«Die Lösung der Ukraine-Krise liegt allein in Verhandlungen» «Die europäischen Werte bedeuten: Kompromissbereitschaft zeigen und Frieden schliessen» Interview mit Prof. Dr. iur. et …
zeitgeschehen-im-fokus.ch
""Az ukrajnai válság megoldása kizárólag a tárgyalásokban rejlik"
„Az európai értékek azt jelentik: mutassunk hajlandóságot a kompromisszumra és a békére”
Interjú Prof. Dr. iur. és Phil. Alfred de Zayas, nemzetközi jogi szakértő és korábbi ENSZ-mandátum tulajdonosa
Fókuszban az aktualitások Az Egyesült Államok külpolitikájának veteránja, Henry Kissinger felszólalt az idei Világgazdasági Fórumon. Ő, aki biztosan nem süket, hogyan értékeli az ukrajnai háborút?
Prof. Dr. Alfred de Zayas Veszély az emberiségre nézve, egy konfrontáció, amelyet el kellett volna kerülni. Kissinger biztosan nem Putyin barátja, de apokalipszist sem akar.
Mit mond hazája külpolitikájáról, amelynek alakításában évtizedeken át segített?
Reálpolitikusként mindig hajlandó volt bizonyos kockázatokat vállalni az Egyesült Államok geopolitikai érdekeinek érvényesítése érdekében, még akkor is, ha ez ellentétes volt a nemzetközi joggal. Úgy gondolkodik, mint George F. Kennan, aki 1997-ben azt mondta, hogy a NATO keleti irányú bővítése szükségtelen és rendkívül veszélyes dolog. A helyzetet John Mearsheimer professzor, a Chicagói Egyetem professzora, Jeffrey Sachs, a New York-i Columbia Egyetem professzora és Jack Matlock, az Egyesült Államok utolsó Szovjetunióbéli nagykövete is értékeli. Kissinger államférfi volt Davosban. Sajnos Soros György is képviseltette magát, egy pénzügyi spekuláns, aki mindenütt a globális tőke értelmében vett „rendszerváltást” kívánja megvalósítani. Soros veszélyes ember, meggyőződéses ember.
Milyen mechanizmusokat lát Kissinger e háború mögött, és hol látja a megoldást?
Az amerikai gazdaság mindig is bátorította a háborúkat. A rendszer a hadiipari komplexum forgalmára támaszkodik. Kissinger szerint az ukrán válság megoldása kizárólag a tárgyalásokban rejlik, amelynek során mindkét félnek engedményeket kellene tennie, Ukrajnának pedig tiszteletben kellene tartania az orosz lakosság önrendelkezési jogát a Krím-félszigeten és Donbászban.
Kissinger a Nixon-kormány nemzetbiztonsági tanácsadója volt a vietnami háború alatt. Miért nem hirdet háborút Oroszország ellen?
Kissinger nem vezette volna be az Egyesült Államokat a vietnami háborúba. Richard Nixon elnök a háborút John F. Kennedytől és Lyndon B. Johnsontól örökölte, és a háborúnak valahogy véget kellett vetni. Vietnam, Laosz és Kambodzsa bombázása szörnyű és pusztító ötlet volt, amely szerencsétlenül megbukott. A lakosság és a környezet még mindig szenved a szörnyű következményektől.
Hogyan értékeli az ukrajnai háború következményeit a harmadik világ országainak ellátási helyzetére?
A „járulékos kár” óriási lesz. Az ENSZ hónapok óta figyelmeztet erre, mert emberek millióit érinti majd az éhezés. Nem csak a háború a hibás. Leginkább az Oroszország és Fehéroroszország elleni gazdasági szankciók pusztító hatásúak. Megzavarják az ellátási láncokat, megzavarják a globalizációt és a világgazdaságot. Ezek az egyoldalú szankciók tízezrek halálát okozzák – és a Nemzetközi Büntetőbíróságnak (ICC) a Római Statútum 7. cikke értelmében „emberiség elleni bűncselekményként” kell elítélnie őket. De ez aligha fog megtörténni, mert az ICC a Nyugat szolgálatában dolgozik.
Milyen lehetőségei lennének az USA-nak, hogy kilépjen a konfliktusból és komoly tárgyalásokat adjon?
Teljesen mindegy, hogy republikánus vagy demokrata ül a Fehér Házban, a hadiipari komplexum uralkodik, és pénzt keres a háborúkból. Az „establishment” valójában háborút akar – ameddig csak lehetséges. Az USA „az utolsó ukránig” megvívja a proxy háborút. És amikor az Egyesült Államok kudarcot vall, mint Vietnamban és Afganisztánban, újabb ellenséget találnak, akivel a világ bármely pontján háborúzni kell. Természetesen a politikusok és a média azt állítják, hogy ezt a demokrácia és az emberi jogok nevében tesszük. De ez színtiszta propaganda, és csak az a célja, hogy elvonja a figyelmet a tényleges indítékokról.
Vannak olyan kijelentések, amelyek szerint Oroszország lerombolta a háború utáni rendet. Nemzetközi jogi szakértőként mit szól ehhez az állításhoz?
