Szabó József
A felőrlő háború egyes elemeiről: veszteségek és összeomlás
Egyik minapi posztomhoz érkezett egy olyan hozzászólás, amely az általam megelőlegezett és szerintem szükségszerűen bekövetkező ukrán összeomlás kapcsán azt jelentette ki, hogy ez olyan, mint Colombo hadnagy felesége: minden sorozatrészben megemlítik, azonban még soha, senki sem látta. Az ellenség (emberi, anyagi, gazdasági, morális) erőforrásainak fokozatos kimerítése, nem pedig a gyors, döntő győzelem elérése. Mivel országok, szövetségi rendszerek erőforrásainak a kimerítéséről van szó, ez szükségszerűen hosszabb időt vesz igénybe, évekig is eltarthat egy felőrlő háború – vagyis, előfordulhat, hogy évekig nem is láthatjuk „Colombo feleségét”. Egy ilyen háborúban az a fél győz, amelyiknek a veszteségtűrő képessége nagyobb, aki a veszteségek ellenére folyamatosan újjá tudja szervezni a fronton harcoló haderejét, aki képes a hadereje logisztikájának a fenntartására, aki képes a hadserege szükségleteinek a kielégítésére, az elhasznált eszközök pótlására, a haderő egészének, és értelemszerűen a katonák moráljának magas szinten történő fenntartására, aki képes a társadalmi támogatás megőrzésére. Mivel mind a két fél a másik erőforrásainak a megsemmisítésére törekszik, ezért elkerülhetetlenek a nagyarányú veszteségek is. E téren az a döntő, hogy melyik fél rendelkezik a nagyobb pusztító erővel, melyik képes hatékonyabban és nagyobb mértékben pusztítani a másik erőforrásait, miközben törekszik a saját erőforrásainak a megóvására. A pusztítás kiterjed a másik fél hadászati, műveleti és harcászati mélységeire egyaránt. A hadászati mélységben az ipari termelőkapacitások szűkítése a cél, beleérve ebbe az ipari létesítményeket kiszolgáló energetikai és közlekedési infrastruktúra folyamatos rombolását, míg a műveleti és a harcászati mélységben az ellenség harceszközeinek, vezetési rendszerének és élőerejének a pusztítása folyik.
Nos, a 2024-es posztjaim és az Ultrahangon velem készített beszélgetések során arra a – szinte kizárólag hivatalos ukrán és nemzetközi adatokon nyugvó – következtetésre jutottam, hogy 2024 őszéig az ukrán fél teljes embervesztesége elérhette (sőt meghaladhatta) a másfél millió főt. Ennek fele halott (KIA) másik fele pedig hadirokkant (WIA). A WIA számát konkrétan 700-800 ezer főre tettem – ebből következően a halottak száma is 800-700 ezer fő. Nyilvánvalóan az utolsó számításaim óta ezek a számok csak nőttek, és ma már a teljes veszteség elérheti a kétmillió főt. Ami a számításaim szerint érdekes és új dolog: a KIA és WIA aránya 1:1. A korábbi háborúk emberveszteségei inkább az 1:3 arányt tükrözték.
És elérkeztem a lényeghez is. A tegnapi napon egy hongkongi katonai szakértő Defense Politics Asia (DPA) elnevezésű youtube csatornáját néztem meg. A katonai blogger a Grok3 mesterséges intelligencia segítségével a háborúzó felek veszteségeit számolta össze különböző szempontok figyelembevételével. (Elég sok felesleges kört futott, hiszen nem vette figyelembe azokat az ukrán hivatalos adatokat, amelyek nyilvánosan is fellelhetők – mindazonáltal ezek előzetes ismerete nélkül is eljutott azokhoz az alap számadatokhoz, amelyek a számolás kiindulópontját jelentették: pl. az Ukrajna rendelkezésére álló mozgósítható férfiállomány összlétszáma.) A számolásának a végső eredménye: Ukrajna KIA+WIA együttes vesztesége 1,8 millió fő, ezen belül a KIA 900 000, a WIA szintén 900 000. A kurszki beszögelést külön számolták, ott még pluszban jelentkezik 20-25 ezer halott és 40 000 WIA. Az orosz fél teljes háborús vesztesége eddig 700 000 fő, ebből 250 000 a KIA és 450 000 a WIA.
