Kis reggeli agymenés:
Olvasom itt a sok "szakértést" ahogy az atlantisták felgerjednek a herszoni események kapcsán. Azért lenne néhány megjegyzésem. Korábban is írtam már, hogy szép és jó ez a fórum, mert itt megfordulnak hozzáértők is, de jelen esetben a találgatáson kívül kevés valós elemzés lát napvilágot. Igazából az a helyzet, hogy nem tudunk szinte semmit sem az oroszok valós terveiről, sem a rendelkezésre álló erőkről. Ilyenkor kicsit hátrébb kell lépni és abból főzni ami rendelkezésre áll. Szóval tudjuk, hogy kb. 200.000 orosz jött eredetileg hoholföldre és mondjuk abból 40-50.000 kiesett a felhasználhatók sorából, tehát marad 150.000. Ehhez jön még a DNR + LNR + Wagner, az állományukkal és a veszteségeikkel együtt. Rendelkezésükre áll a teljes orosz ipari teljesítmény és a volt szovjet raktárak döntő többsége. A hátországuk gyakorlatilag sértetlen, a politikai támogatottság otthon úgy tűnik töretlen.
Ezzel az erővel behúztak 3 és fél megyét de a területek összességében qrva nagyok és sokkal jobban erődítettek, mint azt a kezdetekben gondolták (főleg a Donbassz).
Velük szemben áll - egyes hírek szerint - 700.000 ukrán a saját, immár teljesen leamortizált technikájával, a "támogató" országok szinte összes volt szovjet technikájával és az ún. "logisztikai rémálommal" azaz a NATO által biztosított modern, de túlságosan "sokszínű" fegyverzetével. A hátországuk romokban, a javító technika szintén, az energia a végét járja.
Itt tartunk most. Ami következik az egy qrva kemény és energiahiányos tél a kaprok oldalán, egy kicsit csökkenő lelkesedés a támogatásokban és a beérkező orosz mozgósítási hullám kb. 300.000 katonája. (Ami egyébként szerintem több lesz, mert ugyan mondja már meg valaki, hogy ki ellenőrizte, hogy mennyi a ténylegesen behívottak száma? )
Ebben a helyzetben Szurovikin kiüríti a Dnyeper jobb partját és az atlanti kórus elalél a gyönyörtől, az orosz megsemmisülést vízionálja és reggelenként nyálcsorgatva ébred a "hírek" olvasása közben.
Én úgy gondolom - és hangsúlyozottan csak gondolom - hogy a messzemenő következtetések levonása előtt ki kell várni a telet. Úgy tűnik, hogy az oroszoknak a kaprok hátországát gyengítő képessége nem csökkent, az infrastruktúra beadja a kulcsot és ez végzetes hatással lesz a logisztikára és a morálra is. Szurovikin kivár és valószínűleg jól teszi. Tolbuhin még fröcsögve követelte volna az állások tartását Herszonnál, de ez már más doktrína. Nem öletjük halomra katonák ezreit egy tábornok lázálmai miatt, ha vannak ésszerűbb és tervezhetőbb projektek. Azt azért ne felejtsük el, hogy az oroszok gyakorlatilag megduplázzák a támadóerejüket hamarosan a beérkező tartalékokkal, míg az ukrán max. a veszteségeit tudja pótolni valamennyire. (Tudom ott is van mozgósítás, de az eddigi kb. hat behívás már elvitte a rendelkezésre álló erő javát, ez már csak "lécskálás" a maradékban. És még nincs egy éves a háború, szóval nincs "beérő" újabb generáció...
Úgyhogy én egyrészt óva inteném az atlantistákat a túlzott lelkesedéstől, másrészt az oroszfanok részéről tapasztalható "mostaztánmindennekvége" hangulatot is korlátoznám, mert a háborúnak nincs vége, és "winter is coming"
"зима приближается"
Na, ennyit reggelire...