.
.
Ironikus egyebkent, hogy pl a Cesar Kunikovot pont a bolond lengyeleknel epitettek.
[HÍREK] Ukrajnai fegyveres konfliktus
- Téma indítója GrGLy
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
.
Ironikus egyebkent, hogy pl a Cesar Kunikovot pont a bolond lengyeleknel epitettek.
Ezek ukrán képek ukrán veszteségekről. Olvassátok visszaNa ezért veszik el az orosz katonák mobiljait...
Nelsonnak kell ahhoz lenni, hogy egy hajó kiköt, órák alatt kirakod és megy a tengerre ki jó messze, ahol a màsik 2 vár közben ?
És nem hárman egy kupacban szundizunk egy kikötőben, ami az ellenség tűze
alatt lehet?
Lègvédelem is luxuscikk?
Ez olyan " War for Dummies" allapon megy.
És nem hárman egy kupacban szundizunk egy kikötőben, ami az ellenség tűze
alatt lehet?
Lègvédelem is luxuscikk?
Ez olyan " War for Dummies" allapon megy.
Pár nap és kiderül. Simán lehet hogy kapott egy tocskát az üa. tartály, vagy csak felrobbantotta egy beszivárgó csoport.
Teljesen igazad van. Az az érdekes, hogy @Szittya -nak is. Amennyiben igazak a hírek, hogy 400 katona (+ hajó legénység) és a járművek meg felszerelés, akkor ez kövér fogás volt az ukránnak. Egész egyszerűen:
- ha csak "demonstrálás" vagy haderő lekötés a cél, akkor elegendő lett volna kvázi üresen grasszálnia a hajónak,
- ha meg "meg van pakolva" akkor azt egyetlen céllal érdemes - ha használni akarod valahol ...
Persze nincs 100% megerősítve, hogy mit keresett ott a hajó meg mi/ki volt rajta ...
Zelenszkij a NATO-csúcson: egy hónap harc után az oroszokkal senki nem állíthatja, hogy az ukrán haderő nem elég felkészült a NATO-csatlakozáshoz
(PestiSrácok)
Most akkor NATO vagy semlegesség. A béketárgyalások még sokáig nem vezetnek eredményre szerény véleményem szerint.
(PestiSrácok)
Most akkor NATO vagy semlegesség. A béketárgyalások még sokáig nem vezetnek eredményre szerény véleményem szerint.
Biden határozatlan vezetését kritizálják az amerikai sajtóban
A háború eddig eltelt négy hete alatt „nehéz volt megmondani, hogy Biden hátulról, oldalról, felülről vagy alulról vezet” (tehát, hogy tolja vagy húzza a szekeret – a szerk.). „Az egyetlen hely, ahol ritkán látható, az, hogy elöl van. Nehéz ezt nem észrevenni. A Wall Street Journal (WSJ) felmérése szerint az amerikaiak 52 százaléka nem hiszi, hogy Biden újra indul, főként a kora miatt” – írja a vezető amerikai gazdasági lap csütörtöki vezércikke Joe Biden európai útja és a NATO-csúcstalálkozó kapcsán.
A lap úgy fogalmaz: „miközben a világnak szüksége van Bidenre, hogy fokozza a tempót, ő valahogy nem tűnik úgy, hogy elkötelezné magát vagy a hivatalát bármi mellett, ami az ukrajnai katasztrófa mértékével felér”.
A WSJ úgy véli: „egy szó szerinti repüléstilalmi zóna lehetetlen”.
hirado.hu
A háború eddig eltelt négy hete alatt „nehéz volt megmondani, hogy Biden hátulról, oldalról, felülről vagy alulról vezet” (tehát, hogy tolja vagy húzza a szekeret – a szerk.). „Az egyetlen hely, ahol ritkán látható, az, hogy elöl van. Nehéz ezt nem észrevenni. A Wall Street Journal (WSJ) felmérése szerint az amerikaiak 52 százaléka nem hiszi, hogy Biden újra indul, főként a kora miatt” – írja a vezető amerikai gazdasági lap csütörtöki vezércikke Joe Biden európai útja és a NATO-csúcstalálkozó kapcsán.
A lap úgy fogalmaz: „miközben a világnak szüksége van Bidenre, hogy fokozza a tempót, ő valahogy nem tűnik úgy, hogy elkötelezné magát vagy a hivatalát bármi mellett, ami az ukrajnai katasztrófa mértékével felér”.
A WSJ úgy véli: „egy szó szerinti repüléstilalmi zóna lehetetlen”.
