Kard blog:
Szeverodonyeck június végi elfoglalása óta az első jelentősnek mondható taktikai sikerét érte el az orosz hadsereg Bakhmuttól északra Szoledarnál. A város nagy része egészen biztosan az ellenőrzésük alá került, a környező települések egy részével együtt.
Tavaly év végén sikerült elfoglalniuk a Szoledartól észak-keletre fekvő Jakovlivkát. Ez lehetővé tette számukra, hogy több irányból is támadhassanak. Néhány napja sikerült Bakhmutskét is az ellenőrzésük alá vonni, a csapataik pedig tovább haladtak Kraszna Hora és Pidhorodne irányába, az utóbbit pedig sikerült is menetből bevenniük.
Ezzel a szoledari védelem helyzete kritikussá vált és visszavonultak a város központjából a Mokra Plotva folyóig. A biztosnak tűnő információk alapján itt sikerült a helyzetüket stabilizálni. A következő napokban eldől, hogy vissza tudják-e szorítani az oroszokat a sóbánya környékéről. Ellenkező esetben egy szervezett visszavonulás is jöhet a névadó városát kettészelő Bakhmutovka folyóig.
Az oroszok az elmúlt hetekben a háború egyik szimbólumává váló Bakhmut várost ostromolták érdemi eredmények nélkül. Jakovlivka elfoglalása után viszont egy komolyabb átcsoportosítást hajtottak végre 10 kilométerrel északabbra, ami végül meghozta a számukra a sikert.
A támadások taktikáját is átdolgozták. Az ukrán vonalakat 5-15 fős felderítő egységekkel támadják több hullámban. A védelmi pozíciók azonosítása után következik a tüzérség, majd újra a gyalogsági támadások sorozata a pozíció felőrléséig. Ha valakinek az első világháború jut erről eszébe az nem téved nagyot. Az oroszok vállaltan szörnyű veszteségeket szenvedtek a Szoledar körüli ukrán állások feltörése során, de mivel a Wagner 40 ezer orosz elítéltet toborzott eddig, akiknek az élete még annyira sem érdekli őket, mint a hétköznapi civil mozgósítottaké, így ezt a módszer minden további nélkül kivitelezhető.
Szoledar ostromában a Wagner mellett részt vettek a légideszantos alakulatok (VDV) és a Spetznaz is. A Wagner tapasztaltabb egységei mellett ők hajtották végre azokat a “befejező” támadásokat, amelyeknek a Wagner alacsonyabb harcértékű csapatainak folyamatos rohamai nyitották meg a teret.
A helyzet még nem dőlt el véglegesen, de amennyiben az ukránoknak fel kell adniuk a Bakhmutskove bal partját, az jelentősen megnehezíti majd Bakhmut védelmét is, mivel az utánpótlási útvonalak egy része orosz tűzkontroll alá kerül. Az persze nagy kérdés, hogy az oroszok meddig tudják fenntartani ezt a fajta támadási taktikát, de ha ezzel eljutnak a folyóig, akkor azt már komoly sikerként értékelhetik. Amennyiben ezt sikerül elérni, a támadás stratégiai jelentőséget kaphat, mivel így dél felől nyomás alá kerülne Sziverszk azzal együtt pedig a Kreminna irányában tervezett ukrán támadás is.
Kétségtelen, hogy az ukrán hadvezetést váratlanul érte az orosz átcsoportosítás és a hírek szerint több hibát is vétettek. A kommunikációjuk hetek óta arról szól, hogy Bakhmutban a helyzet nehéz, de ellenőrzés alatt van. Erről a kiindulási alapról két lehetséges helyzet képzelhető el. Az egyik, hogy a támadások intenzitása alapján megbecsülték, mekkora erőkkel védhető a város, azt összevonták a környéken, a csapataik többi részét pedig részben pihentették, részben pedig a tervezett offenzívájukhoz irányították át Kreminnához, vagy pedig délre. A másik lehetőség, hogy jelenleg ennyire futja az erejükből. Azt jelenleg nem tudjuk, melyik a valós feltevés, de ha januárban valamelyik fronton nem indul komolyabb ukrán támadás akkor az utóbbi a helyzet.
Noha Bakhmut város védelme stabilnak látszik, Szoledar eleste annak a jele, hogy a szárnyak védelméről nem gondoskodtak megfelelően és/vagy hírszerzési hiba történt az orosz csapatmozgások megfigyelése során. A Szoledarban kialakult krízishelyzetre a jelek szerint a korábbiakkal ellentétben kapkodó és zavart választ adtak, amikor a rendelkezésre álló tartalékokat szinte egyszerre vezényelték a város védelmére, ami kommunikációs káoszt eredményezett. Mire ezen úrrá lettek, addigra az oroszok a város nagy részét bevették a folyamatos gyalogsági rohamokkal. Ez utóbbihoz alacsonyabb szintű koordináció is elegendő, ha valamelyik egység megsemmisült akkor addig küldik a következőket, amíg előrehaladás nem történik.
Délután jött a hír, hogy Sojgu leváltotta Szurovikint és a mellőzött vezérkari főnököt, Geraszimovot nevezte ki az invázió főparancsnokává. Szurovikin alig három hónapon keresztül irányított és annak ellenére váltották le, hogy végrehajtota az orosz hadsereg legsikeresebb műveletét, a herszoni visszavonulást. Ennél érdekesebb, hogy a Sojgu - Geraszimov párossal ellentétben ő kifejezetten jó viszonyt ápolt a Wagner vezér Prigozsinnal, így a lépés azt is előrevetítheti, hogy ha a Hadügyminisztériumot eddig hevesen kritizáló egykori szakács nem tud áttörést végrehajtani záros határidőn belül Bakhmut körül, akkor azzal elveszítheti a hadsereg támogatását. Nem lehetetlen, hogy a Wagner utolsó dobásának vagyunk a szemtanúi Szoledar környékén. Ennek a lehetőségnek a következményei egyelőre beláthatatlanok, de egészen biztosan nem tesz majd jót az orosz kampánynak.
Az esti jelentések alapján Szoledarban a helyzet stabilizálódott, a következő napok azonban kétségkívül kritikusak lesznek. Nagy kérdés, hogy az oroszok fenn tudják-e tartani a az élőerejük ilyen mértékű pusztulását, illetve hogy az ukránok képesek-e rendezni a soraikat az elmúlt napok káosza után. Amennyiben az oroszok kerülnek fölénybe, a front minden bizonnyal a Bakhmutske folyónál fog megállni. Ellenkező esetben az ukránok kiszoríthatják őket Szoledarból és itt is elkezdődhet az egész elölről, immáron a meglepetés ereje nélkül.
Azt is érdemes észben tartani, hogy az oroszok a háború során mindig azután szenvedték el a komolyabb vereségeiket, hogy egy adott helyszínen a kifulladásig erőltették a támadásokat, amikor pedig a visszarúgást kaptak, azt nem bírták ki talpon és hátrálniuk kellett.
-hp-
www.youtube.com
Az lényegében népirtásra, háborús bűncselekmények elkövetésére való uszítás.
