laudarage úgy látom félreérthető voltam. A példáiddal élve, ha Oroszország (elképzelésem sincs hogy miért) taktikai atomot vetne be Lengyelország ellen, vagy az USA Ukrajna ellen (ugyancsak nem tudom miért), akkor szankciók, embargók következnének, emellett egy rakás rettegés, hogy ki lesz a következő. Persze ez eszkalálódhat ezután. Valósznűleg bekapna egy válasz taktikait a másik oldalon valaki, pl Szíria, Irán, Szaud-Arábia, Izrael attól függően, hogy ki lőtt és kit lőtt először.
Amire gondoltam, hogy akárkit nem taktikai nukizhatsz, hogy ha az oroszok, kínaiak, amerikaiak kapnának be egyet, ott a válasz már stratlgiai lenne, mert van mivel és ki tudja a második bekapott takikait kibírja-e az atomarzenál.
Nem, nem értettelek félre. Épp azt mondom, hogy mégha az USA, Oroszo. vagy Kína kapna be egy taktikai nukit, akkor sem eszkalálódna a helyzet automatikusan egy stratégiai atomháborúvá.
Most, te a fotelből könnyen azt mondhatod, hogy de igen, de hidd el, ha te lennél döntési pozícióban, akkor te sem lőnéd ki a teljes stratégiai atomarzenált a vélt ellenségre, még akkor sem, ha már az x-edik taktikai nukicsapást szenvedted el. Sokkal valószínűbb, hogy te is taktikai atomcsapással válaszolnál, egészen addig, ameddig valamelyik fél félelmében föl nem adja.
Elképzelésed sincs, hogy Oroszo. miért vetne be atomot Lengyelo. ellen?
1. pl. az amerikai rakétapajzs ellen,
2. pl. azért, hogy példát statuáljon az egyik legfanatikusabb USA-támogató proxy-államon, Lengyelországon, úgy hogy az USA is értsen belőle,
3. pl. azért, hogy "atomakadálysávot" (Michalski: Az atomháború első száz órája c. kis piros könyv 35. oldal) hozzon létre, amelyen a NATO szárazföldi erői nem szívesen hatolnának át...
Végezetül egy idézet a kis piros könyvből:
"A "rugalmas reagálás" és az "ellenőrzött eszkaláció" elveinek meghirdetésével az Egyesült Államoknak az a célja, hogy - <b>nem idézve elő automatikusan az általános atomháború kockázatát</b> - időt nyerjen és csökkentse a saját területére irányuló, megtorló csapás okozta veszteségeket.
Ezeknek az elveknek megfelelően felcserélték a régi "kard" és "pajzs" szerepét. Jelenleg a pajzs (az Egyesült Államok és Nagy-Britannia rakéta-atomerői), vagy mint olykor meghatározzák, az "atomernyő" erőinek kell biztosítaniuk, <b>hogy a háború nem tör ki és nem alakul át világméretű atomháborúvá</b>, ezzel szemben a korábbi pajzs erőire, vagyis <b>a harcászati rakéta-atomfegyverekkel felszerelt szárazföldi erőkre az a feladat vár, hogy a harctéren töltsenek be fő szerepet</b>, vagyis mintegy a kard szerepét játszák.
A hadviselés így módosult koncepciója nem jelenti, hogy az Egyesült Államok lemondott volna az agressziót megkezdő, meglepetésszerű atomcsapásról. Ellenkezőleg, a "rugalmas" jelző azt hangsúlyozza, hogy a jelenlegi hadászati konstrukció <b>egyik fő eleme a "megelőző" vagy "figyelmeztető" rakéta-atomcsapás</b> lehet."
<i>Michalski: Az atomháború első száz órája (1972) c. kis piros könyv 32. oldal</i>
DD
