Én ezt nem így látom....
Valamiért mégis úgy látta, hogy most lehet/kell lépni, vagy soha. Azt látta, hogy a Nyugat egyszerre gyengül és lép fel egyre agresszívebben Oo. ellen (lásd a jelképes dolgokat is, mint a sportból való kizárások). Amivel nem számolt, az az ukrán társadalom (egy részének) elszántsága, sőt fanatizmusa, az ukrán katonai felkészültség, illetve a saját hadseregének gyengeségei.
Az alapállás az volt, hogy Ukrajnát a saját érdekszférája részének tekintette. 2004-ben már volt egy ijedtség, hogy ez nem lesz így a jövőben, de az visszarendeződött. Janukovicsot viszont 2014-ben megpuccsolták nyílt nyugati támogatással. Ezt követően próbálta ezt is valahogy visszafordítani, de a Krím megszállásával és a szakik támogatásával elvesztette az esélyt, bár enélkül sem volt sok.
Az ukrán nép egyszerűen a nacionalizmus azon szakaszába lépett, amelyhez kell a külső ellenség, amit az oroszban talált meg. Paradox módon az ilyen ellenségeskedések egymástól alig különböző csoportok között tudnak sokszor a legkeményebbek lenni. A "kis különbségek nárcizmusa".