Biden határozatlan vezetését kritizálják az amerikai sajtóban
A háború eddig eltelt négy hete alatt „nehéz volt megmondani, hogy Biden hátulról, oldalról, felülről vagy alulról vezet” (tehát, hogy tolja vagy húzza a szekeret...
hirado.hu
Szerintem is inkább szabotázs, USA műholdképek által "ihletve"! ...nem először. Úgy látom az oroszok nem találják erre az ellenszert.
Ha --legalább a kritikus időkre (órák/fél-napok)-- nem tudnak az oroszok kitalálni ez ellen valamit, akkor brutális ára lesz ennek a "Különleges Hadművelet"-nek! ...ahogy azt az amcsik szeretnék is! Európa és a Mi rovásunkra!
...de nyilatkozataik szerint akár az egész világéra!!!
U.I: Én lassan --a háttérben-- elkezdenék támogatni az India-Kína+"El nem kötelezettek 2.0" béke-kikényszerítést az USA ellenében!!!
U.I.: Az eddigi események alapján biztos vagyok benne, hogy az EU --bármit ígér az álláspontunkért cserébe-- nem fogja betartani a nekünk tett ígéreteit, ahogy a "jogállamiságis" ígéretét sem!!! A médiában el kellene kezdeni felvetegetni egy lehetséges semlegesség/részleges kiválást, és annak előnyeit a jelenlegi Európai Unió = Suicide Squad(Öngyilkos különítmény)-ből.
.
Ha --legalább a kritikus időkre (órák/fél-napok)-- nem tudnak az oroszok kitalálni ez ellen valamit, akkor brutális ára lesz ennek a "Különleges Hadművelet"-nek! ...ahogy azt az amcsik szeretnék is! Európa és a Mi rovásunkra!
...de nyilatkozataik szerint akár az egész világéra!!!
U.I: Én lassan --a háttérben-- elkezdenék támogatni az India-Kína+"El nem kötelezettek 2.0" béke-kikényszerítést az USA ellenében!!!
U.I.: Az eddigi események alapján biztos vagyok benne, hogy az EU --bármit ígér az álláspontunkért cserébe-- nem fogja betartani a nekünk tett ígéreteit, ahogy a "jogállamiságis" ígéretét sem!!! A médiában el kellene kezdeni felvetegetni egy lehetséges semlegesség/részleges kiválást, és annak előnyeit a jelenlegi Európai Unió = Suicide Squad(Öngyilkos különítmény)-ből.
.
Frontjelentésfuggo
- a legutobiak nyilván optimisták voltak, ezért vetetette fel minap a tárgyalási eredmények megnépszavaztatását (azaz bármin is megegyeznének a kivonulás után az ukránok lesoprik az asztalról ... 
) ... ami az oroszok számára válalhatatlan 
Remélhetőleg fizetni is fognak a tranzitért és nem puszira megy a delej a mozdonyokba,
nekünk jobban fájna a kiválás mint nekik. És ezt tudják
Kijev koruli események:
Makarivi és Irpini pozíciók erosodtek - orosz légitámadások:
https://liveuamap.com/en/2022/24-march-ukrainian-military-improved-positions-in-makariv
Ukránok kezdenek benyomulni Hostomelbe:
https://liveuamap.com/en/2022/24-march-reports-of-ukrainian-military-entering-hostomel
Nyugaton pedig 25-35 kilomérerrel szorították visza az oroszokat:
a térkép igazán érdekes:
Makarivi és Irpini pozíciók erosodtek - orosz légitámadások:
https://liveuamap.com/en/2022/24-march-ukrainian-military-improved-positions-in-makariv
Ukránok kezdenek benyomulni Hostomelbe:
https://liveuamap.com/en/2022/24-march-reports-of-ukrainian-military-entering-hostomel
Nyugaton pedig 25-35 kilomérerrel szorították visza az oroszokat:
a térkép igazán érdekes:
Na ezért veszik el az orosz katonák mobiljait...
Ezek ukrán képek ukrán veszteségekről. Olvassátok vissza
Igen, és pont erről szólt a hivatkozott poszt. Amennyiben megnézed a képeket - mindenki kezében mobiltelefon. Bőszen videóznak, fényképeznek és töltik fel a net -re. Csetelgetnek. Továbbá mindezt úgy, hogy a pontos koordinátákat is megosztják (!!). Ennek eredményét pedig a jobboldali felső és középső képen láthatjuk ...
Azaz leegyszerűsítve: "a mobiltelefon öl" ...
Szerintem az is lehet, hogy amikor még kitalálták a hajós szállítást, azt hitték Odesszánál fognak majd kipakolni. Csak nem úgy haladt az offenzíva.
