Népfelkelőt max harcossá válni láttál nem katonává, ezt szögezzük le gyorsan.Dudi, minden tisztelettel, de ezt anno volt szerencsém közelről látni. A "kiképzett katona" és a "valódi katona" között létezik egy vízválasztó, amit békeidőben soha nem fogunk megtapasztalni. Nem az első tűzharc, nem a "puskaporszag", hanem amikor először kell ölni, sőt inkább amikor először kell közelről ölni.
Láttam jól kiképzett katonát összeomlani, és láttam népfelkelőt katonává válni. A filmeken, gyakorlatokon, hadijátékokon egy dolog soha nincs: a valódi vér és jajgatás. Sokszor eszembe jut a Lone Survivor film, ami nem rossz, de tudod mi hiányzik belőle? Az, hogy a lelőtt ellenség nagyobbik része a valóságban nem hal meg azonnal a lövést követően, hanem iszonyú hangokat hallat...
A donbasszi miliciák is ezért eredményesek, igazából az alig kiképzett egységek évek alatt edződtek használhatóvá (meg persze komoly lemorzsolódás árán).
És persze ugyanez érvényes lehet az ukránokra is, bár ott az utánpótlás nem túl rózsás...
Tudod a hadtörténelem tapasztalata az, hogy a kiképzett katona 1000× többet ér a harcmezőnk mint bármilyen harcosok alkotta sereg.
Nézd meg az afgánokat, mind harcos, egytől egyig mind bátor harcosok mégsem volt esélyük hagyományos összecsapásokban még a szovjet kiskatonákkal szemben sem, nemhogy a modern nyugati katonákkal szemben.
Az pedig, hogy hogy reagál az ember az első tűzharcára az mindentől független (kiképzés, felszerelés, motiváltság stb) kivéve egy dolgot: az egyén pillanatnyi mentális állapotát.
Nem lebet arra kiképezni valakit, hogy milyen lesz az első tűzharca, ilyenformán mind1, hogy képzetlen felkelő vagy képzett katona. A különbség, akkor kezdődik amikor újra harcképes állapotba kerül.