Én így látom jelenleg ezt a részét (ukrán szemszőgbőli nézőpontra csak szőr mentén tértem ki):
Felmerült már, hogy nem is nagyon akarnak gyors offenzívát? Mindig csak a képesség hiányáról esik szó (arról lentebb írok), de az akarat, a szándék megléte még csak kérdésként sem merül fel. Pedig lehet, hogy nem elhanyagolható tényező az események folyásában.
Mi értelme is lenne egy lelassított műveletnek?
- felőrlés
- láthattuk a kamionos beszámolóban, hogy a hátország sem nyugodt. El tudjuk képzelni, milyen pszichológiai hatása, eredménye lesz még az tősgyökeres ukrán területeken is.
- látható, hogy ukrajna támogatásának kérdése törésvonalakat hoz létre és sokszor önnmaguk teszik ezt az agresszív kommunikációs stílusukkal és a feltételezhetően nem megválogatott személyekkel (lásd görög parlament).
- fokozatosan egyre kevesebbet fognak foglalkozni az emberek Ukrajnával, egyszerűen törvényszerű, hogy megunják
- látszik, hogy az EU-ban is érdekellentétek és törésvonalak jönnek létre és mélyülnek
- egyre többe és többe kerül a nyugatnak is Ukrajna támogatása akár civil, akár katonai vonalon. (Még látjuk, hogy az oroszok nagyon sokszor -épp ez volt sokak nevetség, értetlenkedés stb. tárgya- butabombát, olcsó(bb) eszközöket használnak)
- meddig lehet és milyen mértékben fenntartani a logisztikát és ellátást, hogy a fronton levő egységek ellátása és utánpótlása gördülékenyen menjen?
Tehát úgy vélem, hogy a szándék hiányában is lehet ráció -miközben azért mégis csak kulcsfontosságú területeket foglalnak el (pl Popasna) és zömében haladnak előre.
Képesség hiánya:
- Van egy térkép az ukrán erődítésekről. Látható igen számos ilyen létesítményt hoztak létre a donbaszi front vonalán és mélységében. És természetesen ott vannak a települések is, sokszor szintén megerősdített ipari területekkel. Már csak ezek legyűrése is nagy erőket köt le és a védők helyzetét (létszám és képesség sokszorozó) javítja jelentősen.
- Több 100 ezer lakosnál nagyobb, sokszor ipari település található a térségben (legalább négy, ráadásul egymás mellett, vagy nagyon közel). Ilyen jellegű településekhez valóban elég vékony az az erő, amit az oroszok használnak, vagy a politika használni kíván.
- Viszonylag korlátozottan vesznek részt az oroszok a konfliktusban, ami főleg az élőerő tekintetében jelent problémát és úgy tűnik, hogy arra jelenleg nagyon korlátozott a kapacitás, hogy az arcvonalban levő csapatokat pihentetni tudják és rotálják, ezért ha egy egy ponton áttörést tudnak elérni, azt csak korlátozottan tudják kihasználni, mert szerintem nincs meg az a tartalék, akivel ilyenkor a lendületet fenn tudnák tartani -ha a szándék meg is lenne.
Tehát: Az az erő és technika, amit az orosz erők a háború jelenlegi szakaszában bevetnek és a jól kiépített ukrán védelmi vonalak és a kitartóan harcoló ukrán katonák igen, a jelenleginél számottevően gyorsabb előrehaladás képességének a hiányát is felveti.
"Hogy tud Harkovtól ÉK-re offenzívát indítani az ukrán haderő?"
- Feltehetjük a kérdést, hogy jól átgondolt e a harkovi "offenzíva", vagy egyszerűen csak a látszatsikerekért egy kvázi mellék hadszíntéren inkább kijönnek a biztonságot nyújtó városból a könyebben támadható területekre és bizonyos térképek tanúsága szerint egy bekerítést is kockáztatnak csak azért, hogy sikereket mutassanak fel.
- Feltétlenül jó gondolat e a készletek itteni és ilyen célú felhasználása?
- Meddig tudják nyújtani a logisztikát?
- Mi a perspektíva? Keletről ott a Donyeck folyó, Északról majd betörnek Oroszországba? (De az Harkovtól Északra sem tették érdemben, pedig ott közvetlen megvan a határ az orosz kivonulás óta.) Sikeres lesz az offenzíva, Donyeck folyótól nyugatra kinyomják az oroszokat Ukrajnából. Mennyi emberi és hadianyag áldozata árán? És utána? Mi a nyereség? Még a határőrizetet és a terület ellenőrzését is meg kell oldani, ami embereket, logisztikát és hadianyagot köt le. Ez valóban nyereség?
Ennek a beszélgetésnek a folytatása.
Privát levelezésben, Wilson engedélyével. (Ő most kicsit büntiben van.)
A Harkov melletti ukrán támadásnak az a célja , hogy a donbaszi frontról vagy az oda szánt tartalékból orosz erőket vonjanak ki az ukrán ellentámadás megállítása érdekében.és most már közel jutottak ezzel az ellentámadással ahhoz az ukrik, hogy közvetlenül Belgorodot is tudják lőni csöves tüzérséggel.
Értelemszerűen lehet ez a célja -mint írtam is, ukrán oldalát nem részleteztem nagyon. És lehet az is, hogy Belgorod kőhajintásnyira, illetve tüzérségi távolságban legyen.
