G
Humor
- Téma indítója nyugger
- Indítva
Mi a különbség a sör és a húgy között?
Fél óra.
Fél óra.
Facebook-ról loptam.
Sanyi bácsi, egykori Malév-es fedélzeti mérnök sztorijai:
1.
Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is sokat értettek belőle. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta megtekinteni a Tu-154 kezelőszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró függönyt, és megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra.
- Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi értelme. Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen körül.
A nőnek leesett az ejtőernyős papírtantusz, belépett, majd nézegetni kezdte a navigátor munkahelyét és a műszerfalon a számtalan mutatót, műszert.
valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom!
A droid arca felderült:
- Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni!
Azzal kirohant a pilótafülkéből, és ujjongva mesélte a többi utasnak, hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a pillanatban a jobb oldali ülésekről felpattantak az emberek, és tódultak a kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nagy tülekedés lett. A kapitány erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a mikrofonba:
- Emberek, mit művelnek? Felborulunk!
Erre a droidok egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre.
2.
Szokás szerint civil látogatót fogadtak a pilótafülkében, egy nyolc év
körüli kissrácot. Nézte tágra nyílt szemekkel a sok műszert, kart,
fogantyút, majd megszólalt:
- Én azt hittem, robotpilóta vezeti a gépet.
Mire a kapitány szögletes mozdulattal megfordult, ránézett, és így szólt:
- Mi is ro-bo-tok va-gyunk!
Azzal visszafordult, és mint egy robot, nyúlt a kapcsolókhoz, és hasonló
hangon szólt a másodpilótához. Az is vette a lapot.
elújságolta, mit látott:
- És képzeljétek el, egészen úgy néznek ki, mint az igazi emberek!
3.
A helyszín ezúttal is egy Tu-154-es pilótafülkéje, a szereplők pedig Sanyi
bácsi kollégái és egy h@lye utas, aki előrejött műszernézőbe.
- Egyet áruljon el nekem, pilóta úr. Azt még értem, hogy nappal hogyan
repülnek, mert ugye látják a földet, hogy merre járnak. De ilyenkor,
éjszaka hogyan? Hiszen nem látni semmit!
A kapitány kimutatott az ablakon.
- Éjszaka még egyszerűbb. Látja, ott van két villogó fény a szárnyvégeken, egyszerűen azok között kell tartani a gépet.
Az utas leesett állal nézett.
- Aha, hát ez tényleg egyszerű.
Sanyi bácsi, egykori Malév-es fedélzeti mérnök sztorijai:
1.
Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is sokat értettek belőle. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta megtekinteni a Tu-154 kezelőszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró függönyt, és megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra.
- Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki Sanyi bácsi.
- Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte a hölgy, és távozni
- Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi értelme. Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen körül.
A nőnek leesett az ejtőernyős papírtantusz, belépett, majd nézegetni kezdte a navigátor munkahelyét és a műszerfalon a számtalan mutatót, műszert.
- És ez, ezt hogy figyelik mind? - kérdezte értetlenül.
- Ááá, nem figyeljük. Igazából ezek nem is műszerek, csak egy tapéta az üveg mögött. Látja, nem is mozdulnak a mutatók.
- Óóó, értem. Érthető, hiszen ennyi műszerre nem is lehet figyelni.
- Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk?
- Őőő, igen, pont erre gondoltam.
- Hát olyan - ránézett az órájára - nyolc, nyolc és fél perce.
- Micsoda? - csattant fel a kapitány - Nyolc perce vesztegelünk itt? Hát
valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom!
- Kik nincsenek sehol?
- Megállított minket a légi irányítás, mert keresztben áthalad egy másik
A droid arca felderült:
- Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni!
Azzal kirohant a pilótafülkéből, és ujjongva mesélte a többi utasnak, hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a pillanatban a jobb oldali ülésekről felpattantak az emberek, és tódultak a kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nagy tülekedés lett. A kapitány erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a mikrofonba:
- Emberek, mit művelnek? Felborulunk!