Akár. De ehhez mindenkinek engednie kellene a saját igényeiből...
13:06
Stoltenberg has said that Nato leaders need to discuss a "security reset", with the alliance ready to approve a major increase in forces in eastern Europe.
Four new battlegroups will be sent to Slovakia, Hungary, Bulgaria and Romania to shore up the alliance's eastern flank.
Stay with us for full coverage of the news conference.
/BBC/
SHAREDNato news conference coming up
We're expecting to hear from Nato chief Jens Stoltenberg shortly, as the military alliance gathers in Brussels for a summit in the wake of Russia's invasion of Ukraine.Stoltenberg has said that Nato leaders need to discuss a "security reset", with the alliance ready to approve a major increase in forces in eastern Europe.
Four new battlegroups will be sent to Slovakia, Hungary, Bulgaria and Romania to shore up the alliance's eastern flank.
Stay with us for full coverage of the news conference.
/BBC/
W
Wilson
Guest
Orosz cikk egy mariupoli kórházból....
Mariupol a saját szememmel - ez most a pokol egyik ága....
Dmitrij Sztesin, a kp.ru különtudósítója meglátogatott egy ukránok által üzemeltetett kórházat. A kórház "működik": a folyosókon a halottakkal együtt fekszenek az élők, a kórtermek plafonig tele vannak hullákkal, a szomszédos utcákon pedig harcok folynak.
Dmitry STESHIN
A mariupoli regionális kórház helyiségei.
Fotó: Dmitry STESHIN
"FREEDOMS".
A mariupoli menekültek fő tárolóhelye húsz kilométerre a várostól, Volodarskoje faluban található. "Dekommunizálták", így nevezi a térképek és navigátorok fele a falut, vagy inkább egy sztyeppei kisvárost Nikolskoje-nek, ami csak tovább fokozza a körülötte zajló káoszt.
Az élet, ha mondhatom így, egyre jobb Volodarszkoje-Nikolskoje városában. Önkéntesek jelentek meg, és evakuálási listákat állítanak össze. Az áram és a kommunikáció hiánya ellenére is érkeznek hírek. A Berdjanszk felé vezető utat a mieink elzárták. A minap az Azov megpróbálta elhagyni a várost a mariupoli repülőtéren keresztül, az ellentámadást visszaverték, de még nem sikerült teljesen megtisztítani a törőket. A Mariupol felé vezető Zaporizzsjai autópálya azonban nyitva van - hajtsanak tovább! Ez szarkazmus.
Mariupol fő menekülttábora Volodarskoje faluban van. A falon - feljegyzések a rokonoknak.
Fotó: Dmitry STESHIN
Vika halkan közeledik felém, nem hallom - zokniban jár a jeges aszfalton. A korát nem tudom meghatározni, talán csak a középiskolás A haja összegubancolódott, és az inge koszos. Remeg a keze, nem találja, hova tegye. A lány ruhái eltűntek, hatalmas szemében őrült tekintet:
- Beszélj hozzám, senki sem beszél hozzám, nem engednek a gyerekek közelébe, és én félek. Félek a hangoktól. Félek a robbanásoktól, a lövedékektől, a fegyveres emberektől!
Megértem, hogy a lányt valahogy ki kell zökkenteni. Kiveszek a zsebemből egy marék nyalókát:
- Együnk egy kis édességet és beszélgessünk. Hogy hívnak?
A lány a pulóvere zsebébe dugja az édességet, adok neki még egyet, ő is elrejti, fájdalmasan próbál emlékezni, hogy ki is ő:
- Victoria vagyok. Victoria Dyachenko!
- Vika, hol éltél Mariupolban?
- Mariupolban éltem, ott is bombázták, figyeljetek rám, mindent elmondok.
De Vika nem emlékszik a címre. Aztán megmutatja a jobb lábát. Láttam már ilyet - a lökéshullám csak elválasztja a húst a csonttól, de még mindig maradnak benne kisebb repeszek vagy másodlagos szilánkok, például betonforgácsok. A teteje eddig begyógyult, nem gennyesedik. Megkérdezem Vikát: etesselek meg?
- Szeretnék egy kis teát, forrót, mert fázom.
- Maradj itt, ne menj sehova!
Vika még a saját címére sem emlékszik. Remeg a keze, és nincs nála semmi holmi.
