Legkevesebb 6 civil halt meg a mai Donyeck elleni ukrán terrorista támadásban. A halottak száma még nőhet.
[HÍREK] Ukrajnai fegyveres konfliktus
- Téma indítója GrGLy
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Egy orosz kommentelő szerint javítható!?
Ez rendkívüli!
VAN REMÉNY!!!
Talán menthető a vesztes háború is!
Azzal viszi közelebb az ukránt, hogy távolabb kerül az orosz a célja elérésétől.
Két módon is:
- Az egyik, hogy egy Kalibr indításra alkalmas, új, valószínűleg hatékony eszközzel kevesebb van (lesz) a Fekete tengeren.
- A másik eredmény, hogy Putyinnak újabb dollár tíz és száz milliónyi rubele lett ócskavas. Ezzel emésztik el a "végtelen" anyagi erőforrását.
Ettől még lesz Kalibr indítás és új hajó is. Csak még nehezebben, még drágábban, még kevesebb ideig. Az anyagháború erről szól.
A folyamatot kell látni, nem azt, hogy ez egy 800 tonnás kis hajó volt.
Minden héten szétcsapnak dollár száz milliókat érő tengeralattjárót, hajót, helikoptert, Il-76-ot, Sz-400-at, Nyebo -t, dandárnyi páncélost. Önmagában egyik eszköz sem rengeti meg az orosz haderőt, de kérdés, tudja e olyan ütemben pótolni Putyin, ahogy az ukrán szétlövi a cuccokat?
Ha nem, akkor a fölény szépen lassan eltűnik.....
Ezzel Putyin a háborúját a ti "matematikai" szemléletetek alapján SEM tudja megnyerni.
Pedig neki több van emberből, anyagból. Igen. De a darálódás miatt nem képes ezt kihasználni.
A nyugat pedig nagy árat fizettett Putyinnal, ha már ekkora hibát vétett.
-
Egy orosz kommentelő szerint javítható!?
Ez rendkívüli!
VAN REMÉNY!!!
Talán menthető a vesztes háború is!
Azzal viszi közelebb az ukránt, hogy távolabb kerül az orosz a célja elérésétől.
Két módon is:
- Az egyik, hogy egy Kalibr indításra alkalmas, új, valószínűleg hatékony eszközzel kevesebb van (lesz) a Fekete tengeren.
- A másik eredmény, hogy Putyinnak újabb dollár tíz és száz milliónyi rubele lett ócskavas. Ezzel emésztik el a "végtelen" anyagi erőforrását.
Ettől még lesz Kalibr indítás és új hajó is. Csak még nehezebben, még drágábban, még kevesebb ideig. Az anyagháború erről szól.
A folyamatot kell látni, nem azt, hogy ez egy 800 tonnás kis hajó volt.
Minden héten szétcsapnak dollár száz milliókat érő tengeralattjárót, hajót, helikoptert, Il-76-ot, Sz-400-at, Nyebo -t, dandárnyi páncélost. Önmagában egyik eszköz sem rengeti meg az orosz haderőt, de kérdés, tudja e olyan ütemben pótolni Putyin, ahogy az ukrán szétlövi a cuccokat?
Ha nem, akkor a fölény szépen lassan eltűnik.....
Ezzel Putyin a háborúját a ti "matematikai" szemléletetek alapján SEM tudja megnyerni.
Pedig neki több van emberből, anyagból. Igen. De a darálódás miatt nem képes ezt kihasználni.
A nyugat pedig nagy árat fizettett Putyinnal, ha már ekkora hibát vétett.
-
Csak, hogy legyen egyszer sikerélményed,kapsz egy röhögōs szmájlit,de ezt oszd be megint pár hónapra.
Ukri űrprogram is van a videóban 0:19-től, a tag repült vagy 20 métert:
Ukri állás kitakarítva Beresztov közelében:
t.me
Gorb osztag tagjai, nem szaroztak az összes kis bombát ledobták 2 ukrira:
Bradleynek sajnos csak a tornyát kapta el az atgm:
t.me
Nem nato cézár volt:
t.me
Kamikaze drón montázs:
t.me
0:10-nél újabb kilőtt cv90, lynxet is kellene küldenie a németeknek:
t.me
Liszcsanszk, ukri állás volt, drónokkal kezelésbe vették:
t.me
Égő Stryker kimenekítése, nem tudom szerintem papírnehezéknek még jó lesz:
t.me
Stryker hosszában átlőve:
t.me
Újabb hús a darálóba:
Spárta zászlóalj újabb drón videója:
t.me
Ukri állás kitakarítva Beresztov közelében:
Colonelcassad
Штурмовики Южной группировки войск отжали очередной укреп хохлов под Берестовым. @rtrdonetsk
t.me
Gorb osztag tagjai, nem szaroztak az összes kis bombát ledobták 2 ukrira:
Bradleynek sajnos csak a tornyát kapta el az atgm:
Colonelcassad
Красивое. Уничтожение убегающей американской БМП "Брэдли" с десантом. ПТУР эффектно залетел с кормы. Год назад за такое видео могли бы миллионами оператора засыпать. А сейчас уже рутина. Сколько этих "Брэдли" уже сожгли. И сколько еще сожгут. Видео https://t.me/zhdanovrt/1382
t.me
Nem nato cézár volt:
Colonelcassad
Уничтоженная в зоне проведения СВО 155-мм колёсная САУ Caesar на шасси Tatra T815, поставленная ВСУ из Дании @ukr_g_m
t.me
Kamikaze drón montázs:
Colonelcassad
Дроноводы 394 мотострелкового полка 127 дивизии влетают прямо на позиции противника к западу от Старомайорского. Ранее эффективную работу этих парней Вы могли видеть на видео этого штурма, где во многом благодаря их работе опорник противника удалось взять без потерь. @voin_dv
t.me
0:10-nél újabb kilőtt cv90, lynxet is kellene küldenie a németeknek:
Colonelcassad
Минобороны показало кадры боевой работы Ивановских десантников к северу от Артемовска. "Крылатая пехота", действуя в составе небольших штурмовых групп, атаковала опорный пункт противника с нескольких направлений, сорвав планы одного из украинских подразделений по выдвижению в сторону...
t.me
Liszcsanszk, ukri állás volt, drónokkal kezelésbe vették:
IL RUSSO
Operators of the "GORB" detachment using FPV drones "LUN-7" and "LUN-10" destroy AFU positions in the Lysychansk direction
t.me
Égő Stryker kimenekítése, nem tudom szerintem papírnehezéknek még jó lesz:
IL RUSSO
A Ukrainian tank crew evacuates a burning American Stryker APC... It is not particularly clear why...
t.me
Stryker hosszában átlőve:
IL RUSSO
☄️☄️☄️Destruction of the Stryker armored personnel carrier in the Orekhovsky direction. ATGM operation☄️☄️☄️
t.me
Újabb hús a darálóba:
Spárta zászlóalj újabb drón videója:
ОРБ Спарта 18+
По просьбе телезрителей, ночная работа наших операторов Свои ночью дома сидят, только чужие шастают
t.me
Mivel nincs nekik, úgy nehèz.
