Amatőr spekulálgatás folyt.: 3.
Kis fakultatív önművelés után a következőket gondolom:
- Az orosz hadsereg eleve nem villámháborúra készült. Az első nap gyors áttöréseinek nem stratégiai, hanem taktikai okai voltak.
A hivatásos seregük manőver erőinek alapját (kényszerből, a kevés hivatásosnak jelentkező és kevés pénz miatt) a zászlóalj-harccsoportjaik képezik (BTG). Minden dandárjuk egy ilyen BTG-t állít ki háború esetén.
Ezek koncentráltan, elsöprő tűzerővel tudnak helyi fölényt kialakítani. A területfoglalás, frontvonal létesítése, az elfoglalt terület megtisztítása és biztosítása paramilitáris erők, milíciák feladata.
- Az első, második nap azt láttuk, ahogy a BTG-k áttörnek, és elkezdenek mélységben tevékenykedni az ukránok háta mögött.
Megszállásra, területfoglalásra nincsenek elkülöníthető erőik, aki nem az ékben van, az a logisztikát biztosítja legfeljebb. (Van logisztika mögöttük, hiszen azt a teljes „anyadandár” adja.
- Ezt követően azt látjuk, hogy az áttört csapatok az előrehaladásukat lassítják, várják, hogy az irregulárisok, a hadsereg többi része megszilárdítsa az ellenőrzést az elfoglalt területeken, megtisztítsa azokat. Ez a lakosság elszánt ellenállása, (első néhány napra jellemző) kímélete következtében kínosan lassan halad.
- Közben, az ukrán hadsereg sikeres tevékenysége következtében a logisztikájuk érzékeny veszteségeket szenved, elszakadó alegységeiken rajtaütnek, lerohadó eszközeiket elhagyják. Az ukránok láthatóan felkészültek erre a háborúra, szétszóródtak, városokba húzódtak, hogy ne kínáljanak koncentrálódva könnyű célpontot.
Az orosz tevékenység, az áttörés, a légierő sem lehetett sikertelen, mert komoly, koncentrált ukrán ellencsapásról eddig nem kaptunk hírt.
- Van egy olyan érzésem, hogy az oroszoknak ideális esetben a Belorusz sorkatonaság játszotta volna északkeleten azt a szerepet, amelyet délen a DNR/LNR milíciák, Kharkovnál, Kijevnél pedig a csecsenek, rosgvardiya. Ebben az esetben Csernyigov, Szumi körzetében, Kijev keleti előterében másképp néznének ki a dolgok, csak Lukasenka valamikor kihátrált a közvetlen hadbalépésből.
Ha elfogadjuk, hogy az oroszok eleve számoltak egy elhúzódó konfliktussal, érthetőbb lehet a spórolás a légierővel, precíziós eszközökkel.
Mindeközben az látszik, hogy az oroszok a talán legfontosabb fegyvernemüket, a tüzérséget korlátozottan használják. Itt nem csak a nagy kaliberekre gondolok, aknavetőkre, gránátvetőkre is. Az internet, telekommunikációs és elektromos hálózatok épek.
Felmerült bennem az a sötét gondolat is, hogy mi van, ha az ostromok előtti, kezdeti időszakban ezeket szándékosan nem iktatták ki (udvarias zöld emberek szakasz), hogy később, a háború eldurvulásakor erről legyen a legtöbb elérhető anyag?