A kárpátaljai magyar jövő régóta ácsolt koporsójába ütik éppen az utolsó szögeket a kelet-ukrajnai ukrán-orosz csatározások árnyékában. 2016 nagyhetén, ahogy Kárpátalján járunk, leszögezhetjük: itt már nem lesz magyar feltámadás. Épp elég feladat a túlélés. Riportunk a máltaiak segélyakciójáról, fiatal magyar háborús veteránokról és az égre néző, reménykedő kárpátaljai emberekről.
Apró szoba. A lakás egyetlen szobája. Ablaka az előtérre néz, amely egyben konyha is. A szobácska így nem teljesen sötét, de villanyfényre azért nappal is szükség van. A csillár sárgás fénye épp a hegre hull. A vágás, amely nem sokkal a homlok fölött indul és felfele, majdnem a fej búbjáig fut, fehéren világít a tüsi hajszálak között.
Januárban volt 24 éve, hogy ez a fej, Tóth Andrásé, kibújt a napvilágra. A heg csak néhány hónapja került rá. Donyeckben szerezte, az ukrán-orosz csatározások kellős közepén. „Vállról indítható rakéta volt, az csapódott be tőlem ötven méterre.”
Beregszászon vagyunk, Kárpátalján. András egyike annak az állítása szerinti több ezer magyarnak, akiket a beregszászi járásból az ukrán hadseregbe soroztak és vittek az ország keleti részére. Harcolni az oroszok ellen. Ukrajnáért. A kölyökforma veterán kissé kapkodva meséli élményeit. Két és fél hónapja van újra itthon, de hogy a sokkon még sokáig nem lesz túl, az elsőre is nyilvánvaló. Egyenruhája a szoba sarkában, a földön hever. „Soha nem veszem fel. Talán elégetem.”
......
http://mandiner.hu/cikk/20160328_feltamadas_itt_karpatalja_a_haboru_arnyekaban
Apró szoba. A lakás egyetlen szobája. Ablaka az előtérre néz, amely egyben konyha is. A szobácska így nem teljesen sötét, de villanyfényre azért nappal is szükség van. A csillár sárgás fénye épp a hegre hull. A vágás, amely nem sokkal a homlok fölött indul és felfele, majdnem a fej búbjáig fut, fehéren világít a tüsi hajszálak között.
Januárban volt 24 éve, hogy ez a fej, Tóth Andrásé, kibújt a napvilágra. A heg csak néhány hónapja került rá. Donyeckben szerezte, az ukrán-orosz csatározások kellős közepén. „Vállról indítható rakéta volt, az csapódott be tőlem ötven méterre.”
Beregszászon vagyunk, Kárpátalján. András egyike annak az állítása szerinti több ezer magyarnak, akiket a beregszászi járásból az ukrán hadseregbe soroztak és vittek az ország keleti részére. Harcolni az oroszok ellen. Ukrajnáért. A kölyökforma veterán kissé kapkodva meséli élményeit. Két és fél hónapja van újra itthon, de hogy a sokkon még sokáig nem lesz túl, az elsőre is nyilvánvaló. Egyenruhája a szoba sarkában, a földön hever. „Soha nem veszem fel. Talán elégetem.”
......
http://mandiner.hu/cikk/20160328_feltamadas_itt_karpatalja_a_haboru_arnyekaban
