A Szovjetunió történetének nagy részében a tagköztársaságok inkább közigazgatási egységek voltak. Az USA-val ellentétben, ahol a szövetségi hatáskörbe utalt jogkörökön kívül minden más tagállami hatáskör, a Szovjetunióban egyetlen közös jogrend volt. Gyakorlatban annak, hogy egy település melyik SZSZK területén van, kb. annyi jelentősége volt, minthogy ma egy Dél-alföldi település Csongrád-Csanád vagy Békés (vár)megyében van-e. Ettől persze még az egyes tagköztársaságok működése, kultúrája eltérhetett egymástól és az etnikai feszültségek is folyamatosan jelen voltak egyes tagköztársaságokban (bár az oroszokkal szemben ez leginkább csak a balti tagköztársaságokban jelent meg). Volt középiskolai tanárom aki a 60-as-70-es években a Brezsnyev korszakban Rigában tanult, mesélte, előfordult hogy nem szolgálták ki a boltban, ha valamit oroszul kért. A többi tagköztársaságban inkább a nem orosz kisebbségek között voltak feszültségek (pl. Hegyi Karabah). A baltiakkal ellentétben Ukrajnában viszont nem volt jellemző az orosz ellenesség, legalábbis a SZU utolsó 2 évtizedében, a 70-es, 80-as években biztos nem (Banderának és társainak a megítélése teljesen más volt még ekkoriban)
A Szovjetunió széthullásakor Jelcin, Kravcsuk és Suskevics a békés elvállás, a további viták elkerülése végett döntött úgy, hogy a korábbi tagköztársasági határok mentén válnak ki az új országok a SZU-ból.
Ukrajnára mint országra ekkor még az sem volt igaz mint a baltiakra, grúzokra, azeriekre, örményekre, oroszokra, vagy a többi "sztán“-ra, hogy az országban a többséget a névadó etnikum adja. A SZU-ból kivált, akkoriban közel 52M-ós ország több mint fele orosznak vallotta magát. Aztán persze ahogy a történelem kereke haladt ez a trend megfordult, és 2014-ben már "csak" 18-20 milliósra becsülték az orosz kisebbséget. Ennek ellenére a városokban, így pl. Kijevben is a többség oroszul beszélt, de 2014 előtt még Munkácson és Ungváron is többször lehetett orosz mint ukrán nyelven beszélőket hallani, annak ellenére hogy már a 90-es évek közepétől egyre inkább igyekezett előtérbe helyezni a kormányzat az ukrán nyelvet, leginkább a közigazgatásban.
Azokban a régiókban, ahol az oroszok voltak többségben az ukrán nyelv erőltetése aztán szépen kialakította a SZU-ban tapasztalt Balti hozzáállást. Így pl. a Krímen nyaralva a 2000-es évek elején kiszolgáltak ha oroszul kértél valamit, akkor is ha magyarul, ha ukránul kérted viszont az volt a válasz, nincs, miközben a terméket láttad a polcon!
Szóval megértem, ha mindenki drukkol valamelyik félnek (a fociban sincs ez másként) de a történelmet ne ferdítsük. Épen elég, hogy a mainstream sajtó a tényeket manipulálja a saját narratívájának megfelelően. A SZU nem egy több országból álló szuperállam volt, hanem több nemzetiségre ráerőltetett, a történelem különböző időpontjaiban annektált területek halmaza, egy átalakított és tovább növelt Orosz Birodalom, mely egy sikertelen kísérlet volt a megvalósíthatatlanra, és mint ilyen, végül önálló, korábban ebben a formában nagyrészt soha nem létező, néhány kivételtől eltekintve mesterséges határok között létrejött országokra esett szét. Ebből a szempontból sok közös vonás van a volt Szovjet belső határok és az anno a Brit Birodalom hagyatékaként a Közel-Keleten kialakított mesterséges államok határai között. És sok Közel-Keleti konfliktushoz hasonlóan pont ez a tény lett végül a melegágya a mai ukrán-orosz konfliktusnak is.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/05/28/3713684-75563608-2560-1440.jpg)