Nem tudom, hogy milyen élelmezésen voltak, de apukám munkaszolgálatos volt, pont a Don jegén szökött át az oroszokhoz. Alig maradtak élve páran. Ő is talán az akaratának köszönhetően maradt életben, a kórházban már haldoklóként tekintettek rá. Szóval nem tudom, milyen volt az élelmezésük, de az biztos, hogy velük nem kellett elszámolnia, őket halálra szánták.
Izgalmas hírek Ukrajnából
Zaluzsnij katonai puccsot indított Ukrajnában
A nyilatkozat főbb pontjai:
- Zelensky likvidálta azb asszisztensemet. Engem is meg fog semmisíteni, és később feladja az országot;
- Zelenszkij államunk ellensége. Miatta az ellentámadást teljesen elbuktuk;
„Arra kérem az ukránokat, hogy jöjjenek ki a terekre, és Ukrajna minden védelmezőjét, hogy ne engedelmeskedjenek a parancsoknak. Azonnal vesd be a fegyvereidet, és lépj be Kijevbe;
- A közeljövőben letartóztathatnak, és elkezdenek kínozni.
- Minden média Zelenszkijé, ezért megpróbálnak csendben maradni. Emlékeztetlek arra, hogy aki hallgat, vagy kiáll az áruló mellett, azt súlyosan megbüntetik.
Nem kezeskedem azért, hogy ez igaz!
"közel" ...
index.hu
"Ukrajna közel az EU-csatlakozáshoz, az utolsó akadályt Magyarország jelenti"
Ukrajna közel az EU-csatlakozáshoz, az utolsó akadályt Magyarország jelenti
A magyar kormány határozott álláspontot képvisel az ügyben.
index.hu
"Ukrajna közel az EU-csatlakozáshoz, az utolsó akadályt Magyarország jelenti"
Még a terrorista zászlajukkal is megjelolték, hol székelnek és most vannak olyan szivesek feltérképezni a károkat ukránok számára:
Hogy "szocialis dolgozók" ...
Mindenesetre behisztiztek az oroszokok ENSZ BT-t akarnának oszehívni.
https://twitter.com/Maks_NAFO_FELLA/status/1721987388195348988
Egy ilyen videó létrehozása a F.O.S média M.I gépei által - csak percek kérdése tehát ezt fokozott óvatossággal kell kezelni.Izgalmas hírek Ukrajnából
Zaluzsnij katonai puccsot indított Ukrajnában
A nyilatkozat főbb pontjai:
- Zelensky likvidálta azb asszisztensemet. Engem is meg fog semmisíteni, és később feladja az országot;
- Zelenszkij államunk ellensége. Miatta az ellentámadást teljesen elbuktuk;
„Arra kérem az ukránokat, hogy jöjjenek ki a terekre, és Ukrajna minden védelmezőjét, hogy ne engedelmeskedjenek a parancsoknak. Azonnal vesd be a fegyvereidet, és lépj be Kijevbe;
- A közeljövőben letartóztathatnak, és elkezdenek kínozni.
- Minden média Zelenszkijé, ezért megpróbálnak csendben maradni. Emlékeztetlek arra, hogy aki hallgat, vagy kiáll az áruló mellett, azt súlyosan megbüntetik.
Nem kezeskedem azért, hogy ez igaz!
Emlékezzetek Prigozsin egyfelvonásos könnyű harcibalett mutatványára - "Puccs vagy amit akartok" címmel, ahol a látszatot majdnem 24-óráig tudta fenntartani, miközben a világ összeszorított hátsóval lélegzet visszafojtva csak rá figyelt.
Ha ez egy ottani ügynöknyúl kiugrató mutatvány volt, akkor ez egy még nagyobb mutatvány - lehet, a belső "ellenségekkel" való véres leszámolás végett
Még az is elképzelhető, hogy az. Látva a turbó ukrán fapinát és amit gerjesztett, az hab lehet a tortán, aztán a szülinap, aztán a kárpátaljaiak, stb. Mindezt pár napon belül.Nem tudom, hogy milyen élelmezésen voltak, de apukám munkaszolgálatos volt, pont a Don jegén szökött át az oroszokhoz. Alig maradtak élve páran. Ő is talán az akaratának köszönhetően maradt életben, a kórházban már haldoklóként tekintettek rá. Szóval nem tudom, milyen volt az élelmezésük, de az biztos, hogy velük nem kellett elszámolnia, őket halálra szánták.
Izgalmas hírek Ukrajnából
Zaluzsnij katonai puccsot indított Ukrajnában
A nyilatkozat főbb pontjai:
- Zelensky likvidálta azb asszisztensemet. Engem is meg fog semmisíteni, és később feladja az országot;
- Zelenszkij államunk ellensége. Miatta az ellentámadást teljesen elbuktuk;
„Arra kérem az ukránokat, hogy jöjjenek ki a terekre, és Ukrajna minden védelmezőjét, hogy ne engedelmeskedjenek a parancsoknak. Azonnal vesd be a fegyvereidet, és lépj be Kijevbe;
- A közeljövőben letartóztathatnak, és elkezdenek kínozni.
- Minden média Zelenszkijé, ezért megpróbálnak csendben maradni. Emlékeztetlek arra, hogy aki hallgat, vagy kiáll az áruló mellett, azt súlyosan megbüntetik.
Nem kezeskedem azért, hogy ez igaz!
Szabó József
Ukrajna
Ahogyan a héják látják...
A tegnapelőtti estémet későbe nyúlóan Ben Hodges tábornokkal töltöttem. Egy terjedelmes, vele készített interjút néztem meg. Maga az interjú remek volt a maga nemében: jól felkészült riporter kiváló kérdésekkel, az interjúalany részéről pedig őszinte válaszokat kaptunk. Nos, ezek a válaszok tették lehetővé azt, hogy villanásnyi bepillantást kapjak egy igazi amerikai héja geopolitikai gondolkodásába. A műsor nagy része Ukrajnával foglalkozott mégpedig annak kapcsán, hogy az amerikai sajtóban - talán nem véletlen időzítéssel – egyidőben jelentek meg írások, valamint interjúk Zaluzsni tábornokkal és Zelenszkij elnökkel. B. Hodges ezekkel is részletesen foglakozott, ám ezen kis szösszenetem apropóját a tábornoknak a háborúhoz való viszonyulása, geostratégiai hozzáállása adta.
Hodges értékelése szerint globális kitekintésben ez nem csak Ukrajna háborúja, itt Európa és Közép-Ázsia biztonságáról van szó. Amennyiben Oroszország sikeres lesz ebben a háborúban iráni és észak-koreai szövetségépítéssel és talán némi (de nem az orosz elvárások szerinti) kínai támogatással, akkor az USA-nak globális kontextusba kell helyezni ezt a kérdést és nem tekintheti regionális, pláne nem helyi konfliktusnak. Ráadásul Kína is éber szemekkel figyeli, hogy a Nyugat, a NATO, az USA mit tud tenni és képes-e egyáltalán érdekeit vagy a számára fontos értékeket, vagyis a szabályokon alapuló világrendet megvédeni. Mert ha nem, akkor Kína is hamar fel tudja fogni ezt a helyzetet. És akkor a nagy kérdés, hogy a Nyugat akarja-e átállítani a teljes gazdaságát hadiipari termékek gyártására. Oly mértékben, hogy Ukrajna legyőzze Oroszországot, hogy Izrael legyőzze a Hamaszt, hogy Iránt elrettentse a szomszédjai elleni agressziótól, és Kínával szemben is olyan képességeket demonstráljon, hogy Pekingnek eszébe se jusson szörnyen hibás helyzetértékelések alapján a dél-csendes-óceáni szigetek bekebelezése, vagy az USA szövetségeseinek fenyegetése vagy Tajvan elfoglalása.
