Közel 100 oldalnyi hsz-t átnéztem, olvasgattam (még Jelcintől is), meg különféle híroldalakról, próbálom kisütni, hova fut ki végül ez az egész, és végül az alábbiakra jutottam:
1.) Az oroszok március végére belátták, hogy Ukrajna nem omlik össze, Zelenszkij kormánya nem bukik meg. Érzékelhették, hogy az ukrán ellenállás nem gyengül, hanem erősödik. (Beérett az elmúlt évtizedek nacionalista népnevelésének gyümölcse, működik a fél világban beinduló gátlástalan propagandahadjárat a Gonosz és a Jó harcáról, és persze egy támadó hadsereg eleve ritkán népszerű, legyenek is mögötte bármilyen szép testvéri érzelmek. A sok esetben valóban heroikus ukrán összefogás kapcsán azért érdemes megemlékezni arról, hogy a katonai szolgálat kötelező, a nem eléggé hazafias magatartást tanúsító ukránok pedig könnyen találhatják magukat félholtra vert vagy agyonlőtt állapotban.)
2.) Mivel a nyugati fegyverek folyamatos áramlása a hetek alatt folyammá dagadt, az oroszok (nyilván saját veszteségeik pontos ismeretében) szemmel láthatóan lemondtak a további lendületes hadműveletekről, és véget vetettek a több ezr km hosszú frontvonalnak meg a hosszúra nyúlt (és sokszor elszakadó) utánpótlási vonalaknak: Pár nap alatt kiürítették az északon elfoglalt területeket. Ezek után nyilvánvalónak tűnik, hogy nem céljuk Ukrajna teljes elfoglalása (ez valószínűleg soha nem is volt) - a kérdés az, hogy akkor mi?
3.) Számomra nyilvánvalónak tűnik, hogy egy minél nagyobb rész kihasítása Ukrajna déli és keleti területeiből, maximum a Harkov-Dnyipropetrovszk-Zaporizzsja vonalig (ezen városok elfoglalása nélkül), innen a Dnyeper mentén, annak jobb partján Mikolajevig (a várost szintén nem elfoglalva). A minimális cél az eddig elfoglalt területek megtartása, kiegészítve a Donyecki terület (oblaszty) elfoglalásával (felszabadításával). Mariupol napjai (órái) meg vannak számlálva, Harkov viszont aligha kerül orosz fennhatóság alá, szerintem soha nem is akarták elfoglalni, ahogyan a többi, alapvetően kormányhű ukrán nagyvárost sem. Éppen ezért az elhelyezkedése folytán az eddig említetteknél jóval keményebb diónak mutatkozó Odesszát szintén nem fenyeget(het)ik az orosz csapatok.
4.) A fentebb vázolt (tippelt) stratégiai célok elérése után az oroszok valószínűleg védelemre rendezednek majd be az elfoglalt (megszállt / felszabadított) területeken. Ezzel stabilizálódhat az a háborús helyzet, ami 8 éve ismerős Luhanszk és Donyeck vidékéről, csak nagyobb léptékekben és fordított előjellel: Most az oroszok, illetve a szárnyaik alatt tevékenykedő milíciák terrorizálhatják majd a fentebb említett, frontvonalba kerülő ukrán nagyvárosok lakosságát, miközben a harcoktól távolabb fekvő területeken lassan újra beindul majd az élet. Újra megindulnak majd a béketárgyalások is, sok, sok kudarccal, vádaskodással, kivonulással, végül talán tűzszünettel. Itt nyílik némi halovány esély a békére is, amennyiben Ukrajna hajlandó elfogadni területi veszteségeket és semleges státuszt. Ehhez azonban még annyi vér és szenvedés szükségeltetik, amennyi elegendő ahhoz, hogy az ukránok
nagy többsége azt mondja, elege volt a háborúból és inkább él egy kisebb Ukrajnában, mintsem szenvedjen az idők végezetéig - egy még annál is kisebben!
5.) Sajnos nyilvánvaló, hogy a Nyugat nem hagy fel Ukrajna messzemenő támogatásával, az ukrán hadsereget vélhetően állig fel fogja fegyverezni, az pedig törekedni fog majd az elvesztett területek visszavételére. Oroszországgal szemben azonban Ukrajna egymaga kevés lesz, különösen hosszú távon, mert a gazdasági háború következményei sokkal rosszabbul fogják érinteni az őt támogató Európát, mint Oroszországot. Egy visszaeső, stagnáló Európa hátsó udvarában pedig legfeljebb egy nyomorgó, vérző pusztuló állam lehet Ukrajna, amely soha nem lesz tagja sem az EU-nak, sem a NATO-nak.
Ezt látom jelenleg a valószínű - és egyben optimista forgatókönyvnek, mert ha a "Jók" emelik a tétet (különleges egységek, nehézfegyverzet, millió tonna fegyver és lőszer, csapások Oroszország területén vagy orosz érdekeltségek ellen a világ távoli pontjain), akkor a "Gonosznak" is emelnie kell. És tudjuk, hogy az meddig emelkedhet.