Mivel Magyarország egy geopolitikai átjáróház, így baromira nem érdekünk az egypólusú világrend.
Ha a világot a messzi USA irányítja és Magyarország kénytelen egyoldalúan csak az úgynevezett Nyugathoz elköteleződni, az a földrajzi helyzetünkből kiindulva egy igencsak hálátlan helyzetet teremtene.
Ugyanis - bár mi vagyunk Közép-Európa, tehát lényegében Európa közepe - nonszensz módon, az egyoldalú nyugati elköteleződéssel, "kis kelet-európai országként" a sor legvégére kerülnénk. Úgy, hogy Európa keleti fele az az Urálnál van!
Egy egypólusú világban Magyarország vagy a Kelet legnyugatibb pontja lenne, vagy a Nyugat legkeletibb vége.
Nálunk az úgynevezett Atlantizmusnak nulla haszna van.
Nekünk az az elemi érdekünk, hogy egy többpólusú világrendben legyünk az összekötő elem. Ezért nem érdekünk az, hogy tőlünk keletebbre levő Oroszország elgyengüljön és káoszba süllyedjen, ahogy az se, hogy az amúgy teljesen funkciótlan Ukrajna, szétrombolva, de állig felfegyverkezve "ellopja tőlünk a show-t".
Miközben nem köt össze senkit senkivel.
Mi akkor kapunk hangsúlyos szerepet, ha az orosz piac megerősödik, illetve az eurázsiai irányból rajtunk keresztül létrejön az EU-kínai összeköttetés.
Látszik, hogy ehhez egész egyszerűen útban van Ukrajna és az ő műsora.
Éppen ezért nem érdekünk, hogy a messzi USA, meg az Európát - velünk ellentétben - tényleg feladó UK őket tömködje pénzzel, meg fegyverrel, mi meg itt végképp elszigetelődjünk.
Az ukránoknak a balhéjukkal együtt tulajdonképpen le kell kerülniük a képernyőről. Ugyanakkor ez valószínűleg fél éven belül, kb az USA következő pénzügyi évének kezdetére, tehát legkésőbb valamikor ősszel már be is következik.
Az angol politika 1964 óta van lényegében Washington irányítása alatt, de az elmúlt évtizedekben, különösen Tony Blair alatt köteleződött el véglegesen az amerikai érdekel mellől az amerikai érdekek alá.
A jelenlegi, 2014 óta tartó Ukrajna-projekt már egyértelműen Európa-ellenes, így azok, akik most az amerika-barát ukrán hatalom győzelmének szurkolnak, azok valójában Európa és azon belül is a magyar érdekek ellen szurkolnak.
Mondjuk ez teljesen mindegy, mert a most sanszosan beérő rövid távú, de annál egyértelműbb orosz bukta ellenére tíz éven belül már megint más lesz a felállás.
Ugyanakkor ennek az ukrán-orosz háborúnak mindenképpen be kellett következnie, hiszen már több, mint húsz éve a csőben volt egy ilyen balhé.
Ezt könyvek, játékok, meg a jóég tudja, még mi minden előre sugallta. Mert ez a háború valójában az angolszászok és az oroszok háborúja.
De ne feldjük: Ukrajna nem Lengyelország.
A lengyelek egyidejűleg meglévő orosz és német ellenesége, mint nemzeti identitáspolitika kiváló ék szerepet biztosít számukra, ha valaki el akarja egymástól szigetelni a német és az orosz érdekeket.
Évszázadok óta föl lehet szítani a lenegyel nemzeti öntudatot és lehet őket használni, nyugati szláv mivoltuk okán elsősorban az oroszok ellenében.
De rendre elbuknak, amit utána át tudnak forgatni az áldozati szerepkörbe, ami megintcsak erősíti a nemzeti büszkeséget és identitáspolitikát.
És ehhez jön még a Balti térség és a skandinávokkal meglévő történelmi-földrajzi-gazdasági-politikai kapcsolatrendszer is, hogy dél felé, az irányunkban is van egy összeköttetés. Tehát a lengyel amikor épp nem az oroszt próbálja meg magától távoltartani, akkor is van mivel elfoglalja magát.
Namost Ukrajnának semmi ilyesmilye nincsen. Az ukránok orosz-ellenessége egy kívülről mesterségesen táplálva felnagyított valami, amit gyengít az oroszokkal mindig is meglévő történelmi-földrajzi-gazdasági-politikai kapcsolatrendszer is, amit nem vált ki semmi más, csak egy virtuális "elköteleződés a Nyugat felé", meg némi török befolyás. Az ukrán államiság mozgástere ebben lényegében ki is merül.
Ez az ukrán balhé most Ukrajna "15 perc hírneve" a világpolitikában.
Éppen ezért, bár ez a háború - Washington és London reményei szerint - végre jó sok és sokáig tartó bosszú alapját fogja majd képezni, kb annyira lesz pár évtized múlva használható, mint az 1944-45-ben, illetve 1956-ban a hazánkat ért szovjet megszállással szembeni magyar emlékezetpolitika.
Vagy még annyira se.