Fotó: Dmitry STESHIN
Vika bólint, kezét a lábára mutatja, mintha állna. Betolakodom az iskolai menzára, a menekülteket egyszerre tizenöten fogadják be. Sorban állás nélkül töltik nekem a teát, én pedig felveszek egy fél almát a tálcáról. Vika elveszi a teát, nem köszöni meg, nem veszi észre az almát, azonnal inni kezd, és azonnal megfeledkezik a létezésemről. Az egyik milicista társam, egy katonai tapasztalattal rendelkező mentős. Vlad azt mondja, hogy Vikát kórházba kell vinni, hogy kezeljék a lábát. Ezután kezelni kell őt mentálisan, hosszú ideig. De hová vigyem? Volodárszkojéban lévő intézmény nem kórház, hanem járóbeteg-rendelő. Mariupolba a Regionális Intenzív Centrumba?
Valamilyen oknál fogva bíztam benne, hogy ott fognak segíteni valamiben. Tévedtem. És helyesen tettük, hogy Vikát ott hagytuk, este már Rosztovban volt...
MÉRGEZŐ KÖDBEN.
Aznap Mariupolban nem fújt a szél, így az egész várost szürke köd borította, olyan büdös, csúnya köd, ami a tüdőt tépi. Égett a város, égtek a gyárak és a kikötő, égett a fű a mezőkön... A bejáratnál lévő felperzselt bevásárlóközpontból egyenesen a Regionális Intenzív Kórházba mentünk. Egy vadonatúj, többszintes komplexum, homlokzatán srapnel nyomok, üveg nélkül. Egy hete, amikor a mieink végre elfoglalták a kórház melletti tömböket, egy csomag Grad lövedéket indítottak a kórházra , Ukrajna így "búcsúzott". Magam is hallottam, abban a pillanatban a kocsi alá estem, és bedugtam a fejem a motor alá.
A mariupoli regionális kórház előtt
Most a kórháztól balra és jobbra, az utca túloldalán ágyúzás folyik, és a front mögött tovább dolgozik a tüzérség, úgy, hogy megremeg a föld.
A kórház téren az emberek a földön ülnek, fekszenek, állnak, a bejáratnál tolonganak. Egy busz "Nemzeti Gárda" felirattal, a betört ablakokon keresztül öblítik a függönyöket, belül minden vérben úszik.
Az AFU Nemzeti Gárda összetört járműve.
Fotó: Dmitriy STESHIN
Egy idős nő rohan felénk, és zokog értünk:
- Istenem, legalább valaki felhívná a lányomat, és megmondaná neki, hogy élek. A lányom Norilszkban van, tanárnő.
- Van egy számod?
- Igen, igen, várj!
A nő remegő kézzel kinyitja a táskáját, minden holmija benne van. Egy kis edényben, egy műanyag zacskóban, egy fél tenyérnyi füzetet. A barátom tárcsázza a számot ... nincs kapcsolat, és hogyan is lehetne? A nő ismét sírni kezd. Megtanultam, hogyan kell ilyen helyzetekben kommunikálni, határozottan, határozottan beszélek:
- Mi a neved? Név, vezetéknév? Még ma beírom az újságba!
- Nelya Ivanovna Zenina.
- Este elmegyünk egy olyan helyre, ahol van kapcsolat, azonnal felhívom a lányodat, ígérem!
Leveszem a kalapomat, és keresztet vetek; valószínűleg ez az egyetlen olyan ígéret, amely itt működik. Este felhívtuk Natasa lányunkat Norilszkban, ő már úton volt az édesanyjáért, hogy visszavigye Oroszországba. A történtekből ítélve Mariupolban még sokáig nem lesz normális, megszokott élet.
Mariupol a saját szememmel - ez most a pokol egyik ága....
Dmitrij Sztesin, a kp.ru különtudósítója meglátogatott egy ukránok által üzemeltetett kórházat. A kórház "működik": a folyosókon a halottakkal együtt fekszenek az élők, a kórtermek plafonig tele vannak hullákkal, a szomszédos utcákon pedig harcok folynak.
Dmitry STESHIN
A mariupoli regionális kórház helyiségei.
Fotó: Dmitry STESHIN
"FREEDOMS".
A mariupoli menekültek fő tárolóhelye húsz kilométerre a várostól, Volodarskoje faluban található. "Dekommunizálták", így nevezi a térképek és navigátorok fele a falut, vagy inkább egy sztyeppei kisvárost Nikolskoje-nek, ami csak tovább fokozza a körülötte zajló káoszt.
