kíváncsi lennék egy összehasonlításra a két fél kiképzési módszerére ill. hatékonyságára volt ideje felkészülni mind a két félnek.
Erre én is kíváncsi lennék de azért van amit biztosra vehetünk
1,) A morál egyértelműen a szakik oldalán áll. Az átlag ukrán sorkatona nem győzni, hanem túlélni szeretne a konfliktusban.
2,) Az ukrán elit egységek – és az Azov is ide tartozik – amerikai módszertan szerint kaptak harcászati kiképzést. Azt ugye tudjuk, hogy a jenkik raj-szakasz-század méretű egységei igen hatékonyak tudnak lenni ha
a) övék a totális tözérségi és légi fölény,
b) az ellenség tevegelő buckalakókból áll kiknek taktikai felkészítése annyi hogy egyet imádkozunk Allahhoz, elfüstölünk egy jointot, aztán hajrá, mert vár a 40 kecske a Paradicsomban
c) a katonák még az első vonalban is megkapják mindazt a hadtáp-támogatást amihez hozzászoktak az elmúlt 70 évben
E fentiek mellé tegyük oda, hogy ukrán légifölény nincs, mi több ukrán légierőről sem lehet beszélni. Az ukrán tüzérek meg híresek arról, hogy előszeretettel lövik saját egységeiket mert ugye a tüzérek képzettsége nem verdesi az egeket. Esetünkben az ellenség jól felszerelt, komolyan kiképzett, reguláris hadsereg, ami nem egyszer bebizonyította, hogy akár hadosztály szinten is képes lebonyolítani hadműveleteket. Az ukrán hadtápról meg annyit, hogy egy igényesebb kutya nem enné meg azt, amit a hadműveleti zónában kapnak a katonák. Egy ukrán orvos kezébe meg úgy kerüljön az ember, hogy vakbélműtét esetén is ajánlatos előbb végrendelkezni.
3,) Szaki oldalon ott vannak azok az "önkéntes" orosz tengerészgyalogosok akik komoly tapasztalatokat szereztek Grúziában (és a tapasztalat nem azt jelenti, hogy hányszor voltak tűzben, hanem azt, hogy mennyit okultak belőle). Mi több itt nem a vezérkarra gondolok, hanem a raj és szakaszparancsnokokra. Egy ilyen háborúban az ugyanis a legfontosabb, hogy akár raj szinten is tudjanak az egységek önálló döntéseket hozni és átlássák a felsőbb terveket. Ehhez megbízható és jó vezetői képességekkel rendelkező őrmesterek és hadnagyok kellenek, akiket be lehet avatni a stratégiai célokba. Az, hogy ilyen emberek vannak-e szaki oldalon kérdéses hiszen a legendás harctéri parancsnokok mára bizony elhullottak. Ukrán oldalon viszont biztos, hogy nincsenek, hiszen az ukrán haderő mindmáig egy bürokratikus titkolódzó szervezet, aki csak a parancs teljesítését követeli meg, de nem kötik a hadnagyocskák és őrmik orrára a miérteket. Minek következtében ha egy századparancsnok kiesik a láncból akkor az emberei birkaként kezdenek viselkedni, hiszen nincs "kolompszó" amihez igazodni lehet.
Egy szó mint száz a szakik harctéri felkészítése szerintem reálisabb és használhatóbb, ahogy az a harcérintkezések során ténylegesen be is bizonyosodott.