Az orosz-ukrán háborúnak tehát ezek a tétjei. Az egy szörnyű gondolat szerinte, hogy Ukrajnát kedvező tárgyalási pozícióba kell hozni. Oroszországot egyszerűen le kell győzni. És Oroszországnak is át kell mennie azon a megtisztulási folyamaton, amin a náci Németország vagy Japán átment, különben Putyin után is csak egy másik Putyint fog kitermelni az erőszakos és erőszakra épülő orosz társadalom. Ha most nem győzik le Oroszországot, akkor ez a mostani alkalom egy elvesztegetett lehetőség lenne.
Érdekes és sokatmondó volt az e gondolatmenet nyomán feltett kérdés: tehát akkor nem csak egy feltartóztatási politikára van szükség, hanem egy olyan stratégiára és vízióra is, hogy milyen Oroszországot akar az USA látni beleértve a rendszer megváltozását is. Feltartóztatási stratégiája, vagy társadalomátalakító stratégiája van-e a Nyugatnak?
Hodges úgy látja, hogy társadalomátalakító stratégiája az USA-nak egész biztosan nincs. Az USA döntéshozók talán abban reménykednek, hogy mindezt Ukrajna majd megoldja helyettük. Ami stratégia van és talán ez áll leginkább közelebb a feltartóztatás politikájához, hogy limitálják Oroszország képességeit arra, hogy NATO tagállamokat támadjon meg. Ez azonban nagyon rossz hír Grúzia, Moldova vagy Ukrajna számára, de ugyancsak rossz hír Szíria számára is, továbbá mindazon országok számára, amelyek Oroszország befolyási övezetébe esnek. Nem tartja véletlennek az izraeli történéseket sem. Oroszország legfontosabb szövetségese, Irán ugyanis orosz nyomásra teszi azt, amit abban a régióban tesz. Figyelmet és erőforrásokat von el Ukrajnától. Vagyis Irán megfékezése is Oroszország legyőzésével kezdődik. Aztán a nagy, orosz sötét alagút végén meg a reménytelenség van egyetlen várakozással, hogy a Nyugat feladja törekvéseit. Épp ezért a Nyugatnak nagyon határozottnak kell lenni Ukrajna támogatásában, hogy Oroszországot legyőzze, hogy a Putyin körüli emberek is rájöjjenek arra, hogy mindent elveszítettek, amit a Nyugaton vagy a Nyugattól szereztek meg.
Aggódik az iránt, ha a háború úgy érne véget, hogy Oroszország bármit is megtudna tartani a hódításából, beleértve a Krímet is, vagy hogy Oroszországnak meghagynák azt a katonai erőt, amely képessé tenné az országot egy újabb támadás indítására, vagy olyan képességei maradjanak, amely lehetetlenné tenné Ukrajna számra a fekete-tengeri kikötőinek a használatát. Ukrajna jövője szempontjából ez tragédia lenne, mint ahogy az is, hogy Oroszország legyőzése nélkül nem lesznek olyan külföldi beruházók, akik Ukrajna újjáépítésébe, jövőjébe fektetnének be.
Ja, igen… A végén azért felvillantotta azt is, hogy Zelenszkij elnöknek meddig ér a póráza. Azt mondta ugyanis Zelenszkij elnök Time magazinban megjelent interjúja kapcsán, hogy Zelenszkij kesernyésre sikeredett hangvételét nem úgy kell értékelni, hogy feladná a háborút. Ha mégis így tenne, akkor nagyon hamar az elnöki palotán kívül találná magát.
Nos – teszem hozzá én -, ez is az amerikai geopolitika része ám.
Mit gondolok én erről a látásmódról?
Legfőképpen azt, hogy nem hiszem, hogy a világnak szüksége lenne olyan típusú geopolitikai és geostratégiai gondolkodásra, mint amilyet B. Hodges tábornok képvisel. Teljesen figyelmen kívül hagyja, pontosabban nem értékeli a kellő helyén, hogy Oroszország atomhatalom, hogy Oroszországnak is vannak geopolitikai érdekei és olyan képességei, hogy érvényre tudja juttatni ezen érdekeket - még akkor is, ha messze nem olyan erős, mint az USA. Hodges nézetei amennyiben a reálpolitika szintjére emelkednének, nukleáris háborút jelentenének - mert persze, szerinte nem is kell foglalkozni az orosz vörös vonalakkal (egy megjegyzés ide: az orosz vörös vonalakra vonatkozó nézet az interjú korábbi részében hangzott el). Az orosz nukleáris elrettentési doktrína tételesen tartalmazza azt, hogy Oroszország atomfegyvert alkalmaz, amennyiben az állam léte veszélybe kerül. Vajon ez olyan vörös vonal-e, amelyet Hodges szerint figyelmen kívül kellene hagyni? Oroszország legyőzése nem reális opció, mivel ebben az esetben is az oroszok a nukleáris elrettentési doktrínájuk téziseit léptetik életbe, amely egy ilyen esetre azt mondja, hogy a nukleáris fegyver garantálja azt, hogy katonai konfliktus esetén a háború befejezésére Oroszország számára elfogadható feltételekkel kerüljön sor. Vajon ez is egy olyan vörös vonal, amit figyelmen kívül kellene hagyni? Én pontosan értem Hodges tábornok gondolatmenetét. Csak éppen látom a benne rejlő és a világra veszélyt jelentő általa elfedni kívánt rétegeket is.
www.facebook.com
Ukrajna
Ahogyan a héják látják...
A tegnapelőtti estémet későbe nyúlóan Ben Hodges tábornokkal töltöttem. Egy terjedelmes, vele készített interjút néztem meg. Maga az interjú remek volt a maga nemében: jól felkészült riporter kiváló kérdésekkel, az interjúalany részéről pedig őszinte válaszokat kaptunk. Nos, ezek a válaszok tették lehetővé azt, hogy villanásnyi bepillantást kapjak egy igazi amerikai héja geopolitikai gondolkodásába. A műsor nagy része Ukrajnával foglalkozott mégpedig annak kapcsán, hogy az amerikai sajtóban - talán nem véletlen időzítéssel – egyidőben jelentek meg írások, valamint interjúk Zaluzsni tábornokkal és Zelenszkij elnökkel. B. Hodges ezekkel is részletesen foglakozott, ám ezen kis szösszenetem apropóját a tábornoknak a háborúhoz való viszonyulása, geostratégiai hozzáállása adta.