Erre a droidok egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre.
2.
Szokás szerint civil látogatót fogadtak a pilótafülkében, egy nyolc év
körüli kissrácot. Nézte tágra nyílt szemekkel a sok műszert, kart,
fogantyút, majd megszólalt:
- Én azt hittem, robotpilóta vezeti a gépet.
Mire a kapitány szögletes mozdulattal megfordult, ránézett, és így szólt:
- Mi is ro-bo-tok va-gyunk!
Azzal visszafordult, és mint egy robot, nyúlt a kapcsolókhoz, és hasonló
hangon szólt a másodpilótához. Az is vette a lapot.
- Ma-gas-ság hu-szon-öt-e-zer.
- E-resz-kedj.
- Húsz-e-zer.
elújságolta, mit látott:
- És képzeljétek el, egészen úgy néznek ki, mint az igazi emberek!
3.
A helyszín ezúttal is egy Tu-154-es pilótafülkéje, a szereplők pedig Sanyi
bácsi kollégái és egy h@lye utas, aki előrejött műszernézőbe.
- Egyet áruljon el nekem, pilóta úr. Azt még értem, hogy nappal hogyan
repülnek, mert ugye látják a földet, hogy merre járnak. De ilyenkor,
éjszaka hogyan? Hiszen nem látni semmit!
A kapitány kimutatott az ablakon.
- Éjszaka még egyszerűbb. Látja, ott van két villogó fény a szárnyvégeken, egyszerűen azok között kell tartani a gépet.
Az utas leesett állal nézett.
- Aha, hát ez tényleg egyszerű.
Unokatestvérem annyira nem bírt beletalálni a kulcslyukba, hogy egy idő után feladta és az udvarukban parkoló rozzant BARKAS-ban éjszakázott.Nekem egy khm. alkoholfogyasztásom volt emlékezetesebb számomra; nemigen voltam nagy duhaj.
Mentem haza hajnalban fiatalon a legendás helyi tomboló tanyáról; a Pokol Csárdából. Szó se róla; kevés volt az utca szélessége, pedig amúgy a városi busz járata is arra vezetett...
Hazaérve próbáltam bedugni a kulcsot a kulcslyukba, de sehogy nem sikerült, csak a nagy zörgés volt az eredmény.
A szüleimet nemigen szerettem volna, ha felébrednek, így gondosan a szám elé tettem az ujjam, s csitítottam magam.
Ebből a megmozdulásomból döbbentem rá, hogy be vagyok rúgva.
Ilyet én már többször csináltam. A feleségem időnként jelzésértékkel benne hagyta a kulcsot a zárban...
P
Pogány
Guest
Még szerencse, hogy ezt nem tudom milyen.
Alig háromnegyed órán át kísérleteztem egyszer a bringazáramba helyezni azt a szart, előrehajolva, dülöngélve, kitartóan ostoba mozdulatokkal.
P
Pogány
Guest
Jim Carrey kapcsán kérdeztek egy standupos srácot, h mi volt a legdurvább humor; "Képzeljék ha nem lennének aidsesek az afrikaiak...több 100 millió moszkító életét menthetnénk meg".
Igazából rossz szimbóleummal reagáltam; valójábn könnyesre röhögtem magam.Még szerencse, hogy ezt nem tudom milyen.
Annyira láttalak titeket magam előtt!
G
Galthran
Guest
Én egyszer a kutya házában aludtam, egyszer fejjel előre bemásztam a spejz ablakán is... Nem találtam a zsebemben a lakáskulcsot...
A kutya volt a legjobban felháborodva.Én egyszer a kutya házában aludtam, egyszer fejjel előre bemásztam a spejz ablakán is... Nem találtam a zsebemben a lakáskulcsot...
És nem basztad ki?A kutya volt a legjobban felháborodva.
Persze, hogy kivágtam.Azon volt felháborodva!Egy hovawart volt, akkora mint egy kuvasz!
Én nem tusom milyen az! Még nem aludtam Csubakkával!Azon volt felháborodva!