Figyelemre méltó személyes beszélgetésben volt részem és ez alapján azért összefoglalnék egy fajta véleményt, természetesen minden kötelezettség nélkül – de jobb ötletem nekem sincs.
Ez a háború (végül is nevezzük így) tegnap hajnalban kezdődött, tart másfél napja és az előre nyomuló orosz erők sok helyen már érzékeny ukrán területeken vívnak összecsapásokat. Az ukrán haderő eddig mindössze egyetlen egy orosz területen lévő katonai repülőtérre tudott válaszcsapást mérni, de nem képes a harcokat még részben sem áthelyezni a támadó fél területére.
A Pentagon jelentése alapján eddig a felvonultatott orosz haderő 1/3-ad része került bevetésre és valóban, zömmel régebbi, olcsó, ha úgy tetszik elhasználásra érett haditechnikával felszerelve.
Az orosz haderő igyekszik minden esetben kerülni a civil áldozatokat és civil célpontokat, minimalizálni akarják azokat az okozott károkat, amelyek a polgári lakosságot érik.
Nyilván bezavarhattak volna több ezer harcjárművet meg brutális MLRS és mobil tüzérségét megspékelve bombázókkal és akkor lehet, hogy 20-30 km-el és több ezer civil halottal előbbre járnának, ez gyorsabb katonai győzelmet jelentene, illetve több száz évre elveszett későbbi megbékélést is.
Megnyert háború és elvesztett béke – láttunk már ilyet a nem túl régi történelemben többet is.
Ez a hadművelet nem akkor éri el a célját, ha szétverik az ukrán haderőt (ezt technikailag meg tudják tenni), hanem akkor, ha Ukrajna (vagy annak jelentős része és lakossága) hajlandó később elfogadni egyfajta orosz befolyást és fennhatóságot. Így viszont nem lehet brutális módon és ész nélkül rombolva nyomulni előre.
Az ukrán jelentéseket a hatalmas orosz veszteségekről célszerű ezért is minimum egy 0,67-es szorzóval figyelembe venni, pláne annak fényében, hogy már a civil lakosságnak is fegyvert osztogatnak, hogy harcoljanak, tehát az ukrán vezetés valójában már nem tartja elégségesnek az ukrán fegyveres erőket arra, hogy önmagukban megállják a helyüket.
Ez mindenesetre igen beszédes fejlemény, pláne a Pentagon által kiadott és a bevetett orosz erők nagyságát is figyelembe véve!
Mindezeken túl Blinken figyelmeztetett, hogy az orosz haderő nem biztos, hogy megáll az ukrán határokon.
Nos, ez új elem a történetben, viszont több szempontból sem hagyható figyelmen kívül. Itt most visszautalnék neutronbagoly (leánykori nevén haubagoi) és az ex-htka-s Python nézeteire, miszerint létezhet egyfajta orosz-amerikai paktum. Tegyük fel, hogy van valami közös stratégiai cél, például Európában a lapok újra osztása, a rendesen felhígult NATO átalakítása (kitisztítása), satöbbi. Most nem mennék bele hosszadalmasan a levezetésekbe, hogy kinek miért és hogyan lehet ez jó, a lényeg az, hogy ne zárjuk ki ezt az opciót sem.
Amit viszont írni akarok – voltaképpen a hosszadalmasabb bevezető után itt jön a lényeg – az akkor is működik, ha nincs ilyen paktum, igaz, akkor kicsit más modellbe illeszthető, de működik. Tehát mindenképpen figyelemre méltó gondolat és amit még jeleznem kell, ez nem az én gondolatom.
(Mondanám, hogy sajnos, de az utóbbi években igyekszem egyre lejjebb faragni az egómból, tehát nem mondom.)
Oroszország megtámadta Ukrajnát és a nyugati mainstream állításaival ellentétben szó sincs agyatlan brutalitásról, hanem a körülményekhez mérten nagyon is óvatos beavatkozást hajtanak végre. Eközben – lépésről lépésre – napi szinten bizonyítják be első körben Ukrajnának, hogy a Nyugat, a NATO és az USA nem fog valódi segítséget adni, a Nyugat csak abban segít, hogy Ukrajna minél tovább vérezzen és harcoljon az oroszokkal. Ezt nem csak Ukrajna látja és éli meg, hanem több európai NATO tagállam is, ahol kimondva-kimondatlanul, de felmerülhetnek kérdések a saját valós helyi értékükkel kapcsolatban. Egyik oldalról az orosz támadás megijeszti az európai államokat, másik oldalról viszont el is bizonytalanítja őket az USA hozzáállása az egész kérdéshez, ami zömmel amerikai katonai felvonulási terepnek, eladható fegyverpiacnak és önmaguk ellen is működő szankciók bevállalóinak tekinti ezeket az államokat. Ugyan szavakban most megígér Amerika minden védelmet az európai szövetségeseinek, de ennek valósága csak akkor derülne ki, ha erre az oroszok okot adnának.
Akkor, ha Blinkennek igaza lenne…
Tehát ha létezik egyfajta orosz-amerikai paktum, akkor lehet, hogy Blinkennek végül „igaza lesz”, ami a jelenlegi NATO rendszer felülvizsgálatának óhatatlan bekövetkeztét is jelenti. A franciákat már megalázták nemrég az AUKUS programon keresztül, Törökország sem egyértelműen megbízható szövetséges mostanra, tehát a NATO-n belül már most van két jelentős katonai erőt képviselő állam, akiknek nem egészen dobog együtt az angolszászokkal a szívük.
Ugyanígy nem hagyható figyelmen kívül Kína visszafogott, de alapvetően az orosz lépéseket támogató hozzáállása sem számtalan egyéb okból.
Nemcsak azt nem tudjuk, hogy Putyin miről csevegett Pekingben a házigazdával négyszemközt, igaziból azt sem, hogy miről egyeztetett a francia elnökkel. Most a hivatalos nyilatkozatokat meg a mainstream szenzációhajhász vezércímeit hagyjuk, kifelé mindenki azt kommunikál, amit akar.
Ezek alapján viszont nyer némi értelmet az, hogy miért nem látunk oroszos - vagy talán helyesebb jelző lenne a szovjetes - katonai lerohanást és brutalitást. Mert a cél Ukrajnában és Ukrajnával kapcsolatban nem az egyébként nyilvánvaló katonai fölény ilyen olcsó szintű bizonygatása, nem a háború megnyerése, hanem Ukrajna megnyerése. Ez így viszont sokkal, de sokkal nehezebb dolog lesz, mint egy prosztó módon pusztító háborúval a földig gyalulni egy gyengébb államot.
Nos, lehet, hogy totál fals és téves gondolatok ezek, de nekem ma egy beszélgetés után ez állt össze a fejemben. A tévedés jogát továbbra is fenntartom, majd az idő eldönti ezt is. Aki ezt lájkolja, annak a lájkjait képletesen továbbítom annak a személynek is, aki hozzásegített egyfajta újabb „megvilágosodáshoz” a témában, övé az igazi dicsőség, én most csak az íródeák szerepét vittem.