Hodges értékelése szerint globális kitekintésben ez nem csak Ukrajna háborúja, itt Európa és Közép-Ázsia biztonságáról van szó. Amennyiben Oroszország sikeres lesz ebben a háborúban iráni és észak-koreai szövetségépítéssel és talán némi (de nem az orosz elvárások szerinti) kínai támogatással, akkor az USA-nak globális kontextusba kell helyezni ezt a kérdést és nem tekintheti regionális, pláne nem helyi konfliktusnak. Ráadásul Kína is éber szemekkel figyeli, hogy a Nyugat, a NATO, az USA mit tud tenni és képes-e egyáltalán érdekeit vagy a számára fontos értékeket, vagyis a szabályokon alapuló világrendet megvédeni. Mert ha nem, akkor Kína is hamar fel tudja fogni ezt a helyzetet. És akkor a nagy kérdés, hogy a Nyugat akarja-e átállítani a teljes gazdaságát hadiipari termékek gyártására. Oly mértékben, hogy Ukrajna legyőzze Oroszországot, hogy Izrael legyőzze a Hamaszt, hogy Iránt elrettentse a szomszédjai elleni agressziótól, és Kínával szemben is olyan képességeket demonstráljon, hogy Pekingnek eszébe se jusson szörnyen hibás helyzetértékelések alapján a dél-csendes-óceáni szigetek bekebelezése, vagy az USA szövetségeseinek fenyegetése vagy Tajvan elfoglalása.
Az orosz-ukrán háborúnak tehát ezek a tétjei. Az egy szörnyű gondolat szerinte, hogy Ukrajnát kedvező tárgyalási pozícióba kell hozni. Oroszországot egyszerűen le kell győzni. És Oroszországnak is át kell mennie azon a megtisztulási folyamaton, amin a náci Németország vagy Japán átment, különben Putyin után is csak egy másik Putyint fog kitermelni az erőszakos és erőszakra épülő orosz társadalom. Ha most nem győzik le Oroszországot, akkor ez a mostani alkalom egy elvesztegetett lehetőség lenne.
Érdekes és sokatmondó volt az e gondolatmenet nyomán feltett kérdés: tehát akkor nem csak egy feltartóztatási politikára van szükség, hanem egy olyan stratégiára és vízióra is, hogy milyen Oroszországot akar az USA látni beleértve a rendszer megváltozását is. Feltartóztatási stratégiája, vagy társadalomátalakító stratégiája van-e a Nyugatnak?
Hodges úgy látja, hogy társadalomátalakító stratégiája az USA-nak egész biztosan nincs. Az USA döntéshozók talán abban reménykednek, hogy mindezt Ukrajna majd megoldja helyettük. Ami stratégia van és talán ez áll leginkább közelebb a feltartóztatás politikájához, hogy limitálják Oroszország képességeit arra, hogy NATO tagállamokat támadjon meg. Ez azonban nagyon rossz hír Grúzia, Moldova vagy Ukrajna számára, de ugyancsak rossz hír Szíria számára is, továbbá mindazon országok számára, amelyek Oroszország befolyási övezetébe esnek. Nem tartja véletlennek az izraeli történéseket sem. Oroszország legfontosabb szövetségese, Irán ugyanis orosz nyomásra teszi azt, amit abban a régióban tesz. Figyelmet és erőforrásokat von el Ukrajnától. Vagyis Irán megfékezése is Oroszország legyőzésével kezdődik. Aztán a nagy, orosz sötét alagút végén meg a reménytelenség van egyetlen várakozással, hogy a Nyugat feladja törekvéseit. Épp ezért a Nyugatnak nagyon határozottnak kell lenni Ukrajna támogatásában, hogy Oroszországot legyőzze, hogy a Putyin körüli emberek is rájöjjenek arra, hogy mindent elveszítettek, amit a Nyugaton vagy a Nyugattól szereztek meg.
Aggódik az iránt, ha a háború úgy érne véget, hogy Oroszország bármit is megtudna tartani a hódításából, beleértve a Krímet is, vagy hogy Oroszországnak meghagynák azt a katonai erőt, amely képessé tenné az országot egy újabb támadás indítására, vagy olyan képességei maradjanak, amely lehetetlenné tenné Ukrajna számra a fekete-tengeri kikötőinek a használatát. Ukrajna jövője szempontjából ez tragédia lenne, mint ahogy az is, hogy Oroszország legyőzése nélkül nem lesznek olyan külföldi beruházók, akik Ukrajna újjáépítésébe, jövőjébe fektetnének be.
Ja, igen… A végén azért felvillantotta azt is, hogy Zelenszkij elnöknek meddig ér a póráza. Azt mondta ugyanis Zelenszkij elnök Time magazinban megjelent interjúja kapcsán, hogy Zelenszkij kesernyésre sikeredett hangvételét nem úgy kell értékelni, hogy feladná a háborút. Ha mégis így tenne, akkor nagyon hamar az elnöki palotán kívül találná magát.
Nos – teszem hozzá én -, ez is az amerikai geopolitika része ám.
Mit gondolok én erről a látásmódról?
Legfőképpen azt, hogy nem hiszem, hogy a világnak szüksége lenne olyan típusú geopolitikai és geostratégiai gondolkodásra, mint amilyet B. Hodges tábornok képvisel. Teljesen figyelmen kívül hagyja, pontosabban nem értékeli a kellő helyén, hogy Oroszország atomhatalom, hogy Oroszországnak is vannak geopolitikai érdekei és olyan képességei, hogy érvényre tudja juttatni ezen érdekeket - még akkor is, ha messze nem olyan erős, mint az USA. Hodges nézetei amennyiben a reálpolitika szintjére emelkednének, nukleáris háborút jelentenének - mert persze, szerinte nem is kell foglalkozni az orosz vörös vonalakkal (egy megjegyzés ide: az orosz vörös vonalakra vonatkozó nézet az interjú korábbi részében hangzott el). Az orosz nukleáris elrettentési doktrína tételesen tartalmazza azt, hogy Oroszország atomfegyvert alkalmaz, amennyiben az állam léte veszélybe kerül. Vajon ez olyan vörös vonal-e, amelyet Hodges szerint figyelmen kívül kellene hagyni? Oroszország legyőzése nem reális opció, mivel ebben az esetben is az oroszok a nukleáris elrettentési doktrínájuk téziseit léptetik életbe, amely egy ilyen esetre azt mondja, hogy a nukleáris fegyver garantálja azt, hogy katonai konfliktus esetén a háború befejezésére Oroszország számára elfogadható feltételekkel kerüljön sor. Vajon ez is egy olyan vörös vonal, amit figyelmen kívül kellene hagyni? Én pontosan értem Hodges tábornok gondolatmenetét. Csak éppen látom a benne rejlő és a világra veszélyt jelentő általa elfedni kívánt rétegeket is.
Szabó József
Szabó József fent van a Facebookon. A Facebookhoz csatlakozva tarthatod a kapcsolatot Szabó József nevű ismerősöddel és másokkal, akiket már ismersz. A Facebook a megosztás örömét adja, így teszi a...
www.facebook.com
Szabó József
Ukrajna
Ahogyan a héják látják...
