Valaki magyarázza már el, miért jó az urán betét páncélvédelemben. Kerestem magyarázatot angol nyelvű oldalakon is, de a hatásmechanizmusra nem találtam leírást, mindenki tényként kezeli a betét miatti egyedülálló páncélvédettséget és kész.
Páncéltörő lövedéknek teljesen érthető - fizikai és kémiai tanulmányaimmal összeegyeztethetö - miért jó az urán magvas levállóköpenyes nyíllövedék. A nagy tömegből adódóan átadható, a tömeggel egyenesen arányosan növekvő magas kinetikus energia (mv2/2), => becsapódáskor azonos érintkezési keresztmetszet mellett arányosan nagyobb felületi nyomást és így jobb átütési értéket produkál. Egyszerű kinetikus lőszerek közül ezzekkel a paraméterekkel csak a wolfram-karbid magos lőszerek versenyezhetnek, de azokkal összehasonlítva a szegényített 238-as urán ötvözetű maggal rendelkező lőszerek olcsóbbak (hiszen egy melléktermékről beszélünk) + pirotechnikai tulajdonságai is sok szempontból jobbak. Szóval sok érv szól az urán magvas lőszerek mellett, ellene leginkább csak a nehézfémekre jellemző egészségügyi hatások, de az a hadviselő feleket - főleg míg nem saját földön harcolnak - jellemzően kevésbé érdekli.
Páncélvédelemben viszont pont a nagy sűrűség miatt nem értem a használatát. Akár ha csak homogén acéllal vetjük össze ugyanakkora tömeg mellett a nagyobb sürűség miatt kisebb keresztmetszet / páncélvastagság jön össze egy urán betétre. Értem, hogy a nagyobb tömeg miatt valószínűleg jobban védhet mind a kumulatív sugár, mind az apcr lövedékek ellen, mint az azonos vastagságú acél, de ez csak addig igaz, míg a vastagságnak kell azonosnak lennie. Ha az azonos tömeget veszem alapul, már nehezen hihető, hogy az urán betét jobban véd, különösen ha kompozit páncéllal hasonlítjuk össze, hiszen az urán 238-ból készült ötvözetek, - no pláne maga a vegytiszta fém - lágyabb, mint az acél. Persze a fémrácsban az atomok nagyobb tömege nagyobb tehetetlenséget is eredményez, de ez azt gondolom nem ellensúlyozhatja a nagyobb tömeget. Ezzel az érveléssel az ólomból készült páncélnak is jobb védelmet kellene biztosítania, mint az azonos tömegű acélnak... ennek ellenére nem sok ólomból készült tankot lehet látni.
Olyan érzésem van, mintha ez az urán páncél betét csak egy marketing fogás lenne és kb. annyit ér mint a placebo. Az egyes fémek paramétereinek ismeretében Jobban jártak volna, ha az urán tömegét kispórolva azonos tömegű, de mégis vastagabb kompozit páncéllal látják el a tornyot.
Ha mégsem szemfényvesztés, az egyetlen hihető magyarázat, amit erre látok, hogy adott volt a páncélbetét térfogata (vastagsága), és a fix térfogat mellett akarták a lehető legjobb védelmet biztosítani a hk számára, a tömeg nem számított. Ennek viszont ellentmond, hogy a harckocsi küzdőtere elég tágnak tűnik, tehát akár vastagabb betétekkel is kibélelhető, legalábbis a belső kápek alapján.
Ui: az ez így van, mert xy ezt mondta magyarázatot kérlek hagyjátok, ahogy írtam, engem a vélelmezett hatásmechanizmus érdekel. Nem mantrákat, hanem vélelmezett vagy tényszerűen ismert magyarázatra vagyok kíváncsi.
Az urán(-karbid) és a volfrám(-karbid) nem csak nagy sűrűségű, de rendkívül kemény is. Amikor a nála lényegesen lágyabb acél páncélon halad át, akkor - ha nem éri oldalirányú nyíró hatás - viszonylag jól megtartja az alakját, hegyét. Ezzel szemben ha a páncél is ugyanolyan kemény anyagú, akkor a kemény, de rideg nyíllövedék a találkozáskor törik, vagy legalábbis tompul. Persze a kemény, de rideg páncéllemez is törik, reped, de ezért betét. Szívós, rugalmas acél veszi körbe, ami akkor is összetartja, ha elrepedt. Az urán betét tehát valóban jelent plusz védelmet.
