Ez inkább elgondolkodtató a magyar helyzettel kapcsolatban. Hiszen mi a történelmünknek is valóságos eleme, hogy mindahányszor déli vagy keleti ellenséggel harcoltunk azt úgy látjuk, mint egyfajta szívességet a tőlünk nyugatra élőknek, akik ténylegesen lelkesen gyakorolták a hátbaszúrás/cserbenhagyás politikáját, ahogy ez a motívum a jelen események értelmezésében is fel fog tűnni az ukrán közeljövőben.
De vajon nem a saját őrült háborúnkról beszéltük be magunknak, hogy az a civilizáció védelmezése volt? Nem jártunk volna jobban mindahányszor, ha a végül ránk támadó és nyomasztó túlerőben lévő ellenséggel szövetségre lépve együtt támadunk a tőlünk nyugatra éppen hátbaszúrásunkra vagy jobb esetben csak a nasit és sört a fotel mellé bekészítőkre?
Mi a franc ez az elmebeteg motívum a kelet-európai népek lelkületében, hogy a saját irhájukon kívül bármi mást védelmezni akarnak?
) pedig egyáltalán nem biztos, hogy a barátom. Pl.: Aszad ellenzékéről - ha nem direkt ez (IS) volt a terv a kezdetektől - hülyeség volt azt hinni, hogy a nyugat barátja, de az már egy másik topic...
