Részlet a cikkből.....
Amerika évtizedekig hálás lesz azért, amit az oroszok Ukrajnában művelnek...
2022. október 11. 05:41
Nemcsak Zelenszkijék, hanem az amerikai hírszerzés is szívre tett kézzel köszönheti meg mindazt, amit az oroszoktól kapott. Az orosz haderő elemi hiányosságai miatt a saját ellenségeit látja el fegyverekkel, és legféltettebb titkait is tálcán nyújtja át nekik.
Az Ukrajna fegyverarzenáljának forrásaival foglalkozó
cikkünk azzal a megállapítással zárult, hogy az ukrán haderő nehézfegyverzetének jelentős részét az elhagyott és zsákmányolt orosz eszközök teszik ki, és hogy ezek nélkül az utóbbi hetek ukrán sikerei elképzelhetetlenek lettek volna. (Hasonló megállapításokra jutott egyébként a Wall Street Journal is a néhány nappal később megjelent
cikkében.) Most arról lesz szó, hogy mit jelent mindez az orosz haderőre jelenlegi és jövőbeli képességeire nézve.
Nem az Egyesült Államok és nem is a NATO, hanem Oroszország volt olyan előzékeny, hogy kisegítette a hiányt szenvedő ukránokat.
Mint korábban kifejtettük, minden haderőnél kell lennie bevett eljárásoknak arra vonatkozóan, hogy mi a teendő egy elakadt, meghibásodott, harcban megsérült járművel, harci eszközzel. A legjobb lehetőség mindig az, ha maga az eszköz kezelőszemélyzete képes megoldani a problémát. Egy harckocsi személyzetét például megtanítják arra, hogyan érdemes próbálkozni a jármű kimozdításával, ha az elakadt, illetve egyszerűbb javítások elvégzésére is képesnek kell lenniük. Egy lánctalp egy szemének, avagy lánctagjának cseréje, a lánctalp egy görgőjének visszaigazítása, esetleg mondjuk a motor hűtőfolyadékának pótlása, valamelyik cső megragasztása nem szabad, hogy problémát okozzon egy jól képzett legénységnek, és az ilyesmihez szükséges szerszámok, pótalkatrészek is a rendelkezésükre kell, hogy álljanak.
Különösen igaz mindez egy professzionális katonákat foglalkoztató, modern eszközökkel felszerelt haderőre, ahol egyrészt megéri hosszú éveken át képezni a személyzetet, másrészt sokmillió dolláros, nem szívesen hátrahagyott eszközöket használnak. Illetve minden felhasznált pótalkatrészről, meghibásodásról leltár, jelentés készül, így a jellemző problémákra a személyzetet fel tudják készíteni, és mind magukon a járműveken, mind a frontvonaltól kicsit távolabb található bázisokon rendelkezésre állnak a várhatóan szükséges szerszámok és alkatrészek.
Tudás és tapasztalat
Az elvi tudáson túl azonban nagyon nagy szerepe van a tapasztalatnak és a gyakorlatnak ilyen helyzetekben. Egy tapasztalt és gyakorlott személyzet könnyebben felismeri a problémát, és gyorsabban talál rá akár nem tankönyvi megoldást. Lehet például, hogy kiásni már nem lehet az elakadt járművet, de egy közeli fa vagy kerítés darabjait alátéve még meg lehet mozdítani. Lehet, hogy egy csavarkulccsal és rengeteg szigszalaggal még működésre lehet bírni azt a motort, ha az ember tudja, hol kell azt a két csavart meghúzni, melyik cső szivárgását kell megszüntetni.
Ezek már nem mennek vissza a frontra, de sok orosz eszköz már az ukrán oldalon szolgál - harcképtelenné tett orosz páncélosokat állítottak ki Kijev belvárosában 2022. augusztus 24-án, az ukrán függetlenség 31. évfordulóján. Fotó: MTI/AP/Jevhen Maloletka
Ha pedig bármilyen problémát ellenséges tűztől fenyegetve, a frontvonalon kell elhárítani, akkor mindez hatványozottan igaz: senki nem fog hümmögve lapozgatni egy karbantartási útmutatót, és életében először nekiállni egy lánctalpjavításnak, miközben golyók fütyülnek el a közelében. De ha a személyzet tudja, hogy tíz perc munkával egy újra mozgóképes járműve lesz, akkor a kockázatokat elemezve bevállalhat egy ilyen akciót.
Ha önerőből nem megy a probléma megoldása, akkor a következő lehetőség egy hasonló vagy magasabb kategóriájú jármű segítségének igénybevétele. Egy másik tank talán ki tudja mozdítani az elakadt harckocsit, ha pedig műszaki probléma van, akkor biztonságosabb, hiszen a javításra alkalmasabb helyre tudja vontatni. Ha ez sem működik, akkor jöhetnek a specializált műszaki egységek a specializált járműveikkel és egységeikkel, de ezek minden haderőben korlátos erőforrásnak számítanak, ezért lehetőleg csak végső esetben veszik igénybe a segítségüket.
