Az orosz hadsereg visszaveri az ellenséges támadásokat Rabotino közelében (MAP)
Friss összefoglaló a front helyzetéről Jevgenyij Balicszkij Zaporizhzhya régió megbízott kormányzójától:
„A helyzet az érintkezési vonalon Rabotino térségében továbbra is feszült. Éjszaka ismét megfigyelték az ellenséges felszerelések mozgását, valamint egy legfeljebb 20 fős rohamcsoport előretörését. Egy kézifegyver-csata eredményeként a csoport teljes egészében megsemmisült.
A nap folyamán az ellenség 140 embert veszített az ukrán fegyveres erők közül, kivéve három embert, akik a felderítők közül megadták magukat. Ezenkívül 6 harckocsi, egy kisteherautó és 4 UAV megsemmisült.
A frontvonal és az egész zaporozsjei régió ágyúzásának intenzitása ugyanazon a magas szinten marad. A srácaink legyőzték az ellenséget, nagyon kemény visszavágást adnak.
Источник:
https://rusvesna.su/news/1693815713
Ukrajnának még több katonára van szüksége
A legóvatosabb becslések szerint is 150 ezer halottja van Ukrajnának, valamint 300 ezer sebesültje, jelentette ki egy előadásában Resperger István ezredes. Döbbenetes számok, s azt hiszem az ukrán veszteségek mértékének nagysága kezdte elérni a Nyugat ingerküszöbét is, amikor már a BBC-n jelennek meg riportok az ukrán katonai temetőkről, vagy interjúk arról, hogy miért nem akarnak egyes ukrán férfiak harcolni, hanem inkább a menekülést választják.
Közben egyre nyílnak az újabb temetők Ukrajnában, úgy tűnik, hogy az ellentámadás hatalmas veszteségeket okozott az ukrán erőknek, melyekről épp tegnap jelentette ki Mearsheimer professzor, hogy lényegében vérzivatarban menetelő gyalogos erők, a Nyugat látványos harckocsi ígérgető PR-jának ellenére.
Katonai elemzők mondják, hogy a nagy örömmel beharangozott ukrán áttörés Robotine falunál egyelőre átmenetinek tűnik, ugyanis katonai szakértők szerint ezt az áttört vonalat szélesíteni kellene, hogy ne változzon halálos csapdává. (UPDATE: Közben jobban megnéztem a WSJ angol szövegét és nem áttörésről írnak, hanem "átjutásról, beékelődésről" (penetration), amiből a remények szerint lehet "áttörés" (breakthrough).
A napokban kiderül, hogy az ukránok képesek lesznek-e továbbmenni Tokmak felé vagy sem, s onnan el tudnak-e jutni az Azov-tengerig, mindenesetre legtöbb katonai szakértő szerint a céljaiktól nagyon messze vannak, úgy, hogy a rendelkezésre álló harckocsik húsz százaléka az első héten kiégett és megsemmisült. Szóval a katonai helyzet egyértelmű alakulását ki kell várni, szeptember végén lehet erről biztosabbat tudni majd, de az előjelek nem túl jók, ha az ember megnézi a térképeket, és látja az úgynevezett eredményeket azokhoz az iszonyú emberi veszteségekhez képest, melyeket ezeknek az eredményeknek az elérése jelent. (Alább két nagyon részletes térkép erről.)
Ugyanakkor a hátországban egyre nyilvánvalóbbá válik a politikai vezetésnek az a szándéka, hogy még több, minél több embert sorozzanak be a hadseregbe. Egyre több olyan intézkedés születik, melyből le lehet vonni azt a következtetést, hogy Ukrajnának még több katonára van nagyon sürgősen szüksége, mert a veszteségeket pótolni kell a fronton. Ezért menesztették az összes katonai toborzó hatóság megyei vezetőit, és felülvizsgálnak minden kiadott felmentést. Ebben benne van kimondatlanul, hogy nagyon sok vagy legtöbb ilyen igazolásról és felmentésről azt gondolják, hogy nem valós, és az újraértékelés után ezeket az embereket a frontra akarják küldeni.
