Na akkor itt kicsit mélyedjünk el.
Előrebocsátom, hogy én is szolnoki végzettségű repülőgépmérnök vagyok, Kavas és Óvári Tanár Urak tanítványa, és bár a szavajárásuk szerint leképeztem magam pilótának (
), előtte azért dolgoztam 10+ évet mint EASA B1 szakszós repülőműszaki. Repülőmérnöki tevékenységem zömét az Egyesült Királyságban végeztem.
Szóval ez a csontvázból repülőgépet történet - itt a vicc, hogy lényegében mindenkinek igaza van, attól függően, melyik szabálykönyvet/környezetet vesszük elő. Hurci tökéletesen leírta az állapotokat egy professzionális maintenance organization szemszögéből - amennyiben a gyári CMM/AMM alapján vesszük, egy hosszabb távra fűre kivontatott repülőgép nem alkalmas arra, hogy egy magas szervezettségű és üzemkultúrájú légierőbe visszakerüljön. Egy sima NDT (mag vagy EC) a sárkány nagyrészében ckrack hegyeket találna, de maga a felület is olyan korróziót szenved, hogy kezelés után már nem hozza azokat a szilárdsági mutatókat, ameire szükség van (főleg a szegecseknél megy szét az anyag). Az ilyen gép, amennyiben hatósági pecsétet szeretnének rá rakni és elvárni, hogy hozza azokat a paramétereket, melyet mondjuk egy C/D check után hoznia kell - az kvázi lehetetlen. Lényegében az egész gépet ki kell cserélni, újragyártani.
Viszont... amint írtam, egy "egy magas szervezettségű és üzemkultúrájú légierőbe visszakerüljön". Az érdekes kérdés akkor indul, ha ez nem elvárás. Vagyis ha azt kéri a hadvezetés, hogy repüljön és tudjon kilőni egy rakétát, de ennyi, nem vár el egy hosszabbtávon magas szinten használható valamit. Itt pedig átérünk abba a zónába, amire egy szakszós műszaki (és a helyi légügyi hatóság) elfordítja a fejét. Vagyis mondjuk egy vesztésre álló, kétségbeesett háborús helyzetbe. Mert igen, lehetséges egy fűre kivontatott gépet annyira összekandácsolni, hogy az repképes legyen - de minden létező airworthiness szempontot figyelmen kívül hagyva. Vagyis fel fog szállni (egypár alkalommal, vagy 1 óra repülés/100 óra karbantartás, lásd Iráni Légierő), kiold egy raksit is, ha kell - de az várható, hogy ha 3G-re le van limitálva a sárkány, hogy nem döntheted be 60 foknál jobban, hogy nem használhatsz utánégetőt, de még a gázkart is csak lassan mozgathatod, nincs semmi normálisabb elektronika, stb... hajtóműről már nem is beszélek.
Vagyis kihozhatsz egy szuper lekorlátozott képességű eszközt, belőve egy célfeladatra (pl CM/HARM inditás) - de az a pilótára egy igen veszedelmes eszköz lesz, ami egyben totálisan esélytelen a légvédelem vagy egy ellenséges vadász ellen, hiszen nem működik benne a harcászati elektronika nagyrésze, ahogy a sárkány sem bírja, ha belehúznak. vagy éppen túl sok repült órát vagy leszállást sem.
Na most ezt műszakilag ki lehet hozni - csakhogy ez inkább közelebb áll a restaurátori munkához, mint a valódi base maintenance feladathoz. Itt nem egy hatósági elvárás szerinti közös standardra hozol fel gépeket - hanem egyenként, állapot szerint a maxot kihozod belőle, és alkalmassá teszed amire ésszerően lehet. Radar, bármiféle besugárzásjelző, rádiónavigáció, ILS, stb. minek - rátesznek a műszerfalra egy GPS vevőt, a felpakolt fegyverzetnek egy konzolt, van egy rádió és kalap-kabát. Pl. az említett puhafalú tartály is ugyan utángyártható - de kibaszott sok pénzért és valszeg olyan minőségben, ami amúgy el nem fogadható semmiféle CoA-ban. Betehető, de a franc tudja, hogy fogja bírni a hőmérsékletingadozást, a kerozin korrozív hatását, a mechanikai igénybevételt, stb.
VFR-ben használható, semmivel sem rosszabb a Mad Max Toyotától, vagy a tyúkketreces tankoktól. Embert lehet vele ölni.
Szóval summa annyi, hogy a dolog kivitelezhető - de amit egy USAF/VKS/PLAAF a magas szintje miatt nem engedne meg, azt egy halálán lévő ország fegyveres ereje simán elfogadja, hogy valami robbanóanyagot tudjon az ellenség képébe küldeni, nem törődve annak hatékonyságával és pilótára való veszélyességével. De minden normális, békeidős normát megszegve, annak minden következményét vállalva.