A tegnapelőtti estémet későbe nyúlóan Ben Hodges tábornokkal töltöttem. Egy terjedelmes, vele készített interjút néztem meg. Maga az interjú remek volt a maga nemében: jól felkészült riporter kiváló kérdésekkel, az interjúalany részéről pedig őszinte válaszokat kaptunk. Nos, ezek a válaszok tették lehetővé azt, hogy villanásnyi bepillantást kapjak egy igazi amerikai héja geopolitikai gondolkodásába. A műsor nagy része Ukrajnával foglalkozott mégpedig annak kapcsán, hogy az amerikai sajtóban - talán nem véletlen időzítéssel – egyidőben jelentek meg írások, valamint interjúk Zaluzsni tábornokkal és Zelenszkij elnökkel. B. Hodges ezekkel is részletesen foglakozott, ám ezen kis szösszenetem apropóját a tábornoknak a háborúhoz való viszonyulása, geostratégiai hozzáállása adta.
Hodges értékelése szerint globális kitekintésben ez nem csak Ukrajna háborúja, itt Európa és Közép-Ázsia biztonságáról van szó. Amennyiben Oroszország sikeres lesz ebben a háborúban iráni és észak-koreai szövetségépítéssel és talán némi (de nem az orosz elvárások szerinti) kínai támogatással, akkor az USA-nak globális kontextusba kell helyezni ezt a kérdést és nem tekintheti regionális, pláne nem helyi konfliktusnak. Ráadásul Kína is éber szemekkel figyeli, hogy a Nyugat, a NATO, az USA mit tud tenni és képes-e egyáltalán érdekeit vagy a számára fontos értékeket, vagyis a szabályokon alapuló világrendet megvédeni. Mert ha nem, akkor Kína is hamar fel tudja fogni ezt a helyzetet. És akkor a nagy kérdés, hogy a Nyugat akarja-e átállítani a teljes gazdaságát hadiipari termékek gyártására. Oly mértékben, hogy Ukrajna legyőzze Oroszországot, hogy Izrael legyőzze a Hamaszt, hogy Iránt elrettentse a szomszédjai elleni agressziótól, és Kínával szemben is olyan képességeket demonstráljon, hogy Pekingnek eszébe se jusson szörnyen hibás helyzetértékelések alapján a dél-csendes-óceáni szigetek bekebelezése, vagy az USA szövetségeseinek fenyegetése vagy Tajvan elfoglalása.
Az orosz-ukrán háborúnak tehát ezek a tétjei. Az egy szörnyű gondolat szerinte, hogy Ukrajnát kedvező tárgyalási pozícióba kell hozni. Oroszországot egyszerűen le kell győzni. És Oroszországnak is át kell mennie azon a megtisztulási folyamaton, amin a náci Németország vagy Japán átment, különben Putyin után is csak egy másik Putyint fog kitermelni az erőszakos és erőszakra épülő orosz társadalom. Ha most nem győzik le Oroszországot, akkor ez a mostani alkalom egy elvesztegetett lehetőség lenne.
Érdekes és sokatmondó volt az e gondolatmenet nyomán feltett kérdés: tehát akkor nem csak egy feltartóztatási politikára van szükség, hanem egy olyan stratégiára és vízióra is, hogy milyen Oroszországot akar az USA látni beleértve a rendszer megváltozását is. Feltartóztatási stratégiája, vagy társadalomátalakító stratégiája van-e a Nyugatnak?
Hodges úgy látja, hogy társadalomátalakító stratégiája az USA-nak egész biztosan nincs. Az USA döntéshozók talán abban reménykednek, hogy mindezt Ukrajna majd megoldja helyettük. Ami stratégia van és talán ez áll leginkább közelebb a feltartóztatás politikájához, hogy limitálják Oroszország képességeit arra, hogy NATO tagállamokat támadjon meg. Ez azonban nagyon rossz hír Grúzia, Moldova vagy Ukrajna számára, de ugyancsak rossz hír Szíria számára is, továbbá mindazon országok számára, amelyek Oroszország befolyási övezetébe esnek. Nem tartja véletlennek az izraeli történéseket sem. Oroszország legfontosabb szövetségese, Irán ugyanis orosz nyomásra teszi azt, amit abban a régióban tesz. Figyelmet és erőforrásokat von el Ukrajnától. Vagyis Irán megfékezése is Oroszország legyőzésével kezdődik. Aztán a nagy, orosz sötét alagút végén meg a reménytelenség van egyetlen várakozással, hogy a Nyugat feladja törekvéseit. Épp ezért a Nyugatnak nagyon határozottnak kell lenni Ukrajna támogatásában, hogy Oroszországot legyőzze, hogy a Putyin körüli emberek is rájöjjenek arra, hogy mindent elveszítettek, amit a Nyugaton vagy a Nyugattól szereztek meg.
Aggódik az iránt, ha a háború úgy érne véget, hogy Oroszország bármit is megtudna tartani a hódításából, beleértve a Krímet is, vagy hogy Oroszországnak meghagynák azt a katonai erőt, amely képessé tenné az országot egy újabb támadás indítására, vagy olyan képességei maradjanak, amely lehetetlenné tenné Ukrajna számra a fekete-tengeri kikötőinek a használatát. Ukrajna jövője szempontjából ez tragédia lenne, mint ahogy az is, hogy Oroszország legyőzése nélkül nem lesznek olyan külföldi beruházók, akik Ukrajna újjáépítésébe, jövőjébe fektetnének be.
Ja, igen… A végén azért felvillantotta azt is, hogy Zelenszkij elnöknek meddig ér a póráza. Azt mondta ugyanis Zelenszkij elnök Time magazinban megjelent interjúja kapcsán, hogy Zelenszkij kesernyésre sikeredett hangvételét nem úgy kell értékelni, hogy feladná a háborút. Ha mégis így tenne, akkor nagyon hamar az elnöki palotán kívül találná magát.
Nos – teszem hozzá én -, ez is az amerikai geopolitika része ám.
Mit gondolok én erről a látásmódról?
Legfőképpen azt, hogy nem hiszem, hogy a világnak szüksége lenne olyan típusú geopolitikai és geostratégiai gondolkodásra, mint amilyet B. Hodges tábornok képvisel. Teljesen figyelmen kívül hagyja, pontosabban nem értékeli a kellő helyén, hogy Oroszország atomhatalom, hogy Oroszországnak is vannak geopolitikai érdekei és olyan képességei, hogy érvényre tudja juttatni ezen érdekeket - még akkor is, ha messze nem olyan erős, mint az USA. Hodges nézetei amennyiben a reálpolitika szintjére emelkednének, nukleáris háborút jelentenének - mert persze, szerinte nem is kell foglalkozni az orosz vörös vonalakkal (egy megjegyzés ide: az orosz vörös vonalakra vonatkozó nézet az interjú korábbi részében hangzott el). Az orosz nukleáris elrettentési doktrína tételesen tartalmazza azt, hogy Oroszország atomfegyvert alkalmaz, amennyiben az állam léte veszélybe kerül. Vajon ez olyan vörös vonal-e, amelyet Hodges szerint figyelmen kívül kellene hagyni? Oroszország legyőzése nem reális opció, mivel ebben az esetben is az oroszok a nukleáris elrettentési doktrínájuk téziseit léptetik életbe, amely egy ilyen esetre azt mondja, hogy a nukleáris fegyver garantálja azt, hogy katonai konfliktus esetén a háború befejezésére Oroszország számára elfogadható feltételekkel kerüljön sor. Vajon ez is egy olyan vörös vonal, amit figyelmen kívül kellene hagyni? Én pontosan értem Hodges tábornok gondolatmenetét. Csak éppen látom a benne rejlő és a világra veszélyt jelentő általa elfedni kívánt rétegeket is.
