákat.
(mert az oroszoknak ilyen is van, leginkább ilyen van, s nem a wunderwaffe F-16)
De az elműködésüket, romboló, elpusztító hatásukat nem tudja nemhogy kivédeni, de még mérsékelni sem...
Magyarán a háború végeredménye szempontjából végül majd kenhetik a hajukra a teljes és real-time felderítésüket.
t.me
Nem öcsi, ugyanaz a proxy megy ott is, mint amit ti nyomtok az USA nevében nálatok. Ahogy a ruszki se qur oda Londonra, az USA se támadja Teheránt ... -> Már meg se kérdezem, hogy ugyan milyen jogon tartózkodnak amerikai katonák Szíriában. Az Irak is necces, de Szíria?)