Az élet, ha mondhatom így, egyre jobb Volodarszkoje-Nikolskoje városában. Önkéntesek jelentek meg, és evakuálási listákat állítanak össze. Az áram és a kommunikáció hiánya ellenére is érkeznek hírek. A Berdjanszk felé vezető utat a mieink elzárták. A minap az Azov megpróbálta elhagyni a várost a mariupoli repülőtéren keresztül, az ellentámadást visszaverték, de még nem sikerült teljesen megtisztítani a törőket. A Mariupol felé vezető Zaporizzsjai autópálya azonban nyitva van - hajtsanak tovább! Ez szarkazmus.
Mariupol fő menekülttábora Volodarskoje faluban van. A falon - feljegyzések a rokonoknak.
Fotó: Dmitry STESHIN
Vika halkan közeledik felém, nem hallom - zokniban jár a jeges aszfalton. A korát nem tudom meghatározni, talán csak a középiskolás A haja összegubancolódott, és az inge koszos. Remeg a keze, nem találja, hova tegye. A lány ruhái eltűntek, hatalmas szemében őrült tekintet:
- Beszélj hozzám, senki sem beszél hozzám, nem engednek a gyerekek közelébe, és én félek. Félek a hangoktól. Félek a robbanásoktól, a lövedékektől, a fegyveres emberektől!
Megértem, hogy a lányt valahogy ki kell zökkenteni. Kiveszek a zsebemből egy marék nyalókát:
- Együnk egy kis édességet és beszélgessünk. Hogy hívnak?
A lány a pulóvere zsebébe dugja az édességet, adok neki még egyet, ő is elrejti, fájdalmasan próbál emlékezni, hogy ki is ő:
- Victoria vagyok. Victoria Dyachenko!
- Vika, hol éltél Mariupolban?
- Mariupolban éltem, ott is bombázták, figyeljetek rám, mindent elmondok.
De Vika nem emlékszik a címre. Aztán megmutatja a jobb lábát. Láttam már ilyet - a lökéshullám csak elválasztja a húst a csonttól, de még mindig maradnak benne kisebb repeszek vagy másodlagos szilánkok, például betonforgácsok. A teteje eddig begyógyult, nem gennyesedik. Megkérdezem Vikát: etesselek meg?
- Szeretnék egy kis teát, forrót, mert fázom.
- Maradj itt, ne menj sehova!
Vika még a saját címére sem emlékszik. Remeg a keze, és nincs nála semmi holmi.
Fotó: Dmitry STESHIN
Vika bólint, kezét a lábára mutatja, mintha állna. Betolakodom az iskolai menzára, a menekülteket egyszerre tizenöten fogadják be. Sorban állás nélkül töltik nekem a teát, én pedig felveszek egy fél almát a tálcáról. Vika elveszi a teát, nem köszöni meg, nem veszi észre az almát, azonnal inni kezd, és azonnal megfeledkezik a létezésemről. Az egyik milicista társam, egy katonai tapasztalattal rendelkező mentős. Vlad azt mondja, hogy Vikát kórházba kell vinni, hogy kezeljék a lábát. Ezután kezelni kell őt mentálisan, hosszú ideig. De hová vigyem? Volodárszkojéban lévő intézmény nem kórház, hanem járóbeteg-rendelő. Mariupolba a Regionális Intenzív Centrumba?
Valamilyen oknál fogva bíztam benne, hogy ott fognak segíteni valamiben. Tévedtem. És helyesen tettük, hogy Vikát ott hagytuk, este már Rosztovban volt...
MÉRGEZŐ KÖDBEN.
Aznap Mariupolban nem fújt a szél, így az egész várost szürke köd borította, olyan büdös, csúnya köd, ami a tüdőt tépi. Égett a város, égtek a gyárak és a kikötő, égett a fű a mezőkön... A bejáratnál lévő felperzselt bevásárlóközpontból egyenesen a Regionális Intenzív Kórházba mentünk. Egy vadonatúj, többszintes komplexum, homlokzatán srapnel nyomok, üveg nélkül. Egy hete, amikor a mieink végre elfoglalták a kórház melletti tömböket, egy csomag Grad lövedéket indítottak a kórházra , Ukrajna így "búcsúzott". Magam is hallottam, abban a pillanatban a kocsi alá estem, és bedugtam a fejem a motor alá.
A mariupoli regionális kórház előtt
Most a kórháztól balra és jobbra, az utca túloldalán ágyúzás folyik, és a front mögött tovább dolgozik a tüzérség, úgy, hogy megremeg a föld.
A kórház téren az emberek a földön ülnek, fekszenek, állnak, a bejáratnál tolonganak. Egy busz "Nemzeti Gárda" felirattal, a betört ablakokon keresztül öblítik a függönyöket, belül minden vérben úszik.
Az AFU Nemzeti Gárda összetört járműve.