Szabó József
Szabó József fent van a Facebookon. A Facebookhoz csatlakozva tarthatod a kapcsolatot Szabó József nevű ismerősöddel és másokkal, akiket már ismersz. A Facebook a megosztás örömét adja, így teszi a...
A Hodges srácnak sem a szomszédja a hülye....
Az angol világnyelv, Hollywood az amerikai világnézet és 1945 óta mindenki ahhoz igazodik, amit az USA jónak, vagy rossznak definiál.Szabó József
Ukrajna
Ahogyan a héják látják...
A tegnapelőtti estémet későbe nyúlóan Ben Hodges tábornokkal töltöttem. Egy terjedelmes, vele készített interjút néztem meg. Maga az interjú remek volt a maga nemében: jól felkészült riporter kiváló kérdésekkel, az interjúalany részéről pedig őszinte válaszokat kaptunk. Nos, ezek a válaszok tették lehetővé azt, hogy villanásnyi bepillantást kapjak egy igazi amerikai héja geopolitikai gondolkodásába. A műsor nagy része Ukrajnával foglalkozott mégpedig annak kapcsán, hogy az amerikai sajtóban - talán nem véletlen időzítéssel – egyidőben jelentek meg írások, valamint interjúk Zaluzsni tábornokkal és Zelenszkij elnökkel. B. Hodges ezekkel is részletesen foglakozott, ám ezen kis szösszenetem apropóját a tábornoknak a háborúhoz való viszonyulása, geostratégiai hozzáállása adta.
Hodges értékelése szerint globális kitekintésben ez nem csak Ukrajna háborúja, itt Európa és Közép-Ázsia biztonságáról van szó. Amennyiben Oroszország sikeres lesz ebben a háborúban iráni és észak-koreai szövetségépítéssel és talán némi (de nem az orosz elvárások szerinti) kínai támogatással, akkor az USA-nak globális kontextusba kell helyezni ezt a kérdést és nem tekintheti regionális, pláne nem helyi konfliktusnak. Ráadásul Kína is éber szemekkel figyeli, hogy a Nyugat, a NATO, az USA mit tud tenni és képes-e egyáltalán érdekeit vagy a számára fontos értékeket, vagyis a szabályokon alapuló világrendet megvédeni. Mert ha nem, akkor Kína is hamar fel tudja fogni ezt a helyzetet. És akkor a nagy kérdés, hogy a Nyugat akarja-e átállítani a teljes gazdaságát hadiipari termékek gyártására. Oly mértékben, hogy Ukrajna legyőzze Oroszországot, hogy Izrael legyőzze a Hamaszt, hogy Iránt elrettentse a szomszédjai elleni agressziótól, és Kínával szemben is olyan képességeket demonstráljon, hogy Pekingnek eszébe se jusson szörnyen hibás helyzetértékelések alapján a dél-csendes-óceáni szigetek bekebelezése, vagy az USA szövetségeseinek fenyegetése vagy Tajvan elfoglalása.
Az orosz-ukrán háborúnak tehát ezek a tétjei. Az egy szörnyű gondolat szerinte, hogy Ukrajnát kedvező tárgyalási pozícióba kell hozni. Oroszországot egyszerűen le kell győzni. És Oroszországnak is át kell mennie azon a megtisztulási folyamaton, amin a náci Németország vagy Japán átment, különben Putyin után is csak egy másik Putyint fog kitermelni az erőszakos és erőszakra épülő orosz társadalom. Ha most nem győzik le Oroszországot, akkor ez a mostani alkalom egy elvesztegetett lehetőség lenne.
Érdekes és sokatmondó volt az e gondolatmenet nyomán feltett kérdés: tehát akkor nem csak egy feltartóztatási politikára van szükség, hanem egy olyan stratégiára és vízióra is, hogy milyen Oroszországot akar az USA látni beleértve a rendszer megváltozását is. Feltartóztatási stratégiája, vagy társadalomátalakító stratégiája van-e a Nyugatnak?
Hodges úgy látja, hogy társadalomátalakító stratégiája az USA-nak egész biztosan nincs. Az USA döntéshozók talán abban reménykednek, hogy mindezt Ukrajna majd megoldja helyettük. Ami stratégia van és talán ez áll leginkább közelebb a feltartóztatás politikájához, hogy limitálják Oroszország képességeit arra, hogy NATO tagállamokat támadjon meg. Ez azonban nagyon rossz hír Grúzia, Moldova vagy Ukrajna számára, de ugyancsak rossz hír Szíria számára is, továbbá mindazon országok számára, amelyek Oroszország befolyási övezetébe esnek. Nem tartja véletlennek az izraeli történéseket sem. Oroszország legfontosabb szövetségese, Irán ugyanis orosz nyomásra teszi azt, amit abban a régióban tesz. Figyelmet és erőforrásokat von el Ukrajnától. Vagyis Irán megfékezése is Oroszország legyőzésével kezdődik. Aztán a nagy, orosz sötét alagút végén meg a reménytelenség van egyetlen várakozással, hogy a Nyugat feladja törekvéseit. Épp ezért a Nyugatnak nagyon határozottnak kell lenni Ukrajna támogatásában, hogy Oroszországot legyőzze, hogy a Putyin körüli emberek is rájöjjenek arra, hogy mindent elveszítettek, amit a Nyugaton vagy a Nyugattól szereztek meg.
Aggódik az iránt, ha a háború úgy érne véget, hogy Oroszország bármit is megtudna tartani a hódításából, beleértve a Krímet is, vagy hogy Oroszországnak meghagynák azt a katonai erőt, amely képessé tenné az országot egy újabb támadás indítására, vagy olyan képességei maradjanak, amely lehetetlenné tenné Ukrajna számra a fekete-tengeri kikötőinek a használatát. Ukrajna jövője szempontjából ez tragédia lenne, mint ahogy az is, hogy Oroszország legyőzése nélkül nem lesznek olyan külföldi beruházók, akik Ukrajna újjáépítésébe, jövőjébe fektetnének be.
Ja, igen… A végén azért felvillantotta azt is, hogy Zelenszkij elnöknek meddig ér a póráza. Azt mondta ugyanis Zelenszkij elnök Time magazinban megjelent interjúja kapcsán, hogy Zelenszkij kesernyésre sikeredett hangvételét nem úgy kell értékelni, hogy feladná a háborút. Ha mégis így tenne, akkor nagyon hamar az elnöki palotán kívül találná magát.
Nos – teszem hozzá én -, ez is az amerikai geopolitika része ám.
Mit gondolok én erről a látásmódról?