DPA számolása kitér ukrán szempontból a háború fenntarthatóságára is. Megállapítja, hogy a front szükséglete a védelemhez ukrán részről 500-1000 fő kilométerenként. (Ide tennem kell egy megjegyzést: a reális szám 500 katona kilométerenként, tehát a következőkben inkább az alsó értékeket vegyük figyelembe. A II. világháborúban a statikus frontszakasz védelmének emberigénye 500-700 fő/km volt). Így a teljes frontszakasz védelmének emberszükséglete 550 000 – 1 300 000 fő és tartalékban még további 825 000 – 1 950 000 katonára van szükség. (Még egy megjegyzés: az 500 fő/km emberi erőforrás szükségletben benne van a harcászati tartalék is, ám nincs benne a rotációkra szükséges emberanyag). Jelen pillanatban DPA szerint az ukrán fél rendelkezésére 500 000 – 700 000 katona áll. (Az osztrák Reisner ezredes legutóbbi YouTube összefoglalója szerint az ukrán fél 400 000 katonával rendelkezik a frontvonalon és ugyanennyi katonával tartalékban. Megjegyzés: ez kilométerként kb. 700 katonát jelent).
A pusztító erőket figyelembe véve az ukrán veszteséget a mesterséges intelligencia kilométerenként 2-3 főben adja meg. A frontszakasz teljes egészére (a kurszki és a harkovi irányokkal együtt összesen 1300 km) így az ukrán fél napi vesztesége 2600-3900 fő. Ugyanakkor a mozgósítás napi átlaga 300-550 fő, azonban a lemorzsolódás is nagy (mozgósítás elkerülése, dezertálások), így inkább kb. 200-300 fő/nappal kell számolni. A veszteség/utánpótlás aránya ily módon 10:1. Ilyen tendencia mellet Ukrajna még maximum 6 hónapig képes kitartani.
Az X platformon egy Stevius álnevű francia hadtörténész omega pontnak nevezi azt a helyzetet, amikor valamelyik háborús fél az utánpótlás-veszteség terén az 1:1 arányt éri el, vagyis amikor a veszteséggörbe találkozik a toborzási görbével. Értékelése szerint az ukrán fél az új dandárok létrehozásának erőltetésével nem vette figyelembe az omega pont elérését, aminek következtében a frontokon harcoló dandárjai már nem kaptak kellő utánpótlást, ezen dandárok személyi állományának lemorzsolódása kritikus szinteket érhetett el. (Itt most visszautalnék DPA és a mesterséges intelligencia elemzéséhez: az ukrán dandárok feltöltöttségét 40%-ra becsülik). Ez egyes dandárok esetében az egyégen belüli kohézió megszűnéséhez és hirtelen bekövetkező összeomlásukhoz vezetett. Stevius szerint a 2023-as ukrán offenzíva kudarcával az önkéntesek beáramlása az ukrán haderőbe meg megakadt, az új belépők száma már alacsonyabb, mint a rendszerből kikerülők (KIA, WIA, MIA, POW, dezertőrök) száma. Szerinte ugyan kisméretű a csökkenés (ami értékelést viszont a hivatalos ukrán közlésekre alapozott).
Következtetéseim:
- Mind a saját számításaim, mint DPA és a Grok3 mesterséges intelligencia, mind pedig Stevius értékelései alapján az állapítható meg, hogy Ukrajna erőteljesen közelít egy olyan kimerülési ponthoz, amikor már nem lesz értelme a további harcnak, a harc, a háború folytatásának.
- A felőrlő háború számai a kegyetlen valóságot mutatják. A háború folytatásával Ukrajna most már a saját állami létét kockáztatja.
- Az USA elnökének békekezdeményezése végső soron akár a feltétel nélküli kapitulációtól mentheti meg Ukrajnát. Ukrajna előtt valójában most már csak két választás van: vagy az orosz feltételek elfogadása (ami szintén elég kemény, de megmarad az ukrán államiság), vagy pedig a feltétel nélküli kapituláció. Kár, hoyg ezt Brüsszelben meg Londonban nem érzékelik.
(És a végére: na, most már a vakok is látják Colombo hadnagy feleségét?)