Hitelesnek kell lennie a csapdának!
.
Akár. (fejvakarás)
De semmiképpen nem eleve, fondorlatos módon kifundált zseniális és tudatos tervként. Ha van venne valami tudatosság, akkor az max. a helyzetből kihozni a legtöbbet.
Bár itt - is - ugye eltérnek a narratívák, de nagyot talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy nem egy egész orosz hadsereg maradt a fronton tönkreverve, minden technikájával pusztulva. Ez inkább akkor lett volna, ha az az erő ottmarad utolsó katonáig védve a megszerzett területeket. Ez a hátrálás viszont adhatott vérszemet az ellennek, akik nyilván ki akarták maxolni a helyzet adta nyereség lehetőségét területben, morálban stb.
Ez viszont azt is jelent(het)i, hogy a terület jelentőségéhez és az ukrán erők jelentájban meglévő erejéhez képest aránytalanul sokat vethettek be ott.
De ez pillanatnyi helyzet nyeresége (majd utólag fogjuk tudni, hogy mennyi értelme volt az itteni offenzívának).
Ami az én kérdésem: Látjuk, láttatják, hogy az orosz technika ömlik a hátországból. Tudjuk, hogy mozgósítottak. Nyilván ezt használni akarják.
Foggggalmunk nincs, hogy hol, milyen vehemenciával, tehetséggel. De a sejtett nagyságrend alapján ott jó eséllyel nem himi-humi számháború lesz az úttörő táborban.
Ez az ukránok részéről itt bevetett kapacitás nem fog akkor nekik hiányozni? Nem inkább tartalékolniuk kellett volna akkora? Nem fog túl kiszolgáltatott pozíciókban lenni, amikor a vélelmezett megindulást kéne fogni úgy, mint az évek alatt kiépített donyecki állásokban fogják már hónapok óta?
...emlékezzünk arra, amikor az orosz kontingens megjelent Szíriában. Ment a röhögés, hogy mit akarnak azzal a kis erővel? Hol a TGP, meg az SDB?
Tápolva voltak a mérsékelt lefejezősök is. Az oroszok sem a szomszédban voltak.
Aztán ugye, hogy ugye?
Ui:
Ehh...nem tudok én sem semmit, meg ti sem; nem vagyunk mi váteszek...
(Lásd Szíria)
Szóval nem kell magunkat komolyan venni.