Fotó: Dmitriy STESHIN
Egy idős nő rohan felénk, és zokog értünk:
- Istenem, legalább valaki felhívná a lányomat, és megmondaná neki, hogy élek. A lányom Norilszkban van, tanárnő.
- Van egy számod?
- Igen, igen, várj!
A nő remegő kézzel kinyitja a táskáját, minden holmija benne van. Egy kis edényben, egy műanyag zacskóban, egy fél tenyérnyi füzetet. A barátom tárcsázza a számot ... nincs kapcsolat, és hogyan is lehetne? A nő ismét sírni kezd. Megtanultam, hogyan kell ilyen helyzetekben kommunikálni, határozottan, határozottan beszélek:
- Mi a neved? Név, vezetéknév? Még ma beírom az újságba!
- Nelya Ivanovna Zenina.
- Este elmegyünk egy olyan helyre, ahol van kapcsolat, azonnal felhívom a lányodat, ígérem!
Leveszem a kalapomat, és keresztet vetek; valószínűleg ez az egyetlen olyan ígéret, amely itt működik. Este felhívtuk Natasa lányunkat Norilszkban, ő már úton volt az édesanyjáért, hogy visszavigye Oroszországba. A történtekből ítélve Mariupolban még sokáig nem lesz normális, megszokott élet.
W
Wilson
Guest
AZ ÉLŐK ÉS A HOLTAK
A kórház előterében térdig érő sár van. Néhány önkéntes vagy ápoló felmosórongyokkal kenegeti, felismerve a munka értelmetlenségét. A tüzérségi lövedékek felszántották a város összes gyepét és terét, szétszórták a földet az aszfalton. Itt, a csarnok homályában folyékony sárrá változott: az emberek egy kék tartályból merítenek vizet, hátborzongató, sötétbarna, színű, de más víz nincs a városban. A falakra üzeneteket firkáltak: "Tanya, elmentünk. Belosarayka" vagy "Mi vagyunk az 1. emeleten a Gyermekszoba", "Bityukov Herman + Kalinins, Volodarskaya.
A piszkos vízért sorban állnak.
Fotó: Dmitry STESHIN
Megtaláljuk a kórház főorvosát, akit valamiért igazgatónak hívnak ukránul. Olga Golubcsenko nem volt hajlandó nyilatkozni, azt mondja, hogy a kórház jól működik, és hogy minden megvan: személyzet, gyógyszerek, élelmiszer. Nem néz a szemünkbe, és általában olyan rosszul visszafogott dühvel beszél. Próbáljuk elmagyarázni neki, hogy nem azért vagyunk itt, hogy kíváncsiak legyünk, és hogy tudunk segítséget szervezni... Végül búcsú nélkül megfordulunk, és elindulunk a kórház főépülete felé. Senki sem állít meg minket.
A kórház falait rövid üzenetekkel borítják.
Fotó: Dmitry STESHIN
Sötét, végtelen folyosók, rothadó hús szaga. Mindenki, akinek van cigarettája, dohányzik, mert senkit sem érdekel, és nincs értelme a kórházi sterilitásról beszélni. Egy nővér tisztítja egy nő gennyes sebét közvetlenül előttünk, aki nyögdécsel és csikorgatja a fogait. A halottak a falak mentén fekszenek az élők közé vegyülve. Ha egy takaró van a fejed felett, akkor halott vagy. A folyosókon fekszenek, mert a kórtermek ablakaiban nincs üveg, hideg van, a kórház remeg a robbanások és az aknák miatt, a gránátok bármelyik pillanatban berepülhetnek. Kóbor golyók suhantak végig a homlokzaton. Egy gránátvető dörren, egy légvédelmi rakétavető támogatja, az élet Mariupolban megy a maga útján. Ha ezt életnek lehet nevezni.
AZ ÉG NEM ÍGÉR SEMMIT.
A következő emeleten ugyanez a helyzet. Bűzös homály, betört ablakok, kartondarabokkal bedeszkázva.
Egy kerekesszékes férfi elmeséli, hogyan érte a találat:
- Csak kiléptem a lépcsőházból, és rögtön eltaláltak. Vasárnap, 13-án. Visszamentem a bejárathoz, és a szomszédok - egyszerre három hulla - kimentek cigizni.
Mihail megsebesült, de túlélte, a szomszédai sokkal kevésbé voltak szerencsések.
Fotó: Dmitry STESHIN
- Bekötözik?
- Múlt csütörtök óta nem láttam senkit. Maradt egy szilánk, nem találják, a röntgen nem működik. Hát, semmi, most már csengetek - viccelődik Mihailo nem vidáman.
