Néhány gondolatot megosztanék ezzel kapcsolatban.
- Hatótávolság: a Dubnának 300 km van megadva.
De emlékeztetném a nagyérdeműt arra, hogy a KUB modernizáció részeként fel lett ajánlva a hatótávolság 30%-os megnövelése nagyobb energiatartalmú rakétaüzemanyaggal. Ha itt is alkalmazták ezt, akkor 390 km hatótávolság jönne ki.
- Ahogy nyugger említette, a robbanótöltet csökkentésével - és esetleg a felszabadult helyre üzemanyagtartály beépítésével - további hatótávnövelés érhető el.
- Léteznek sztratoszféra-radarok is, amelyekkel a horizont alatt repülő légi célok is felderíthetők, a Tu-22M3 pedig elég nagy ahhoz, hogy ezzel a módszerrel felderíthessék.
- aktív radar és datalink beszerelése pedig már nem egy bonyolult dolog, simán megkaphatták a Patriot rakétájának ilyen funkciójú elektronikai egységeit.
Kezdjük ott, hogy az ukránoknak valószínűleg réges-régen nincs már bevethető Sz-200 rendszerük. Ennek egyik oka, hogy 2013-ban kivonták a hadrendből és a kivonás előtt is legfeljebb 4 bevethető ütegük volt. Állítólag megpróbálták a háború során újra aktiválni, de alá nem támasztott állításokon kívül semmilyen megbízható info nincs arról, hogy működőképessé tudtak volna tenni ilyen rendszert. A videón például biztosan nem az Sz-200 valamelyik kabinja látszik. Ráadásul ami az ukránoknak esetleg lehetett letárolva, az sem feltétlenül a 300 km hatótávolságú változat volt. Amit esetleg a lengyelektől és bolgároktól kaphattak (igazából erre van a legnagyobb esély, mert azok tényleg működő ütegek) az meg végképp nem a 300 km-es változat.
De ha sikerült volna is ilyen rendszert újra működőképessé tenni, az sem működött volna sokáig. Ugyanis ez egy fix telepítésű rendszer. Potom 19 óra alatt lehet összerakni és olyan 13-16 óra alatt szétszedni, annak a fél ezer embernek, aki kezeli. Nem változtat helyet üzemszerűen. Nem lehet elrejteni. A rakéták önmagukban akkorák, mint egy családi ház. A radar, a tűzvezető kabin, a parancsnoki kabin, stb... mind legalább kamion méretűek, vagy nagyobbak. A tűzvezető radar például nem sokkal kisebb, mint egy 4 emeletes panelház. Kecelen meg lehet nézni, hogy mekkora. Ha elkezd sugározni, a világegyetem túlsó végéről is bemérhető. Egy teljes üteg mindenestől alig több, mint 100 egységből áll és alig több, mint 500 ember kell hozzá. Ha minimalista stílusban rakják össze, akkor elég kb. a fele is. De így is egy telepített üteg akkora, hogy kis túlzással szabad szemmel látszik az űrből. Az oroszok ha direkt hátat fordítanak és bekötik a szemüket, akkor is látják hol van és röhögve kilövik még azelőtt, hogy egyáltalán össze lehetne rakni az üteget.
A front közelébe telepíteni egy ilyet pedig végképp képtelenség. A régi kiépített telepítési helyeik nagyon távol vannak a Tu-22M3 baleset helyétől.
Akkor most nézzük a pontjaidat:
1. A KUB egy szilárd hajtóanyagú, torlósugár-hajtóműves menetfokozatú rakéta. Egyébként senki nem ajánlgatott olyat, hogy kiveszi a meglévő rakétákból az üzemanyagot és "nagyobb energiájút" tesz bele (semmilyen rakétával nem csinálta még meg senki, hogy kikaparja a hajtóanyagot és egy másikat tegyen bele), hanem a meglévő 3M9M1 rakéták a legkésőbb gyártott 3M9M3 változatra lettek cserélve, aminek nagyobb a hatótávolsága. Viszont az Sz-200 rakátáiból a 300 km hatótávolságú V-880M-nél nincs nagyobb hatótávolságú, vagy korszerűbb, amire le lehetne cserélni. Ami például nekünk volt (meg a lengyeleknek és a bolgároknak is, mint akiktől még Ukrajnába ilyen rendszert lehetett vinni) az a V-880E rakéta az Sz-200VE Vega rendszer 240 km hatótávolságú rakétája. Másrészt ez egy folyékony hajtóanyagú menetfokozattal rendelkező rakéta. És mint ilyen, két eltérő méretű tartályban, meghatározott arányban van benne a TG-02 tüzelőanyag (xilidin és trietil-amin keverék) és az AK-27 oxidálószer (vörösen füstölgő salétromsav). Ezt a két összetevőt nem lehet másra lecserélni, mert bármilyen más tüzelőanyag-oxidálószer párost eltérő arányban, térfogatban, tömegben kellene betölteni és a rakéta tartályainak mérete, aránya adott. A rakétamotor is erre a párosra van kialakítva. A szerkezet súlypontja is akkor van a stabilitási határokon belül, ha ezt a két komponenst töltik be az adott arányban és fogyasztják ki megfelelő ütemben. Bármilyen más tüzelőanyag-oxidálószer pároshoz más rakétaszerkezett kell építeni a nulláról.
