Ezt hívják soft power-nek, ami ugyanúgy megszállás, agresszió és társadalomkontroll, mint a sokkal nyilvánvalóbb és egyenesebb hard power, csak itt hozzácsatolt propagandával, hisztériakeltéssel és járulékos biznisszel, korrupcióval festenek-festetnek jó képet magukról.
A soft power egy ördögi dolog, egyrészt fausti alku, másrészt olyan, mint a maffia védelmi pénze. Bemegyünk a boltodba és elhitetjük veled, hogy ha nem adsz a bevételből és nem tűröd meg a védelmünket, akkor sokkal rosszabb dolgok is eshetnek majd veled. És innen már csak a Stockholm-szindrómát kell elérni és máris szimpatikusak leszünk az áldozataink szemében.
Ezzel szemben az elnehezült szláv medve kifinomultsága csak odáig terjedt, hogy a következő Nagy Honvédő Háborút megelőzendő, megszállta azon országokat, amelyeket a nyugatabbra levő potenciális ellenség eszközként, felvonulási terepként és előretolt ékként használhatna fel ellenük, kiosztott pár erőteljes, de világos pofont és a maga primitívségében csupán csak arra tellett tőle, hogy a helyi kádereivel folyamatosan szavaltatta: "Fegyverbarátunk a Szovjet Vöröshadsereg!"
Ez nyilván nem volt egy népszerű sportág, a megszállt népeket az orosz elfelejtette érdekelté tenni a kooperációban, lévén erre se végtelen dollárja, se eredendő bizodalma se volt.
És a maga szempontjából itt hibázott.
Az orosz amúgy se kufár nemzet, egyszerű, szláv, érzelmi alapú politikát folytat, ahol mindenki vagy barát, vagy ellenség, de csak az ő szemszögéből és ez ad rendre okot a pofáraesésükre.
Az amerikai politikát mozgató erők ennél jóval galádabbak, szenvtelenebbek, mert ők senkivel se barátkoznak, mindent csak önös érdekből tesznek.
Ennek megfelelően soft power ide, "társadalmi egyetértés" oda, csak a világ legnaívabb hülyéi barátkoznak az USA-val.
Innen is üdvözöljük a fényes lengyel jövőt...