A front mögötti bázison pedig megint protokollok vonatkoznak arra, milyen javításokat lehet helyben elvégezni és mikor kell inkább a hátországban nagyjavítást kérni, mikor érdemes mondjuk egy másik javításra szoruló eszközből átszerelni egy alkatrészt, milyen ideiglenes, további meghibásodásokkal fenyegető javításokat lehet eszközölni, és így tovább. Persze mindez jóval rugalmasabban működik éles harci helyzetben, amikor mondjuk minden bevethető eszközre szükség van. De nem mindegy, hogy egy javítóműhelyben tudják-e, hogy két nap múlva kapnak mondjuk egy új váltót a harckocsiba, vagy csak két hét múlva, mert utóbbi esetben érdemes kétszeres munkával szétszedni egy motorhibás tankot, és onnan átrakni az alkatrészt, míg az előbbi esetben mondjuk nem.
A dolog persze még ennél is sokkal bonyolultabb, mindenesetre az jól látható, hogy a folyamat minden pontján jól kiképzett, tapasztalt, motivált emberekre, valamint hatékony kommunikációra és logisztikára van szükség ahhoz, hogy az elakadt, meghibásodott, megsérült eszközök lehető legnagyobb része ne maradjon a csatatéren, és ezzel ne kerülhessen az ellenség kezébe, illetve ahhoz, hogy minél nagyobb részük maradjon vagy kerüljön újra gyorsan harcképes állapotba.
Nem árulunk el újdonságot azzal, hogy e feltételek nem igazán vannak meg az orosz haderőnél – ideszámítva az eddig hivatalosan külön szervezeti egységnek, most az annexiókkal nyilván „papíron” is az oroszba betagozódó donyecki és luhanszki „népköztársaságok” hadseregeit is. A problémák a rendszeres karbantartások hiányával kezdődnek – a háború elején például azt valószínűsítették a szakértők, hogy azért kapnak annyi defektet, és akadnak ezért el a kerekes orosz járművek, mert rengeteget álltak egy helyben a bázisokon, így a kerekek mindig a napon lévő része elöregedett, megtöredezett. Az amerikai szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy ennek elkerülésének érdekében az amerikai bázisokon külön embereket, külön protokoll szerint alkalmaznak arra, hogy időnként átparkolják ezeket a járműveket.
Szétlopva, elhanyagolva, otthagyva
Aztán ott van a mindent átható korrupció és a lopás. Néhány nappal ezelőtti hír, hogy az orosz hadvezetés meglepődve szembesült azzal, hogy 1,5 millió (!), a bevonult tartalékosoknak szánt
egyenruha hiányzik egy raktárból. Most az, hogy az ezek értékesítéséért kapott pénzből valamelyik „nagykutya” vett egy most minden bizonnyal lefoglalva egy olasz kikötőben ringatózó jachtot, vagy a raktár őrzésére kirendelt katonáknak jutott belőle sok-sok liter plusz vodka, az mindegy is. A lényeg, egyenruhák nincsenek. Vajon hány, papíron létező alkatrész hiányozhat a fronton bevetett járművekből, az ezeket kiszolgáló bázisokról? Vajon a harckocsikban ott vannak a szükség esetére előírt javítókészletek, pótalkatrészek? Kicserélték a csereérett, elöregedett alkatrészeket az évek során, az ütemterv szerint? Meg lett zsírozva, aminek meg kellett zsírozva lenni, került új olaj, szűrő, fékbetét, csapágygörgő azokba a járművekbe? Lehet tippelni.
A szovjet-orosz eszközök hagyományosan elég strapabíróra voltak-vannak tervezve. De egyrészt azért ennek vannak határai, másrészt mondjuk már egy T-72-es tank sem olyan, mint egy dobtáras géppisztoly, van benne elektronika, rengeteg alkatrész, és nem mindig elég, ha egy kalapáccsal egyet ráverünk, és rögtön működni kezd.
Ugyanakkor a szovjet-orosz hadászati doktrína mindig is inkább arra épített, hogy nagy tömegben bevetett eszközökkel hajtsanak végre folyamatos előrenyomulást, ami elromlik, ahelyett van másik, az elhagyott járműveket majd begyűjtik és helyrepofozzák a műszaki alakulatok.
Nemcsak Zelenszkijék, hanem az amerikai hírszerzés is szívre tett kézzel köszönheti meg mindazt, amit az oroszoktól kapott. Az orosz haderő elemi hiányosságai miatt a saját ellenségeit látja el fegyverekkel, és legféltettebb titkait is tálcán nyújtja át nekik.
privatbankar.hu
.
