Szabó József.
(Vártam Trump megszólalását és csodálkoztam a csenden...most már tudom mi is volt)
Mosógépcsipek új köntösben…
Pár nappal ezelőtt azt mondta Zelenszkij elnök, hogy a szavak helyett most már a rakéták fognak beszélni. Beszéltek is, csak valószínűleg ő nem egészen így gondolta a történéseket. Mint ahogyan az oroszországi mélységi csapásokat jóváhagyó nyugati vezetők, mindenekelőtt az USA elnöke és Nagy-Britannia miniszterelnöke sem így képzelte az események alakulását.
Mi is történt?
November 15-én egy újsághír jelent meg arról, hogy Biden elnök jóváhagyta az USA által Ukrajnának átadott ATACAMS hadműveleti rakéták orosz mélységi célpontok elleni felhasználását. Az USA hivatalosan nem erősítette meg ezt a hírt, bár november 19-én a G-20-ak brazíliai csúcstalálkozóján jelenlévő Brian A. Nichols külügyi helyettes államtitkár az O Globo brazil lapnak adott interjújában elég hangsúlyosan jelezte, hogy az engedélyt megadták. A Le Figaro napilap az amerikai sajtóhír másnapján közölte, hogy London és Párizs is jóváhagyta a Storm Shadow, illetve a SCALP cirkáló robotrepülők oroszországi célpontok elleni felhasználását. (A hírt 24 órán belül a francia lap visszavonta). Németország részéről Scholz kancellár ismételten nyomatékosan hangsúlyozta, hogy országa nem adja át Ukrajnának a Taurus eszközt, mivel annak alkalmazása német katonák aktív beavatkozását kívánná meg. Sőt, a tervezett ukrán csapás előtt a német kancellár még Putyin elnökkel is beszélt telefonon. Az azt követő eseménysor egész különös kontextusba helyezi a német kancellár és az orosz elnök közötti kapcsolatfelvételt.
Az oroszok – saját értékelésem szerint – tudhattak a készülő rakétacsapásokról, és ezt megelőzendő tömeges rakéta- és dróncsapásokat hajtottak végre kritikus infrastrukturális célpontok ellen jelentős károkat okozva. Az ukrán csapás mindazonáltal bekövetkezett, károkat okozva egy, az engedélyre vonatkozó állítólagos korlátozás ellenére nem a kurszki, hanem a brjanszki területen található lőszerraktárban, valamint ukrán közlés szerint tömeges csapás érte az ÉSZAK hadseregcsoport vezetési pontját.
Az oroszok megtorlásként és további csapásoktól való elrettentésként egy teljesen új kategóriájú fegyvert vetettek be ukrán területen, elnöki rendelettel módosították az ország nukleáris elrettentési doktrínáját, továbbá az elnök az eszkaláció veszélyére figyelmeztette a nyugati vezetést.
Milyen következtetések vonhatók le a fenti eseménysorból?
1. Szinte kivétel nélkül minden értékelés, elemzés abból indul ki, hogy Biden elnök egyedül hozta meg a döntést, döntésének amerikai bel- és külpolitikai vonzata is van, nevezetesen, hogy a megválasztott USA elnököt kényszerpályára állítsák Ukrajna további támogatását illetően, illetve belpolitikailag is borsot törjön a leköszönő demokrata adminisztráció a republikánusok orra alá. Velük szemben viszont én úgy vélem, hogy egy ilyen súlyú döntés nem születhetett meg Trump aktív közreműködése nélkül – és ebben a belpolitikára vonatkozó fricskák nem is játszanak szerepet. Az USA nemzetbiztonsági érdekeinek következetes képviseletében, a geostratégia folytonosságának a globális hegemónszerep megőrzésében a két párt (és ily módon a leköszönő és majd a hivatalba lépő új adminisztrációk) között nézetazonosság van. A hegemónszerep megőrzésében az európai hadszíntéren több vonatkozásban is Ukrajna kulcsszerepet kap. Ukrajna ugyanis az az eszköz, amellyel az USA Oroszországot sakkban, a nyugathoz tartozó európai országokat pedig kézben tartja, mégpedig egyre keményebb vaskézzel szorítva őket. (Margóra egy megjegyzés: ez nem jó hír Magyarországnak, a sikerpropaganda ellenére sem.)
2. Úgy gondolom, hogy az orosz válaszcsomag komplexitása és brutalitása kissé váratlanul érte mind az Ukrajnát aktívan támogató államcsoportot, mind pedig Ukrajnát.
A csapás egyik komoly üzenete, hogy Oroszország bármely európai ország célpontját vagy célpontjait elérheti. A hidegháborúból már jól ismert - az USA által is igen sokszor alkalmazott – eszközrendszer feléledését láthattuk: Oroszország kinyilvánította politikai eltökéltségét szükség esetén akár atomfegyver alkalmazására is, a csapással pedig bizonyította képességeit arra vonatkozóan, hogy a politikai eltökéltsége nem üres fenyegetés. Az alkalmazott fegyver hatótávolságából még az a következtetés is levonható, hogy az üzenet nem is annyira az USA-nak szól, hanem sokkal inkább Londonnak, Párizsnak, Berlinnek. Ennél fogva kérdéses, hogy az USA egyáltalán törődni fog-e az üzenet lényegével. Neki ugyanis nem fognak fájni sem Ukrajna, sem pedig Európa sebei. Lefordítva: már eddig is főleg Európa fizette meg, és a jövőben is Európa fogja megfizetni az USA geopolitikai játszmájának, a hegemón szerep megtartásának az árát.