Felajánlották az evakuálást?
- Miben fogok bemenni, legalább van otthon ruhám.
- A lakás rendben van?
Mihail int a kezével:
- Az ablakok eltűntek, az összes bútor fel van halmozva, eltalálva. De van hol lakni!
Mihail szomszédja a folyóhoz ment vízért, srapnell-sérülésekkel a lábában:
- Már régóta nincs kötszer, az orvosok és az ápolók mind elszaladtak... Se gyógyszerek, se kötszerek, sebekből kilógó csövek....
Egy hordágyon, a fal mellett feküdt Sasha. Azt mondja: "Megsebesültem, mint mindig - tűzifáért mentem".
A lábát mutatja, szintén kötés nélkül, csak dréncsövek vannak rajta.
A sebészeti osztályt keressük, és ott találjuk... A folyosókat homokzsákokból készült falak borítják. Az ablakokon ugyanazok a falak vannak, de valamiért karzatokkal. Az Ukrán Nemzeti Gárda itt akart harcolni, de meggondolta magát.
Egy törött kávéfőző, egy szétvert röntgenszoba, általában minden elromlott a kórházban, még az asztalok is. De nem ez a legrosszabb. A kórtermekben fekszenek a holttestek, szépen összecsomagolva, függönyökbe, takarókba vagy egyszerűen csak ömlesztve, csövekkel, sínnel, Elizarov-eszközökkel... Valahol kis kupacokban, valahol, ahol sötét van, plafonig vannak halmozva a holttestek... Csend van itt, ebben a hatalmas holt szobában, persze, ha a tüzérséget levonjuk.
Hullák hegye a kórház egyik szobájában.
Fotó: Dmitry STESHIN
Csak a betört ablakok redőnyei csattognak, és a repeszektől megtépázott homlokzatokról néha leesik valami. Az emberek tömege elhallgat a kórházban, ahol nem gyógyítják, hanem egyszerűen lefektetik őket meghalni. Általában az ilyen tömegeket ez az enyhe zúgás kíséri, de itt csend van. Az emberek hallgatják a zajló harcokat, próbálják elkülöníteni a pillanatot, hogy azonnal lefeküdjenek. És mindenki vár valamire: evakuálásra vagy humanitárius segítségre.
Az emberek a kórház bejáratánál tolonganak. És mégis csend van itt...
Fotó: Dmitry STESHIN
- Várom a békét - mondta nekem egy szeplőkkel pettyezett kislány, Dasha -, de nem fogok evakuálni a négyéves gyermekemmel!
- Kevesebbet lőnek?
- Ez ugyanaz...
Daria nem megy el, a békét várja.
Fotó: Dmitry STESHIN
Dasha, mint mindannyian, az égre nézett, de az ég még semmi jót nem ígért. Legalábbis a következő napokban nem.
www.kp.ru
A kórház előterében térdig érő sár van. Néhány önkéntes vagy ápoló felmosórongyokkal kenegeti, felismerve a munka értelmetlenségét. A tüzérségi lövedékek felszántották a város összes gyepét és terét, szétszórták a földet az aszfalton. Itt, a csarnok homályában folyékony sárrá változott: az emberek egy kék tartályból merítenek vizet, hátborzongató, sötétbarna, színű, de más víz nincs a városban. A falakra üzeneteket firkáltak: "Tanya, elmentünk. Belosarayka" vagy "Mi vagyunk az 1. emeleten a Gyermekszoba", "Bityukov Herman + Kalinins, Volodarskaya.
A piszkos vízért sorban állnak.
Fotó: Dmitry STESHIN
Megtaláljuk a kórház főorvosát, akit valamiért igazgatónak hívnak ukránul. Olga Golubcsenko nem volt hajlandó nyilatkozni, azt mondja, hogy a kórház jól működik, és hogy minden megvan: személyzet, gyógyszerek, élelmiszer. Nem néz a szemünkbe, és általában olyan rosszul visszafogott dühvel beszél. Próbáljuk elmagyarázni neki, hogy nem azért vagyunk itt, hogy kíváncsiak legyünk, és hogy tudunk segítséget szervezni... Végül búcsú nélkül megfordulunk, és elindulunk a kórház főépülete felé. Senki sem állít meg minket.
A kórház falait rövid üzenetekkel borítják.
