Célmegjelölőkhöz pár gondolat. Véleményem szerint miért olyan a helyzet, amilyen.
1. Az oroszoknak van beépített célmegjelölőjük azokon a repülőgépeken, amelyikre úgy gondolják, hogy szükséges. Azokat használják is.
2. A franciáktól vettek licenszet, tehát elviekben megoldott a probléma. Ennek ellenére mégsem használják, kérdés, miért nem?
3. Alapvetően az elektronikai ipar a Szovjetunióban a Fehérorosz és Ukrán területen összpontosult. Oroszországban ezt a területet szinte az alapoktól kellett kiépíteni. Oroszország alapvetően rengeteg Fehéroroszországban fejlesztett és gyártott berendezést használ. Mivel az ukrán helyzet kérdőjeleket vetett fel a "közel-külföldről" beszerzett haditechnika területén, ezért az oroszok átálltak a saját fejlesztésű berendezések fejlesztésére, gyártására, ami hosszú időt vesz igénybe.
4. Fontos kérdés, hogy az általunk (külsö szemlélők) talán jobban preferált PGM-k az oroszoknál mennyire fontos szegmens, mennyire van hajlandóság támogatni a fejlesztéseket és gyártást. A MiG-35 kapcsán vannak néha hírek, hogy a hozzá fejlesztett PGM-k kb. olyan támogatást kapnak, mint maga a repülőgép, magyarán minimálisat. Mivel a repülőgépnél az export lenne a cél, a PGM is alapvetően exportra menne. Itt két dolog lehetséges.
A - A légierő egyáltalán nem tart rá igényt,
B - Lobby érdekek határozzák meg a jövőjét.
5. Mivel a fejlesztés pénz hiányában nagyon lassan halad, ezért a gyártást fel sem lehet futtatni. Ezáltal lehetnek olyan problémák, amelyek miatt nem hozzák a berendezések azokat a képességeket, amiket elvárnának tőlük és minden kezdődik elölről. Ez egy ördögi kör lehet, amelyet nagyon nem is akarnak megoldani azok, akik tehetnének érte.
6. Az orosz elektronikai és hadi ipar helyzete nagyon sok érdekes kérdést vett fel, amire nem könnyű válaszokat találni. A drónok is ide tartozhatnak, a modernizációkkal (pl. hajók, szárazföldi eszközök).
7. A 2014-es szankciók azért nem véletlenül olyanok, amilyenek. Az orosz gazdaság 2014-ig elég nagy ütemben fejlődött, de a szerkezetét mindenképpen át kellett strukturálni, nem felelt meg az elvárásoknak. Ez nagyon húsbavágó dolog volt, amit nem mertek/akartak meglépni. A szankciók rákényszerítették a vezetést, hogy ezt megtegye, ha akarta, ha nem, de ez nem csak akarat, hanem képességek kérdése is. Azért minimum érdekes, kettős a Putyin-i rendszer. Mindenesetre az biztos, hogy messze nem tökéletes, eléggé felemás, ami sok mindenen látszik is. Vannak az álmok, elképzelések, tervek és van a realitás. Egy biztos, az oroszoknak nincsen szüksége arra, hogy energiahordozókat, nyersanyagokat más országoktól nyúljon le (mint azt a fejlett nyugat teszi) ahhoz, hogy működőképes legyen. A korrupciót is egy elfogadható szintre kellene visszavetnie, aminek alapja egy bizonyos jólét elérése minden szinten. A legfontosabb számukra az lenne, hogy a tapasztalt munkaerőt és értelmiséget (főleg mérnököket, technikusokat) otthon tartsa. Itt vissza is kanyarodtam oda, ahol elkezdtem.