A nemzetvédő írónő esete a kisebbségi oktatással
Szégyenteljesnek nevezte az oktatási törvény tervezetének hetedik pontját Larisza Nyicoj a szakminisztériumban tartott tanácskozáson. Meggyőződése szerint a tárcánál túlzott engedményeket tesznek a nemzeti kisebbségeknek. Az oroszokkal kezdi, a végén aztán a legkeményebben a magyarokon veri el a port.
Larisza Nyicoj szerint, ami Keleten zajlik, Kárpátalján is megismétlődhet
Azt, hogyan rohant ki Jurij Kononenko, az általános és közép-iskolai oktatást felügyelő főhivatal vezetője, pontosabban a neki tulajdonított oktatási projekt ellen, miként, mekkora vehemenciával védte az ukrán nyelvet a szerinte egyre nagyobb teret hódító, mindinkább eluralkodó nemzetiségi nyelvektől, ő maga tette közzé Facebook-oldalán. A szöveget több ukrán portál is átvette. Főként azokat a részeket emelik ki, melyekben a többkötetes szerző azt kéri számon, hogy a tárca miért nem lépett fel az általa szeparatistának tartott luhanszki és donecki pedagógusok ellen, miért nem ad lehetőséget a törvénytervezet a térség Ukrajnától való elszakításában közreműködő pedagógusok megrendszabályozására.
E bűnös mulasztásnál is jobban felháborítja Larisza Nyicojt a törvénytervezet azon passzusa („a szégyenteljes hetedik cikk”), mely a nemzetiségi oktatást szabályozza.
„Önök, ahova csak lehetett, bevették a kisebbségi nyelveken való oktatást. Mi nem vagyunk a kisebbségek ellen, nem ellenezzük, hogy a kisebbségek a saját nyelvükön tanuljanak. Ám önök még az egyetemeken is engedik a kisebbségek nyelvének használatát. Ezt még Tabacsnik sem engedte meg magának” – vádol a jobbára gyermekeknek író hölgy, majd, mintegy lerántva a leplet a minisztérium tévelygéséről, megállapítja: „Valójában a törvény e cikkével szemtelenül és cinikusan minden szinten előnyöket biztosítanak az orosz nyelvnek.”
A pedagógusként is tevékenykedő író rövid úton teszi helyre a minisztérium képviselőjét, amikor a törvény védelmében az uniós jogrendszerre, az Ukrajna által kötelező érvénnyel elfogadott nemzetközi szerződésekre hivatkozik. Nyicoj álláspontja szerint a nemzetiségi oktatási rendszert nem feltétlenül az európai normák, hanem más (például a kanadai) gyakorlat szerint kell kialakítani. Szerinte az ideális variáció: az elemi iskolában kétnyelvű kell legyen az oktatás, az általános iskolában fokozatosan csökken az anyanyelven tartott órák számát, a középiskolai osztályokban pedig már csak az államnyelv használandó.
A társadalmi aktivista felhívja a figyelmet: a kisebbségek védelme mellett a kisebbségek társadalomba való integrációját is alkalmazni kell.
Végül Nyicoj a kárpátaljai magyar iskolákkal hozakodik elő. A szerző meg van róla győződve, hogy az itteni oktatásnak egyetlen célja a tanulók felkészítése a magyarországi továbbtanulásra, vagyis Ukrajna ingyen biztosít Magyarországnak képzett embereket. „Nem tudom, hogy értik-e önök, maga az oktatási tárca rakja le a jövendő problémák (konfliktusok) alapját Kárpátalján, úgy, mint Keleten. A magyarok eljönnek Ukrajnába megvédeni a magyar kisebbséget. Erre már van precedens.” – állítja az írónő.
Jurij Kononenko felvetésére, miszerint a magyarok (értsd: Magyarország) nagyon jó szándékúan viseltetnek Ukrajna irányában, Nyicoj kifakad: „Már volt jó szándékú szomszédunk Keleten.”