2. A robbanófej 217 kg, ami a nagyobb hatótávolságú, 8 tonnás rakéta változatnak a 3%-át sem teszi ki. Ezzel olyan sokat nem lehet variálni a hatótávolság növelése érdekében. Egy esetleges kisebb robbanófej elhanyagolható helyet szabadítana fel. Ez a legsűrűbb egység a rakétán belül, a rakéta össztérfogatának 2%-át sem éri el. A hajtóanyag komponensek mennyiségét pedig azért nem lehet növelni, mert a tatályok mérete adott. Ha azokhoz hozzányúlnak, az gyakorlatilag új rakéta gyártását jelentené és erre senkinek nincs már gyártó kapacitása, még az oroszoknak sem. Az ukránoknak, vagy a nyugatnak meg nem is volt soha.
3. A "sztratoszféra radar" egy általad kitalált meghatározás. Ha a horizonton túli radarokra gondolsz, azoknak semmi köze a sztratoszférához. A horizonton túli radarok egyik változata működik úgy, hogy az ionoszférára (nem a sztratoszférára, mert azon simán áthalad a nyaláb) sugároz és onnan a 10-30 khz frekvenciájú nyaláb visszaverődik a föld felé. De az ukránoknak nincs ilyen radarja. Ezek nagyon ritka és a 10 méteres, vagy több 10 méteres hullámhossz miatt óriási szerkezetek, hatalmas energia fogyasztással. Ukrajna területén csak a cserrnobili Duga radar volt ilyen egykoron, de az már 35 éve nem működik és amúgy sem Oroszország felé néz. Ezek a fajta radarok pontatlanok és nem alkalmasak közvetlen rakéta rávezetésre. A működésükkel pedig még az összes rádióamatőr is tisztában van pár ezer km-es körzetben. Nincs az ukránoknak egy stikában megépített és eldugott, kiseb falu méretű, fix OTH radarja, amiről az oroszok nem tudnak. Ráadásul a működési módjuk miatt van egy sok száz km-es minimális felderítési távolságuk, amin belül nem látnak. Az ominózus Tu-22M3 baleset pedig pont ebben a sávban történt.
4. A Patriot egyetlen aktív radaros rakétája a PAC-3 változaté, ami mindössze 25-ször kisebb, mint a Dubna V-880M rakétája. Nincsenek egy nagyságrendben. Senki nem tudja működőképesen beépíteni az előbbi aktív radaros önirányító fejét az utóbbiba. Olyan szinten tér el a két rakéta szerkezete, irányítása, mintha azt az ötletet vetnél fel valaki, hogy építsünk már be egy atomerőművet egy vizimalomba, mert mind a kettőnél forog valami kerékféleség. Nincs ilyen. Legfelejbb a V-880M-hez lehetne kifejleszteni egy teljesen egyedi, rá szabott aktív radart és hozzá való irányító rendszert, robotpilótát, energia ellátást, stb... évek alatt. Már ha valakinek lenne sok fölös ilyen rakátája (de nincs) és rengeteg ideje, meg pénze (ez sincs) + a szükséges technikai tudása (az ukránoknak ez sincs). Ha Ukrajnának nagy hatótávolságú légvédelmi rakétát akarnak adni, akkor betolnak nekik Patriotot és/vagy Astert, de nem kezd bele senki Sz-200 buherálásba. Buherálás nélkül pedig az Sz-200 egy félaktív radaros rendszer, ami horizont alatti célokat nem tud leszedni.
A Tu-22M3-at nem légvédelmi rakéta lőtte le. Nem csak azért, mert nem volt mivel ebből a távolságból. Nem csak azért, mert rá sem láttak. Hanem azért sem, mert semmi nyoma annak, hogy légvédelmi rakéta robbafeje működött volna el. Sem a zuhanó gépen nem látszik ennek megfelelő pusztítás. Sem repesz nyomok nincsenek. Amikor az MH-17-et elkapta a BUK rakétája, aminek harmad akkora a robbanófeje, mint az Sz-200-énak, akkor szép nagy területen szóródtak a roncsok és ott voltak a jellegzetes lyukak. Itt meg lejött látható külső behatásoktól mentesen, egyben a Tu-22M3, egy lapos dugóhúzóban, pompázstól égő hajtóművel.
Meg egyébként is hol van a rakéta roncsa, ami önmagában majdnem akkora, mint egy kisebb vadászgép?
Az ukránok már megint mondanak jó nagy blődségeket. Nem kell komolyan venni.