Hétfőn nagy Elő-szilveszter Beregszászott az Arany Pávában. Tartja :a Magyar Konzulátus. Meghívottak: a kárpátaljai magyar sajtó képviselői. Ugyanaznap Dr. Grezsa Pistike laptopokat ajándékoz a kárpátaljai ukrán sajtó munkatársainak. Teszi ezt akkor amikor a kolléganőm sírva panaszolja, hogy bedöglött a fényképezőgépe, én 10+ éves, szikszalaggal egyben tartott PC-n, ócskavas LG Flatron F700B monitoron írom a cikkeimet és Tiszai csavargásaim következtében épp ma fagyot hülyére (fogta magát és elhalálozott) az 5 éves, fekete-fehér, Nokia buta-telefonom. Félre ne értsetek: nem éhezem, nem nélkülözöm. Az ukrán átlaghoz mérten jól élek. Ajándékot sose vártam Magyarországtól, mert megtanultam, hogy az "önzetlen ajándékok" sokba kerülnek, de ez akkor is vérlázító. Tudom, és akik olvassák írásaimat azok is tudják, van egy nagy bűnöm. Mint kárpátaljai magyar újságíró mindig megírtam azt amit gondolok. Mi több, ez sokszor mások gondolataival is összevágott. Mertem és merek kritikus lenni a mindenkori magyar kormányokkal, mindig "önjáró" voltam, noha alapból nép-nemzeti, jobboldali magyarnak igyekszem lenni, ami Kiss Ferenc (Etnofon, Kolinda, Vízöntő, stb) unokaöccseként talán nem meglepő. Most viszont van egy olyan érzésem, hogy megiszom a "feleslegesféldecit" és Pszalipszki főkonzul uramnak kiborítom a bilit. És abban az éjjeliedényben benne lesz a Kubában nyaraló főszerkesztőm, a hivatalosan 1200 hrivnyás fizetésem, a magyar 120 ezer ft-s (tört volna el a kezem amikor pályáztam erre a júdásgarasra) magyar eredetű "kódispénzem". Nagyon elegem van!!!!!
A másik változat, hogy fogok egy liternyit a cimborám ugocsai szilvájából, a hónom alá vágok egy méter házikolbászt és egy fél kenyeret, aztán a szomszéd kislánnyal kimegyek csillagokat nézni a zajló Tisza partjára..