„Az ipari hadviselés visszatérése” címmel érdekes elemzést olvastam egy nagy múltú angol intézmény a
RUSI internetes oldalán.
https://rusi.org/explore-our-research/publications/commentary/return-industrial-warfare
A RUSI-t 1831-ben alapították az angolok, így a legrégebbi védelmi és biztonsági elemző szervezet.
Az írás szerzője Alex Vershinin alezredes, aki10 éves frontvonali tapasztalattal rendelkezik Koreában, Irakban és Afganisztánban, modellező és szimulációs tisztként is dolgozott a NATO és az amerikai hadsereg számára.
Ahogy a második világháború hadigazdálkodása döntő hatással volt az egész konfliktus végső kimenetelére, úgy az orosz és ukrán összecsapásban is döntő jelentősége lesz ennek, tehát a hadiiparnak, energiának ás a nyersanyagoknak.
Az elemzés főbb megállapításai:
A berendezések, járművek és lőszerek hatalmas fogyasztása nagyszabású ipari bázist igényel az utánpótláshoz, az ukrajnai lőszer és felszerelés felhasználás mértékét csak egy nagyszabású ipari bázis tudja fenntartani. Jelenleg a Nyugatnak nem biztos, hogy megvan az ipari kapacitása egy nagyszabású háború megvívására.
Jelenleg kb. 250 000 ukrán gyakorlott katona, valamint 450 000 nemrég mozgósított katona áll szemben mintegy 200 000 orosz és szeparatista katonával.
Az orosz–ukrán konfliktusról nem állnak rendelkezésre pontos lőszerfogyasztási adatok. Egyik kormány sem tesz közzé adatokat, de az orosz védelmi minisztérium által a napi tájékoztató során közölt hivatalos adatok alapján az orosz lőszerfogyasztás megbecsülhető, e szerint több mint 7000 tüzérségi lövést adnak le naponta 1/3 részét rakétatüzérség 2/3 részét hagyományos tüzérségi fegyverekből.
Az orosz védelmi minisztérium csak az Orosz Föderáció erőinek adatairól számol be, tehát nem tartoznak ide a donyecki és luhanszki szeparatista köztársaságok alakulatai, amelyeket különböző országként kezelnek. A számok nyilván nem tökéletesek, de még ha 50%-kal alacsonyabbak is, ez még mindig nem változtat az általános logisztikai kihíváson.
Egy elhúzódó háború győztese továbbra is azon múlik, hogy melyik fél rendelkezik a legerősebb ipari bázissal, úgy tűnik a Nyugat jelen esetben nem áll jól.
Jelenleg az Egyesült Államok például csökkenti tüzérségi lőszerkészleteit. 2020-ban a tüzérségi lőszervásárlások 36%-kal, 425 millió dollárra csökkentek. 2022-ben a tervek szerint a 155 mm-es tüzérségi lövedékekre fordított kiadásokat 174 millió dollárra csökkentik. Röviden, az Egyesült Államok éves tüzérségi termelése a legjobb esetben is csak 10 naptól két hétig tartana Ukrajnában.
Az USA jelenleg évente 110 PRISM, 500 JASSM és 60 Tomahawk cirkálórakétát vásárol, ami azt jelenti, hogy három hónapos harc alatt Oroszország az Egyesült Államok éves rakétatermelésének négyszeresét használta el.
Nem ésszerűtlen az a feltételezés, hogy 4000 cirkáló és ballisztikus rakéta van az orosz leltárban. A termelés a nyugati szankciók ellenére valószínűleg növekedni fog. Áprilisban a Kalibr rakétamotorokat gyártó ODK Saturn bejelentette, hogy további 500 állással bővítené a létszámát. Ez arra utal, hogy a Nyugatnak még ezen a téren nincs előnye Oroszországgal szemben.
Problémás az a gondolkodásmód is, mely szerint az ipar tetszés szerint be- és kikapcsolható. Ezt a gondolkodásmódot az üzleti szektorból importálták, és elterjedt az Egyesült Államok kormányzati kultúrájában. A civil szektorban az ügyfelek növelhetik vagy csökkenthetik megrendeléseiket. A termelőnek fájhat a megrendelések csökkenése, de ez ritkán katasztrofális, mert általában több fogyasztó van, és a veszteségek a fogyasztók között oszlanak meg, a katonai beszerzéseknél ez nem működik. Az Egyesült Államokban egyetlen vevő van a tüzérségi lövedékekre és ez a hadsereg.
Kínának szinte monopóliuma van a ritkaföldfém anyagok terén, ami szintén nyilvánvaló kihívást jelent a fegyvergyártás során. A védelmi ipari bázisról szóló amerikai jelentések egyértelművé tették, hogy a termelés felpörgetése háború idején nagy kihívást jelenthet az ellátási lánc problémái, a képzett személyzet hiánya valamint az amerikai gyártóbázis leépülése miatt.
Az ukrajnai háború azt bizonyítja, hogy a hasonló ellenfelek közötti háború technikailag fejlett, tömeges, ipari termelési képesség meglétét követeli meg. Az orosz támadás olyan mértékben fogyaszt lőszert, amely jelentősen meghaladja az Egyesült Államok előrejelzéseit és a lőszertermelését. Ez a helyzet különösen kritikus, mert az orosz invázió mögött valószínűleg a világ legerősebb feldolgozóiparával rendelkező Kína is ott áll.
Amíg az Egyesült Államok egyre többet használ fel készleteiből, hogy Ukrajnát a háborúban tartsa, Kína még mindig nem nyújtott érdemi katonai segítséget Oroszországnak. A Nyugatnak azt kell feltételeznie, hogy Kína nem engedi Oroszországot legyőzni, különösen nem a lőszer hiánya miatt.
A szemleíró szerint az autokráciák és a demokráciák között verseny van a hadianyaggyártásban is, és a demokráciáknak radikálisan javítania kellene a hadianyagok előállításához való hozzáállását, versenyképességét.
www.vadhajtasok.hu
index.hu