3. Kérdéses számomra, hogy mi volt a tényleges motivációja az USA-nak az orosz területek támadására vonatkozó engedély megadásával. Az alkalmazott fegyverek ugyanis sem hatótávolságukban, sem pedig mennyiségeikben nem alkalmasak és nem elegendők stratégiai jellegű csapásokra, ebből következően stratégiai jelentőségű veszteség okozására. Az orosz területek bombázása lényegében semmilyen hatással nincs a harctér eseményeire. Az orosz csapatok folytatják az ukrán haderő felőrlését, az ukrán erőforrások pusztítását. Zelenszkij elnök „győzelmi tervéből” felemásan megvalósult egy elem. Milyen ukrán előny származik ebből? Az fog most soron következni, amit a július 12-én feltett geopolitikai értékelésemben előre jeleztem: fokozódni fog a pusztítás mértéke, amely már a végjáték közeledtét fogja mutatni. Bekövetkezik az is, amit az új orosz nukleáris elrettentési doktrína kapcsán írtam: az oroszok akár a háború befejezését is kikényszeríthetik a doktrína elveinek alkalmazásával. Amit most láttunk ugyanis a részükről nem más, mint a doktrinális elvek gyakorlatba történő ültetése.
4. Pár gondolat az orosz csapás célpontjának kiválasztásáról: olyan értékeléseket láttam, amelyek szerint az eredeti célpont Kijev lett volna, az USA nagykövetsége épp ezért zárta be egy napra nagykövetségét. Az oroszok végül azért adták fel a Kijev elleni csapást, mert a diplomáciai képviseleteknek nem sikerült időben biztonságba helyezni állományaikat. Lehet, hogy így volt, lehet, hogy nem. Én úgy vélem, hogy hasznosság szempontjából a csapás célpontja tökéletes választás volt. Csak augusztusig menjünk vissza az időben: Zelenszkij elnök ekkor jelentette be saját rakétacsapásmérő erő fejlesztését, a Neptun program felfuttatását. A Neptun rakéta tervezése és gyártása viszont hol történik? Az orosz csapás által sújtott gyárkomplexumban. A tervezőiroda és a gyár lebombázása tehát egyszerre volt politikai üzenet – Moszkva nem tűri, hogy szomszédjának rakétacsapásmérő erőkkel kapcsolatos ábrándjai legyenek -, illetve a szó szoros értelmében vett katonai küldemény, amely mindenfajta ilyen irányú kísérletet csírájában elfojt.
5. Néhány mondat a fegyverről: minden értékelésben azt húzzák alá, hogy Moszkva egy új fegyvert alkalmazott. Amennyire én tudom (bár lehet, hogy tévedek), nem teljesen új fegyverről van szó, sőt az INF szerződésről írt korábbi elemzésemben már szóltam is erről a fegyverről. Az USA 2019-ben (formailag) épp erre a fegyverre hivatkozva, pontosabban a fegyver rendszerbe állításának hírére lépett ki az INF szerződésből. Miről is van akkor konkrétan szó? 2008-ban (talán nem véletlen a dátum, sok minden kötődik ehhez az évhez) az orosz fél kísérleteket, tesztkilövéseket kezdett az USA szerint az INF szerződés tiltó hatálya alá tartozó fegyverrel, sőt fegyverekkel. Két földi indítású fegyvert kell megemlíteni: egy ballisztikus pályán mozgó rakétát, és egy manőverező robotrepülőt. A rakéta az amerikai hírszerzés szerint az Iszkander 500 km hatótávolságú rakéta, a cirkáló robotrepülő a Kalibr eszköz továbbfejlesztésén alapult. A hírszerzői jelentések mindazonáltal azt is rögzítették, hogy a kísérleti fegyverindítások nem haladták meg az INF szerződésben rögzített 500 km-es hatótávolságot. 2019-ben két rakétatüzér zászlóalj rendszerbeállítását rögzítette az amerikai hírszerzés, az egyik maradt a kísérleti telepen (BTW! onnan történt most a csapás indítása), a másikat pedig a Krím félszigetre diszlokálták át (zászlóaljanként 2-2 üteg, ütegenként 4-4 kilövőállás). Mindez persze azt is jelenti, hogy nem a fegyver tesztelését végezték el az oroszok, hanem már harci körülmények között alkalmazták azt, megmutatták a világnak, a stratégáknak, a politikusoknak, a szakértői gárdának azt, hogy milyen fegyverhez nyúlhat Moszkva adott esetben. Az újdonságot – számomra legalábbis - a harci fej jelenti, az, hogy egy harci fej hat töltetet tartalmazhat, valamint, hogy hatását kinetikus energia felszabadításával éri el.
6. Csak röviden: ennyit arról, hogy Moszkvának nincsenek vörös vonalai és képtelen hatásos választ adni a vörös vonalai átlépésére.