Fotó: Dmitry STESHIN
Sötét, végtelen folyosók, rothadó hús szaga. Mindenki, akinek van cigarettája, dohányzik, mert senkit sem érdekel, és nincs értelme a kórházi sterilitásról beszélni. Egy nővér tisztítja egy nő gennyes sebét közvetlenül előttünk, aki nyögdécsel és csikorgatja a fogait. A halottak a falak mentén fekszenek az élők közé vegyülve. Ha egy takaró van a fejed felett, akkor halott vagy. A folyosókon fekszenek, mert a kórtermek ablakaiban nincs üveg, hideg van, a kórház remeg a robbanások és az aknák miatt, a gránátok bármelyik pillanatban berepülhetnek. Kóbor golyók suhantak végig a homlokzaton. Egy gránátvető dörren, egy légvédelmi rakétavető támogatja, az élet Mariupolban megy a maga útján. Ha ezt életnek lehet nevezni.
AZ ÉG NEM ÍGÉR SEMMIT.
A következő emeleten ugyanez a helyzet. Bűzös homály, betört ablakok, kartondarabokkal bedeszkázva.
Egy kerekesszékes férfi elmeséli, hogyan érte a találat:
- Csak kiléptem a lépcsőházból, és rögtön eltaláltak. Vasárnap, 13-án. Visszamentem a bejárathoz, és a szomszédok - egyszerre három hulla - kimentek cigizni.
Mihail megsebesült, de túlélte, a szomszédai sokkal kevésbé voltak szerencsések.
Fotó: Dmitry STESHIN
- Bekötözik?
- Múlt csütörtök óta nem láttam senkit. Maradt egy szilánk, nem találják, a röntgen nem működik. Hát, semmi, most már csengetek - viccelődik Mihailo nem vidáman.
Felajánlották az evakuálást?
- Miben fogok bemenni, legalább van otthon ruhám.
- A lakás rendben van?
Mihail int a kezével:
- Az ablakok eltűntek, az összes bútor fel van halmozva, eltalálva. De van hol lakni!
Mihail szomszédja a folyóhoz ment vízért, srapnell-sérülésekkel a lábában:
- Már régóta nincs kötszer, az orvosok és az ápolók mind elszaladtak... Se gyógyszerek, se kötszerek, sebekből kilógó csövek....
Egy hordágyon, a fal mellett feküdt Sasha. Azt mondja: "Megsebesültem, mint mindig - tűzifáért mentem".
A lábát mutatja, szintén kötés nélkül, csak dréncsövek vannak rajta.
A sebészeti osztályt keressük, és ott találjuk... A folyosókat homokzsákokból készült falak borítják. Az ablakokon ugyanazok a falak vannak, de valamiért karzatokkal. Az Ukrán Nemzeti Gárda itt akart harcolni, de meggondolta magát.
Egy törött kávéfőző, egy szétvert röntgenszoba, általában minden elromlott a kórházban, még az asztalok is. De nem ez a legrosszabb. A kórtermekben fekszenek a holttestek, szépen összecsomagolva, függönyökbe, takarókba vagy egyszerűen csak ömlesztve, csövekkel, sínnel, Elizarov-eszközökkel... Valahol kis kupacokban, valahol, ahol sötét van, plafonig vannak halmozva a holttestek... Csend van itt, ebben a hatalmas holt szobában, persze, ha a tüzérséget levonjuk.
Hullák hegye a kórház egyik szobájában.
Fotó: Dmitry STESHIN
Csak a betört ablakok redőnyei csattognak, és a repeszektől megtépázott homlokzatokról néha leesik valami. Az emberek tömege elhallgat a kórházban, ahol nem gyógyítják, hanem egyszerűen lefektetik őket meghalni. Általában az ilyen tömegeket ez az enyhe zúgás kíséri, de itt csend van. Az emberek hallgatják a zajló harcokat, próbálják elkülöníteni a pillanatot, hogy azonnal lefeküdjenek. És mindenki vár valamire: evakuálásra vagy humanitárius segítségre.
Az emberek a kórház bejáratánál tolonganak. És mégis csend van itt...
Fotó: Dmitry STESHIN
- Várom a békét - mondta nekem egy szeplőkkel pettyezett kislány, Dasha -, de nem fogok evakuálni a négyéves gyermekemmel!
- Kevesebbet lőnek?
- Ez ugyanaz...
Daria nem megy el, a békét várja.
Fotó: Dmitry STESHIN
Dasha, mint mindannyian, az égre nézett, de az ég még semmi jót nem ígért. Legalábbis a következő napokban nem.
Мариуполь своими глазами: Живые ждут мира...
Спецкор «КП» Дмитрий Стешин побывал в больнице, накрытой украинскими «Градами». Больница «работает», хотя на соседних улицах - бои [фото, видео]
www.kp.ru