Legfőképpen azt, hogy nem hiszem, hogy a világnak szüksége lenne olyan típusú geopolitikai és geostratégiai gondolkodásra, mint amilyet B. Hodges tábornok képvisel. Teljesen figyelmen kívül hagyja, pontosabban nem értékeli a kellő helyén, hogy Oroszország atomhatalom, hogy Oroszországnak is vannak geopolitikai érdekei és olyan képességei, hogy érvényre tudja juttatni ezen érdekeket - még akkor is, ha messze nem olyan erős, mint az USA. Hodges nézetei amennyiben a reálpolitika szintjére emelkednének, nukleáris háborút jelentenének - mert persze, szerinte nem is kell foglalkozni az orosz vörös vonalakkal (egy megjegyzés ide: az orosz vörös vonalakra vonatkozó nézet az interjú korábbi részében hangzott el). Az orosz nukleáris elrettentési doktrína tételesen tartalmazza azt, hogy Oroszország atomfegyvert alkalmaz, amennyiben az állam léte veszélybe kerül. Vajon ez olyan vörös vonal-e, amelyet Hodges szerint figyelmen kívül kellene hagyni? Oroszország legyőzése nem reális opció, mivel ebben az esetben is az oroszok a nukleáris elrettentési doktrínájuk téziseit léptetik életbe, amely egy ilyen esetre azt mondja, hogy a nukleáris fegyver garantálja azt, hogy katonai konfliktus esetén a háború befejezésére Oroszország számára elfogadható feltételekkel kerüljön sor. Vajon ez is egy olyan vörös vonal, amit figyelmen kívül kellene hagyni? Én pontosan értem Hodges tábornok gondolatmenetét. Csak éppen látom a benne rejlő és a világra veszélyt jelentő általa elfedni kívánt rétegeket is.
Szabó József
Szabó József fent van a Facebookon. A Facebookhoz csatlakozva tarthatod a kapcsolatot Szabó József nevű ismerősöddel és másokkal, akiket már ismersz. A Facebook a megosztás örömét adja, így teszi a...
Amerika szerint Oroszországot kell feltartóztatni, tehát automatikusan az egész "szabad világ" szerint Oroszországot kell feltartóztatni.
Ha ránézünk erre a bolygóra egy magasabb, semleges perspektívából, mondjuk a Holdról, akkor lehet, hogy inkább az jön ki, hogy az USA-t kéne feltartóztatni.
Tucker Carlson szeptemberben rádöbbent, hogy lehet, hogy a NATO már egy idejét múlt anakronizmus. 1989 óta egy amerikainak ez a gondolat még csak most, 2023-ban merült fel először.
És Tucker Carlson egyelőre csak egy egzotikus kívülállónak számít ezzel a szentségtöréssel felérő gondolatával.
Ezek ennyire még mindig a Hidegháborúban élnek.
360millió-1 amerikai nem ezt gondolja és meg is van hozzá az ereje, hogy 7milliárd földlakónak esélye ne legyen jobb belátásra bírni őket.
Ez még nem dőlt el, hamarosan kiderül.
Hihetetlen, hogy hétről-hétre újra és újra felfedezi valaki, hogy egy intenzív háborúban vannak veszteségek is, mindkét oldalon... Erről szól az anyagháború, ahogy írtad is, viszont én úgy látom, hogy ezt az orosz jobban fogja, sőt már jelenleg is jobban bírja mint a másik oldal. Az ukrán oldalon kisebb eleve a merítés lehetősége és ez is ráadásul kintről jön és az adakozók kénye-kedvének van kitéve, ráadásul a célpontválasztás is sok esetben megkérdőjelezhető, ha már anyagháborút akar vívni az ukrán. Pl. akár ez a kis hajó elleni támadás, akár a hónapok óta dokkban álló és előzetesen is több hónapig tartó javításon lévő tengeralattjáró, Donyeck lakókörleteinek HIMARSozása, stb...Azzal viszi közelebb az ukránt, hogy távolabb kerül az orosz a célja elérésétől.
Két módon is:
- Az egyik, hogy egy Kalibr indításra alkalmas, új, valószínűleg hatékony eszközzel kevesebb van (lesz) a Fekete tengeren.
- A másik eredmény, hogy Putyinnak újabb dollár tíz és száz milliónyi rubele lett ócskavas. Ezzel emésztik el a "végtelen" anyagi erőforrását.
Ettől még lesz Kalibr indítás és új hajó is. Csak még nehezebben, még drágábban, még kevesebb ideig. Az anyagháború erről szól.
A folyamatot kell látni, nem azt, hogy ez egy 800 tonnás kis hajó volt.
Minden héten szétcsapnak dollár száz milliókat érő tengeralattjárót, hajót, helikoptert, Il-76-ot, Sz-400-at, Nyebo -t, dandárnyi páncélost. Önmagában egyik eszköz sem rengeti meg az orosz haderőt, de kérdés, tudja e olyan ütemben pótolni Putyin, ahogy az ukrán szétlövi a cuccokat?
Ha nem, akkor a fölény szépen lassan eltűnik.....
Ezzel Putyin a háborúját a ti "matematikai" szemléletetek alapján SEM tudja megnyerni.
Pedig neki több van emberből, anyagból. Igen. De a darálódás miatt nem képes ezt kihasználni.
A nyugat pedig nagy árat fizettett Putyinnal, ha már ekkora hibát vétett.
Én úgy látom néha csak azért megy épp arra a valamire a csapás, mert rég volt bemutatható médiaesemény és a kemény, értékes célpontokat nehéz (sok esetben szinte lehetetlen) elérni, ott eredményeket felmutatni.
Számomra rendkívül ijesztő ez a Ben Hodges interjú. Ha én orosz politikai/katonai vezető lennék, egy ilyen nyugati szándék mellett azonnal a piros gomb fölé helyezném a tenyerem. Itt nyilvánosan az a szándék, hogy Oroszországot társadalmilag és gazdaságilag összetörjék és mindörökre "inasba rakják" (ahogy Tóta W. Árpád is fogalmazott), mint Németországot a II. VH végén. Egy ilyen forgatókönyv megvalósulása tényleg nukleáris háborút jelentene.Szabó József
Ukrajna
Ahogyan a héják látják...
A tegnapelőtti estémet későbe nyúlóan Ben Hodges tábornokkal töltöttem. Egy terjedelmes, vele készített interjút néztem meg. Maga az interjú remek volt a maga nemében: jól felkészült riporter kiváló kérdésekkel, az interjúalany részéről pedig őszinte válaszokat kaptunk. Nos, ezek a válaszok tették lehetővé azt, hogy villanásnyi bepillantást kapjak egy igazi amerikai héja geopolitikai gondolkodásába. A műsor nagy része Ukrajnával foglalkozott mégpedig annak kapcsán, hogy az amerikai sajtóban - talán nem véletlen időzítéssel – egyidőben jelentek meg írások, valamint interjúk Zaluzsni tábornokkal és Zelenszkij elnökkel. B. Hodges ezekkel is részletesen foglakozott, ám ezen kis szösszenetem apropóját a tábornoknak a háborúhoz való viszonyulása, geostratégiai hozzáállása adta.