Viszont abban igazad van, hogy nem csodaszer és a marketing jóval nagyobb körülötte, mint a valós értéke. Ugyanis ezt a hatást bármilyen nagyon kemény (a lövedékkel összemérhető keménységű, vagy még keményebb) anyaggal el lehet érni. Az angolok a Chobham páncélban eleve kerámia betéteket használnak. Az oroszok korund golyókat, rudakat. Mindkettő töredék sűrűségű az uránhoz képest. És persze lehetne volfrám betéteket is használni, ugyanúgy, ahogy uránt. Hogy miért használják a jenkik (és csak ők és ők is csak az M1 bizonyos változataiban) az urán betétet? A megfejtés az említett olcsóság. Aki sok urán fűtőelemet állít ellő, annak dúsítási melléktermékként sok szegényített uránja van. De még ilyen országból is van néhány olyan, amely harckocsit is gyárt, vagy gyártott, de mégsem használt a harckocsi páncélokban urán betétet. Mint például az oroszok, vagy a franciák, de akár a kínaiakat is lehetne említeni. Eléggé beszédes, hogy a jenkik közel 40 éve használják ezt a megoldást, de mások, akik megtehették volna, nem vették át. Mint ahogy volfrám betéteket sem használnak, pedig az bárki számára elérhető anyag. Tehát ha azt gondolod, hogy az olcsó atomipari hulladékot jó drágán eladták az adófizetőknek, de ennek nagyobb a marketing értéke, mint a valós hozzáadott értéke a védelemhez, akkor nem jársz messze a valóságtól.
Látom páran a sűrűséget nevezik meg okként és van, aki gyakorlatilag beidézte a wikipedia fordítását. De aki azt a wikipedia szöveget írta, nem érti a mögöttes fizikát, csak megpróbálta megmagyarázni, hogy miért úgy jó, ahogy a jenkik csinálják és ahogy senki más nem csinálja. Az igaz, hogy azonos keménység és szakítószilárdság mellett a nagyobb sűrűség egységnyi páncélvastagságra vetítve nagyobb védelmet biztosít (több munkát kell végezni a nehezebb páncél anyag elmozdításához, annak nagyobb tehetetlensége miatt, így jobban csökken a lövedék mozgási energiája), de helyes az ellenvetésed, hogy nem annyival nagyobbat, mint amekkora a tömegnövekedés. Azonos tömegű, kellően szívós és kemény acél, 2,5-szer nagyobb vastagságban nagyobb védelmet biztosít, mint az azonos tömegű urán betét. Főleg úgy, ha az acél páncél váltakozva, nagy keménységű és igen szívós, nagy szakítószilárdságú rétegekből áll. Ennek oka, hogy a lövedék lassulását nem csak a páncél sűrűsége (gyakorlatilag a tehetelensége), hanem a rácsszerkezet megtörésére fordítandó munka, a szakítószilárdság/folyáshatár is befolyásolja, méghozzá tömegegységre vetítve és ebben az acél jobb. Ha nem így lenne és a sűrűbb anyag még tömegre vetítve is nagyobb védelmet nyújtana, akkor egyrészt mindenki kemény és sűrű, ám rideg urán és volfrám betéteket használna, másrészt az ólom, vagy a réz is jó lenne páncélnak (azért nem jó, mert gyenge a szakítószilárdság/folyáshatár adata tömegegységre vetítve), harmadrészt nem használnának alumínium páncélt. Pedig az utóbbit is pont azért használják, mert azonos tömeg, azaz 3-szoros vastagság mellett jobban véd, mint az azonos tömegű acél, illetve azonos védelmi szint mellett könnyeb a jármű (viszont cserébe drágább). Például a nagy szakítószilárdaságú, de könnyű szálas anyagok (aramid (Kevlar), para-aramid (Twaron), UMWPE (Spectra), stb...) a kis sűrűségük ellenére használatosak lövedékálló anyagként. A nagy keménységű, de szintén könnyű keámiák szintúgy. Valójában a páncél anyagoknál 4 dolog számít kiemelten. A tömegegységre vetített szakítósziládság/folyáshatár, a keménység, a megmunkálhatóság és az ár. Az urán a keménység mellett leginkább az árban jó.
És akkor ezen kívül vannak azok az anyagok (gumi, textolit, egyéb műanyagok) amelyek más elven működve, a lövedék, vagy kumulatív sugár energiájától átalakulnak és páncéllemezek elmozdulását idézik elő, amelyek elnyírják a nyíllövedéket, kitérítik, feldarabolják a kumulatív sugarat. Meg vannak a robbanó reaktív páncél elemek. Tömegegységre vetítve ezek is nagyob védelem (RHA egyenérték) növekedést ereményeznek, mint az urán betét használata.
t.me
www.vg.hu
www.portfolio.hu