Ennek pont az ellenkezője igaz. Oroszország békés rendezést akart az ENSZ Alapokmányának megfelelően, amely előírja a békés tárgyalások kötelezettségét a 2. cikk (3) bekezdésében és a cikkben. A 2. cikk (4) bekezdése nemcsak az erőszak alkalmazását tiltja, hanem az azzal való fenyegetést is. Az 1990-es évek óta tudjuk, hogy Oroszország elutasította a NATO keleti terjeszkedését, mert ezt a keleti terjeszkedést ígérete megszegésének tekintette, és egzisztenciális fenyegetésként fogta fel. Még Jelcin is így látta. Putyin jól és békés szándékkal fogalmazta meg 2007-ben a müncheni biztonsági konferencián elmondott beszédében. Súlyosan bírálta a demokratikusan megválasztott ukrán elnök, Viktor Janukovics elleni puccsot, amelyet az USA és az EU is támogatott, és megjósolta a következményeket. Sürgette a 2014-es és 2015-ös minszki megállapodás végrehajtását. De az EBESZ kudarcot vallott.
Nem Putyin kezdeményezte?
Igen, a „normandiai tárgyalásokon” konkrét javaslatokat tett, majd 2021 decemberében két meglehetősen mérsékelt megállapodást bocsátott vitára az USA-val és a NATO-val. Hiába – mert az USA, az EU és a NATO csak egyet akart: „rendszerváltást” Oroszországban. "Putyinnak mennie kell" - mondta a Fehér Ház. A háború utáni rendet a NATO már megsemmisítette Jugoszláviában, Afganisztánban, Irakban, Szíriában és Líbiában. Az ukrajnai háborúból minden bizonnyal egy új világrend fog kirajzolódni – talán az „Igazságos világrend felépítése” című könyvem 2. fejezetében szereplő 25 nemzetközi rend alapelvem szellemében. Az új világrendet többé nem a Nyugat. A kínaiak, az indiaiak és az oroszok is játszanak majd.
Minek kell történnie ahhoz, hogy életképes békerend alakuljon ki Európában?
Európának meg kell szabadulnia az Egyesült Államoktól, és ki kell alakítania saját békés politikáját. Először is, az európaiaknak el kell fogadniuk, hogy az oroszoknak is joguk van a nemzetbiztonsághoz. Az európaiaknak le kell állítaniuk a fegyverszállítást Ukrajnának. Ezután fel kell oldaniuk az Oroszország elleni abszurd szankciókat. De ezt aligha teszik meg, mert a politikusok és a média továbbra is a háború pályáján marad.
Elvileg az Egyesült Államoknak és az európaiaknak be kell tartaniuk az ENSZ Alapokmányát, és fel kell hagyniuk a beavatkozással más államok belügyeibe. Minden „színes forradalom” az ENSZ Alapokmányának megsértését jelenti. De ekkora szellemi irányváltás még nem látszik.
Ez nagyon érdekes, mert ha Ukrajnáról van szó, az európai politikusok olyanok, mint a nyugati értékeket hangsúlyozó mantrák, amelyeket Oroszország állítólag megsértett. Amikor azt halljuk, hogyan értékeli ezt, az merőben ellentétes a médiánkban olvashatóval. Hogyan magyarázza ezt?
Ez az egész folyamat a közmondásos kettős mérce, mert maguk az európaiak is számos agressziót követtek el szerte a világon, és többször megsértették az ENSZ Alapokmányát. Hol voltak az európai értékek az USA és az európai NATO-tagok katonai beavatkozásaiban Jugoszláviában, Afganisztánban, Irakban, Líbiában, Szíriában, Szomáliában, Maliban, a kurdokkal...? – A lista végtelenül hosszú. És miért támogatják még mindig az európaiak az izraeliek palesztinokkal szembeni apartheid politikáját, Palesztina és Gáza infrastruktúrájának lerombolását, a szaúdiak népirtását Jemenben, a törökök agresszióit és atrocitásait a ciprusiak ellen 1974 óta? Azerbajdzsán bűnei a hegyi-karabahi örmények ellen a 2020. szeptember-novemberi villámháborúban? Hol voltak ezek az értékek 2003-ban, a Szaddám Husszein elleni „Sokk és döbbenet” támadás idején? Ez indokolatlan erőhasználat volt, minden érték megsértése! De az európaiak kiterítették a vörös szőnyeget George W. Bush számára, amikor alig két hónappal a bűnözői agresszió után Evianbe utazott a nagy G8-csúcsra.
De csak Oroszországot fogják elítélni...
Kétségtelen, hogy Oroszország a nemzetközi joggal ellentétes agressziót követett el. De ezt az agressziót a NATO állandó fenyegetése okozta. Erről írok a „Megengedhetőség előzményei” című új könyvemben, „A főáramú narratívák elleni küzdelem” című fejezetben. Putyin mindig is a békés tárgyalások mellett foglalt állást, és nyolc évet várt a minszki megállapodások végrehajtására. Ukrajna és a Nyugat vezetése megtagadta ennek végrehajtását. 2021 decemberében Oroszország két szerződést tett le az asztalra, és megpróbált jóhiszeműen tárgyalni a Nyugattal. A Nyugat elutasított minden kompromisszumot, bármilyen megállapodást Oroszország biztonságáról. A „Normandia-csoport” és az EBESZ nem teljesítette feladatait. Nem kérdés, hogy az EBESZ-nek és az EU-nak világossá kellett volna tennie az ukránok számára, hogy abba kell hagyniuk a Donbász bombázását. Az EBESZ még dokumentálta is ezeket a támadásokat, amelyek 2022 februárjában értek el csúcspontjukat."
(folyt.)