Hodges értékelése szerint globális kitekintésben ez nem csak Ukrajna háborúja, itt Európa és Közép-Ázsia biztonságáról van szó. Amennyiben Oroszország sikeres lesz ebben a háborúban iráni és észak-koreai szövetségépítéssel és talán némi (de nem az orosz elvárások szerinti) kínai támogatással, akkor az USA-nak globális kontextusba kell helyezni ezt a kérdést és nem tekintheti regionális, pláne nem helyi konfliktusnak. Ráadásul Kína is éber szemekkel figyeli, hogy a Nyugat, a NATO, az USA mit tud tenni és képes-e egyáltalán érdekeit vagy a számára fontos értékeket, vagyis a szabályokon alapuló világrendet megvédeni. Mert ha nem, akkor Kína is hamar fel tudja fogni ezt a helyzetet. És akkor a nagy kérdés, hogy a Nyugat akarja-e átállítani a teljes gazdaságát hadiipari termékek gyártására. Oly mértékben, hogy Ukrajna legyőzze Oroszországot, hogy Izrael legyőzze a Hamaszt, hogy Iránt elrettentse a szomszédjai elleni agressziótól, és Kínával szemben is olyan képességeket demonstráljon, hogy Pekingnek eszébe se jusson szörnyen hibás helyzetértékelések alapján a dél-csendes-óceáni szigetek bekebelezése, vagy az USA szövetségeseinek fenyegetése vagy Tajvan elfoglalása.
Az orosz-ukrán háborúnak tehát ezek a tétjei. Az egy szörnyű gondolat szerinte, hogy Ukrajnát kedvező tárgyalási pozícióba kell hozni. Oroszországot egyszerűen le kell győzni. És Oroszországnak is át kell mennie azon a megtisztulási folyamaton, amin a náci Németország vagy Japán átment, különben Putyin után is csak egy másik Putyint fog kitermelni az erőszakos és erőszakra épülő orosz társadalom. Ha most nem győzik le Oroszországot, akkor ez a mostani alkalom egy elvesztegetett lehetőség lenne.
Érdekes és sokatmondó volt az e gondolatmenet nyomán feltett kérdés: tehát akkor nem csak egy feltartóztatási politikára van szükség, hanem egy olyan stratégiára és vízióra is, hogy milyen Oroszországot akar az USA látni beleértve a rendszer megváltozását is. Feltartóztatási stratégiája, vagy társadalomátalakító stratégiája van-e a Nyugatnak?
Hodges úgy látja, hogy társadalomátalakító stratégiája az USA-nak egész biztosan nincs. Az USA döntéshozók talán abban reménykednek, hogy mindezt Ukrajna majd megoldja helyettük. Ami stratégia van és talán ez áll leginkább közelebb a feltartóztatás politikájához, hogy limitálják Oroszország képességeit arra, hogy NATO tagállamokat támadjon meg. Ez azonban nagyon rossz hír Grúzia, Moldova vagy Ukrajna számára, de ugyancsak rossz hír Szíria számára is, továbbá mindazon országok számára, amelyek Oroszország befolyási övezetébe esnek. Nem tartja véletlennek az izraeli történéseket sem. Oroszország legfontosabb szövetségese, Irán ugyanis orosz nyomásra teszi azt, amit abban a régióban tesz. Figyelmet és erőforrásokat von el Ukrajnától. Vagyis Irán megfékezése is Oroszország legyőzésével kezdődik. Aztán a nagy, orosz sötét alagút végén meg a reménytelenség van egyetlen várakozással, hogy a Nyugat feladja törekvéseit. Épp ezért a Nyugatnak nagyon határozottnak kell lenni Ukrajna támogatásában, hogy Oroszországot legyőzze, hogy a Putyin körüli emberek is rájöjjenek arra, hogy mindent elveszítettek, amit a Nyugaton vagy a Nyugattól szereztek meg.
Aggódik az iránt, ha a háború úgy érne véget, hogy Oroszország bármit is megtudna tartani a hódításából, beleértve a Krímet is, vagy hogy Oroszországnak meghagynák azt a katonai erőt, amely képessé tenné az országot egy újabb támadás indítására, vagy olyan képességei maradjanak, amely lehetetlenné tenné Ukrajna számra a fekete-tengeri kikötőinek a használatát. Ukrajna jövője szempontjából ez tragédia lenne, mint ahogy az is, hogy Oroszország legyőzése nélkül nem lesznek olyan külföldi beruházók, akik Ukrajna újjáépítésébe, jövőjébe fektetnének be.
Ja, igen… A végén azért felvillantotta azt is, hogy Zelenszkij elnöknek meddig ér a póráza. Azt mondta ugyanis Zelenszkij elnök Time magazinban megjelent interjúja kapcsán, hogy Zelenszkij kesernyésre sikeredett hangvételét nem úgy kell értékelni, hogy feladná a háborút. Ha mégis így tenne, akkor nagyon hamar az elnöki palotán kívül találná magát.
Nos – teszem hozzá én -, ez is az amerikai geopolitika része ám.
Mit gondolok én erről a látásmódról?
Legfőképpen azt, hogy nem hiszem, hogy a világnak szüksége lenne olyan típusú geopolitikai és geostratégiai gondolkodásra, mint amilyet B. Hodges tábornok képvisel. Teljesen figyelmen kívül hagyja, pontosabban nem értékeli a kellő helyén, hogy Oroszország atomhatalom, hogy Oroszországnak is vannak geopolitikai érdekei és olyan képességei, hogy érvényre tudja juttatni ezen érdekeket - még akkor is, ha messze nem olyan erős, mint az USA. Hodges nézetei amennyiben a reálpolitika szintjére emelkednének, nukleáris háborút jelentenének - mert persze, szerinte nem is kell foglalkozni az orosz vörös vonalakkal (egy megjegyzés ide: az orosz vörös vonalakra vonatkozó nézet az interjú korábbi részében hangzott el). Az orosz nukleáris elrettentési doktrína tételesen tartalmazza azt, hogy Oroszország atomfegyvert alkalmaz, amennyiben az állam léte veszélybe kerül. Vajon ez olyan vörös vonal-e, amelyet Hodges szerint figyelmen kívül kellene hagyni? Oroszország legyőzése nem reális opció, mivel ebben az esetben is az oroszok a nukleáris elrettentési doktrínájuk téziseit léptetik életbe, amely egy ilyen esetre azt mondja, hogy a nukleáris fegyver garantálja azt, hogy katonai konfliktus esetén a háború befejezésére Oroszország számára elfogadható feltételekkel kerüljön sor. Vajon ez is egy olyan vörös vonal, amit figyelmen kívül kellene hagyni? Én pontosan értem Hodges tábornok gondolatmenetét. Csak éppen látom a benne rejlő és a világra veszélyt jelentő általa elfedni kívánt rétegeket is.
Szabó József
Szabó József fent van a Facebookon. A Facebookhoz csatlakozva tarthatod a kapcsolatot Szabó József nevű ismerősöddel és másokkal, akiket már ismersz. A Facebook a megosztás örömét adja, így teszi a...
a probléma az, hogy bár jelenleg úgy néz ki hogy a szovjetunió szétbomlása 2 projekt nem volt sikeres - a szankciókat meglepően jól viseli az orosz gazdaság, így áruhiány és elégedetlenség sincs - csak idő kérdése hogy a putyót elvigye az ördög
és az orosz rendszer jellegéből adódik hogy nem, nem fog úgy elmenni hogy legyen kijelölt erős utódja aki másnap beül a székébe és megy minden tovább
káosz lesz tankok a vörös téren és harc azért a székért, ez pedig az usa szakszolgálatok legsikeresebb terepe évtizedek óta
Amerikának már nincs meg az ereje, hisz ha meglenne, akkor most Oroszország vesztésre állna a háborúban.