Továbbá, olyan megoldásokat fontolgatnak az ukrán parlamentben, hogy a külföldre távozott katonaköteles férfiakat valahogyan hazahozzák, úgyhogy jelenleg olyan kétoldalú jogi megoldásokat vizsgálnak, mely szerint a külföldre szökött férfiakat az illető befogadó ország esetleg hazatoloncolhat. Állítólag csak Ausztriában 14 ezer hadköteles korú ukrán férfi él. De a sorozási korhatárt is felemelték, most már a 18 és 60 év közötti férfiak kötelesek katonai szolgálatra, valamint a 16 éves fiúkat már nem engedik ki az országból, feltételezhetően abból a megfontolásból, hogy amennyiben a háború nagyon elhúzódik, ezek a fiúk két év múlva besorozhatók lesznek.
Ezzel kapcsolatosan idézném Zelenszkij elnök azon hátborzongató kijelentését, miszerint ha az emberi veszteségeket sikerül jelentősen csökkenteni, akkor a háborút beláthatatlan ideig el lehet húzni. Szóval, ha ilyen tervek léteznek, akkor nyilvánvaló, hogy miért nem engedik ki a 16 éves fiúkat az országból, s a jelenlegi 14 évesek is elkezdhetnek aggódni Vukics Ferencs alezredes szerint, hogy esetleg egy ilyen elhúzódó szcenárióban rájuk is sor kerülhet.
Tekintettel arra, hogy Ukrajna szigorúan bizalmas államtitokként kezeli a veszteségek mértékét, a veszteségeket csak megbecsülni lehet, de egyre több nagyon ijesztő adat érkezik arról, hogy ezek milyen hatalmas mértékűek. Egyetértek Kiszelly Zoltán elemzővel abban, hogy Zelenszij elnök egyrészt azért húzódozik olyan nagyon a választások megtartásától, mert az olyan adatok nyilvánosságra kerülését jelentheti, ami az ő politikai bukását okozhatja.
Pontosabban arról van szó, hogy a választások megtartása esetén a szavazók névjegyzékét össze kell állítani, és a leadott szavazatokat mind otthon, mind külföldön pontosan meg kell számolni. Ez viszont felér egyfajta népszámlálással, ugyanis kiderül az, hányan szavaztak külföldön, amiből lehet következtetni a külföldön élő ukránok számára, de az is kiderülhet, hogy az országban élő emberek nagyjából hányan vannak. És a minden bizonnyal hatalmas veszteségek mértéke sokkoló hatást gyakorol majd mind az ukrán társadalomra, de a háborús célokat nagyon támogató Nyugatra is, annak ellenére hogy rengeteg olyan politikusi elszólást hallottunk már az amerikaiaktól kezdve a lengyelekig, melyek arról szólnak, hogy a Nyugat számára milyen kifizetődő és olcsó ez a háború, hiszen nem kell vérrel megfizetni az árát, ezt a részt az ukránok állják.
Sajnos azt kell mondanom, hogy bárki, aki minimális szociológiai ismeretekkel rendelkezik, fel tudja mérni azt, hogy ez a háború milyen katasztrofális demográfiai következményekkel jár nemcsak az ukrán társadalomra, hanem az egész kontinens demográfiai jövőjére nézve. Ahelyett, hogy az unió integrálta volna Ukrajnát és így Ukrajna hozzájárulhatott volna a kontinens demográfiai deficitjéhez a maga közel 50 millió lakosával, kénytelenek vagyunk végig nézni azt, hogy ebben az államban meghal a katonaköteles férfiak nagyobb része. És ahogyan Németországba is azért kellett török vendégmunkásokat vinni, mert a háborúban a férfiak jelentős része meghalt, nem kérdés, hogy Ukrajna sem tudja majd a háború után önerőből ennek a hatalmas kiterjedésű országnak a gazdaságát fenntartani.
Én folyamatosan visszatérek erre a témára, mert azt gondolom, nem lehet ezt a körülményt szó nélkül hagyni, egyszerűen jó érzésű ember számára elfogadhatatlan az, hogy a 21.dik században egy teljes férfigenerációt a szemünk előtt kényszerítsenek harcra, és vigyenek a halálba, azért, mert egyes államok úgy ítélik meg, hogy ez számukra „kifizetődő”.
Vétkesek közt cinkos, aki néma.
