Hogy él Kijev február elején? (részlet)
Szergej Klimov, IA Alternatyiva, 2023. február 8. (Saját fordítás)
https://alternatio.org/articles/articles/item/114785-kiev-nachalo-fevralya
(…)
Feltűnő, hogy a kijeviek fokozatosan felhagynak a fejhallgató használatával nyilvános helyeken. Lelkiismeretfurdalás nélkül többen is teljes hangerővel működtetik mobiltelefonjukat a kisbuszban, és az egész utazóközönség élvezi a metált, a kabarét, sőt az erotikus nyögéseket is. Az utasok negatív reakciója egyre ritkább.
A razziák kapcsán egyre kevesebb férfi található a tömegközlekedés járművein, a szupermarketekben, az utcán. Ez megfordítva a 90-es évek Nyugat-Ukrajnáját idézi, amikor az ember egy órát sétálhatott a városban, és nem találkozott egyetlen nővel sem. Férfiakkal – igen, gyerekekkel – igen, nagymamákkal – igen. De nőkkel nem. Mindenki elment Olaszország, Spanyolország és Portugália idősotthonaiba és bordélyaiba, hogy pénzt keressen semmirekellő banderlog férjének.
Kíváncsi vagyok arra, hogy az ukrán katonák és rendőrök számára, akik az embervadászatot szervezik, „bekopognak” és asszisztálnak ehhez az egészhez, találnak-e megfelelő különleges „finomságot” az Oroszországi Föderáció Büntetőkönyvében.
Az utak le vannak zárva. Egy ismerős nagypapának, aki rosszul néz ki, mozgássérült és sok heget visel a testén – a volánnál ülve adták át a behívót. Ismerősei közül senki sem gondolta, hogy ez valami komoly dolog. A nagypapa nagyon rozoga. Természetes, hogy mit sem sejtve elment a katonai irodába, hogy kiderítse, mi a fene ez? A rokonai már egy hete keresik. Eddig csak azt tudták megállapítani, hogy a katonaság (nem a katonai biztosok, hanem a „kupecok”) egyszerűen mindenkit összeszedtek, elvették a telefonokat és elvitték őket Kijevből.
Egy másik ismerős a nyáron Liszicsanszk közelében megsebesült. Valahogy összevarrták. Élete hátralévő részére (ha egyáltalán lesz) nem sok jót jósoltak, de mégsem szerelték le. Felajánlották, hogy mivel úgy sincs vesztenivalója, menjen Bahmutba harcolni.
A nők háborúhoz való hozzáállása nagyon eltérő attól függően, hogy városlakók vagy vidékiek. A kijeviek nem viszonyulnak valami pozitívan a háborúhoz. És ez annak ellenére így van, hogy Kijevet eddig még mindig viszonylag megkímélték a mozgósítás terén. Ugyanakkor falun a kisasszonyok éberen ellenőrzik, hogy az utcából minden férfi elment-e harcolni. (…)
A kijevi nők körében azt is észrevettem, hogy a felnőtt nők nem szeretik, ha beszélgetőpartnerük figyelme arra terelődik, hogy férjük/fiuk elment-e a háborúba vagy sem, ezzel szemben a fiatal lányok és nagymamák néha olyan hazafias-vérszomjas hozzáállást tanúsítanak a háborúval, a mozgósítással és az oroszokkal kapcsolatban, hogy még a nácik némelyike is tanulhatna tőlük.
Meglepett néhány kijevi Izrael iránti rajongása is, amely megtámadta Iránt. Egy nőismerősöm még azt is mondta: „Igen! Tudunk!" Bár semmi nem utal zsidó származására. És az Izrael felé megnyilvánuló büszkeség hatalmas. Úgy tűnik, az ukránok lelkileg már annyira leépültek, hogy készek bárkivel azonosítani magukat, aki pontosan bombáz és lő.
Oktatás. Voltam iskolában. Megfigyeltem, ahogy a lányok rossz ukránsággal, erős orosz akcentussal arról tanakodtak, hogy bojkottálni kell valamilyen Alinát, mert nem hajlandó odaadni nekik a telefonját, hogy ellenőrizzék, vannak-e rajta orosz dalok. (Még jó, hogy karóba nem húznak a zenéért.)
Az órarendet nézegettem az iskola aulájában. Gyorsan átfutottam néhány osztályét. Ukrán irodalmat nem találtam. Talán átnevezték. Vagy dekommunizálták. De a folyosókon egy vidám dal hallatszott: "Batyko nas, Bandera…".
Irigység. Villanyháborúk törtek ki a városokban. A szomszédok éberen figyelik, hogy egy adott házban naponta hány órában van áram. Azonnal írják a petíciót, ha valakinél nincs kikapcsolva. Egyelőre csak panaszkodnak. Ha az oroszok, mint a britek Franciaország felett, FP-45 Liberator pisztolyokat és C4 robbanóanyagot szórnának Ukrajnára a megfelelő utasításokkal együtt, talán az irigység háborúja még forróbbá válna. A transzformátorokat akkor nem a "Kalibr"-ok és a drónok robbantanák fel, hanem a szomszédok.
Főzés. Lehetetlenné vált a boltban vásárolt vajjal főzni. Úgy néz ki, mintha celofánt tettél volna a serpenyőre. Egy barátom tanácsára egy megbízható nénin keresztül importált házi készítésű terméket rendeltem. Drágább, de nincs mit tenni.
(…)