Ámde:
- Nem látom az oroszok azon igyekezetét, hogy nagyobb erővel és minden áron visszaverjék ezt a támadást, avagy nincs meg hozzá a képességük -de mindkettő oda vezethető vissza, hogy nem vontak el a fő fronttól jelentősebb csapatokat, hanem inkább az eleve ott állomásozó csapatokkal igyekeznek ezt a kialakult helyzetet kezelni.
- Attól, hogy földrajzilag közelebb kerülnek, illetve tüzérségi csapásokat tudjanak érdemben Belgorodra mérni, az még önmagában kevés. Mert azt tudni is kell végrehajtani. Ami nem feltétlenül tud megvalósulni , hisz akár légierővel, akár tüzérségi válaszcsapással ezt eléggé korlátozottan és jelentőségéhez mérten nagy veszteségek árán tudják kivitelezni. (És itt a nagy veszteség nem csak a megsemmisíthető technikát, hanem az odáig vezető rögös út emberi veszteségeit is jelenti.)
- Mint írtam, azt, hogy elérik a határt, érdemben eddig sem használták ki, ergó, alacsony a valószínűsége, hogy pont itt fogják. (Ugye próbálkozás volt már, de ezt csírájában elfojtották az oroszok.)
Így nem látom sok hasznát az offenzívának azon túl, hogy sikerként lehet felmutatni, ami értelemszerűen a kedv fenntartásában és más okokból is hasznos. Csak nekem a milyen áron a kérdés.
Ami pedig a többit illeti, szerintem nem érdeke Oroszországnak egy elhúzódó offenzíva Donbaszban, azért ilyen lassú az oofenziva, mert az oroszok óvatosabbak lettek és egy erősített területet támadnak, és csak a tűzeroben van fölényük az Ukránokkal szemben, szerintem további orosz haderő bevetése nélkül ez az offenzíva nem fog teret nyerni.
Ez így együtt, de ezt részben ki is fejtettem, hogy ez is a lassú haladás oka. De én a szándék faktort sem zárom ki, illetve ignorálom olyan mértékben, mint teszik ezt sokan.
A gyors győzelemnek is lehetnek hátulütői, ugyan úgy, mint a lassúnak. Nem feltétlenül hadászatilag, hanem összességében.
Valószínúleg fokozni kellene a létszámot, nyilván gyorsabb és látványos sikereket lehetne elérni. Azonban ennyire nem vagyok pesszimista. Mert úgy gondolom, hogy teljes mozgósítás nélkül is sikeres lehet az orosz támadás, de jelenleg épp olyan térségben zajlanak a harcok fő "eseményei", amik hadászatilag elsősorban a védőknek kedvez. Azonban ha ezen túlrágják magukat az oroszok és olyan szituációkat tudnak kialakítani, ami ezen a felálláson áttörést eredményez, akkor egy, a támadó fél számára előnyösebb térségbe tudnak kijutni egy feltételezhetően és idejében nem hátrább vont, adott területeken felmorzsolt ukrán erőkkel, ami gyorsabb haladást és nagyobb mozgásteret vonhat maga után. (Egészen a Dnyeper vonaláig fennálhat ez.)
Ami pedig az EU-t és az USA-t illeti Ukrajna támogatása.nem tétel a számukra könnyedén megoldják hosszú távon is.
Úgy gondolom, ha egyre nőnek a gazdasági nehézségek -ami azért egyértelműen a szankciókkal együtt jár, akkor egyre nagyobb teher lesz a konfliktus fenntartása. Akár közvetlen támogatása, akár a szankciók hatásának benyelése. És nem hiszek olyan mesékben, hogy nem fájnak a szankciók, hisz a legpozitívabb hangok szerint is néminemű kényelmetlenség a -vélt- morál oltárán feláldozható. Tehát ebből sem az jön le, hogy ne érintené, vagy akár ne csapná meg az európai gazdaságot az egész szituáció.
És persze, még lehet adni a hadianyagot. De meddig?
Mert egyrészt ha betartják az ígéretet, akkor az eddig adományozó k.-k. európai országoknak is ki kéne utalni a megígért cseretechnikát a hozzá való technikai és lőszer javadalmazással. De mindeközben ha csak a raktárak készlete is fogy, azt is pótolni kell, hisz, ha eddig riogattak az orosz veszéllyel, akkor ezután majd az elmúlik? És nyilván a készletezés is részben bizonyos számítások mentén végzett tartalékképzés volt, amit bizonyos mértékben, sőt, talán eddigiekhez mérten nagyobb mértékben fel kellene tölteni. Mindeközben akár a lengyel, akár a német, de ide vehetem a magyar haderőt is fel kellene fegyverezni, részben élő szerződések alapján. És mind ezt egy romló gazdasági környezetben.
Erre jön a tipikus kérdés, hogy mibűűűű?
És hogy? Van elég gyártói kapacitás? Lehet bővíteni? Ha van pénz és akarat, mikorra lehet a most elajándékozott technikát pótolni? -Bennem ilyen kérdések is felmerülnek a mellett, hogy mondjuk tényleg lesz hosszú távon szándék?
Jövő héttől vizsgaidőszak, na az lesz tömény szopás