Bizony tanulságos gondolatok. Jelesebb írók is megirigyelhetik…, már ha mindenképpen a feszültségkeltés a céljuk, és a nacionalizmus a vezérlő eszméjük.
http://kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=28360
Szégyenteljesnek nevezte az oktatási törvény tervezetének hetedik pontját Larisza Nyicoj a szakminisztériumban tartott tanácskozáson. Meggyőződése szerint a tárcánál túlzott engedményeket tesznek a nemzeti kisebbségeknek. Az oroszokkal kezdi, a végén aztán a legkeményebben a magyarokon veri el a port.
Larisza Nyicoj szerint, ami Keleten zajlik, Kárpátalján is megismétlődhet
Azt, hogyan rohant ki Jurij Kononenko, az általános és közép-iskolai oktatást felügyelő főhivatal vezetője, pontosabban a neki tulajdonított oktatási projekt ellen, miként, mekkora vehemenciával védte az ukrán nyelvet a szerinte egyre nagyobb teret hódító, mindinkább eluralkodó nemzetiségi nyelvektől, ő maga tette közzé Facebook-oldalán. A szöveget több ukrán portál is átvette. Főként azokat a részeket emelik ki, melyekben a többkötetes szerző azt kéri számon, hogy a tárca miért nem lépett fel az általa szeparatistának tartott luhanszki és donecki pedagógusok ellen, miért nem ad lehetőséget a törvénytervezet a térség Ukrajnától való elszakításában közreműködő pedagógusok megrendszabályozására.
E bűnös mulasztásnál is jobban felháborítja Larisza Nyicojt a törvénytervezet azon passzusa („a szégyenteljes hetedik cikk”), mely a nemzetiségi oktatást szabályozza.
„Önök, ahova csak lehetett, bevették a kisebbségi nyelveken való oktatást. Mi nem vagyunk a kisebbségek ellen, nem ellenezzük, hogy a kisebbségek a saját nyelvükön tanuljanak. Ám önök még az egyetemeken is engedik a kisebbségek nyelvének használatát. Ezt még Tabacsnik sem engedte meg magának” – vádol a jobbára gyermekeknek író hölgy, majd, mintegy lerántva a leplet a minisztérium tévelygéséről, megállapítja: „Valójában a törvény e cikkével szemtelenül és cinikusan minden szinten előnyöket biztosítanak az orosz nyelvnek.”
A pedagógusként is tevékenykedő író rövid úton teszi helyre a minisztérium képviselőjét, amikor a törvény védelmében az uniós jogrendszerre, az Ukrajna által kötelező érvénnyel elfogadott nemzetközi szerződésekre hivatkozik. Nyicoj álláspontja szerint a nemzetiségi oktatási rendszert nem feltétlenül az európai normák, hanem más (például a kanadai) gyakorlat szerint kell kialakítani. Szerinte az ideális variáció: az elemi iskolában kétnyelvű kell legyen az oktatás, az általános iskolában fokozatosan csökken az anyanyelven tartott órák számát, a középiskolai osztályokban pedig már csak az államnyelv használandó.
A társadalmi aktivista felhívja a figyelmet: a kisebbségek védelme mellett a kisebbségek társadalomba való integrációját is alkalmazni kell.
Végül Nyicoj a kárpátaljai magyar iskolákkal hozakodik elő. A szerző meg van róla győződve, hogy az itteni oktatásnak egyetlen célja a tanulók felkészítése a magyarországi továbbtanulásra, vagyis Ukrajna ingyen biztosít Magyarországnak képzett embereket. „Nem tudom, hogy értik-e önök, maga az oktatási tárca rakja le a jövendő problémák (konfliktusok) alapját Kárpátalján, úgy, mint Keleten. A magyarok eljönnek Ukrajnába megvédeni a magyar kisebbséget. Erre már van precedens.” – állítja az írónő.
Jurij Kononenko felvetésére, miszerint a magyarok (értsd: Magyarország) nagyon jó szándékúan viseltetnek Ukrajna irányában, Nyicoj kifakad: „Már volt jó szándékú szomszédunk Keleten.”
Bizony tanulságos gondolatok. Jelesebb írók is megirigyelhetik…, már ha mindenképpen a feszültségkeltés a céljuk, és a nacionalizmus a vezérlő eszméjük.
http://kiszo.hhrf.org/?module=news&target=get&id=28360
