Én elsősorban abban látom a legnagyobb problémát a kisebb gépekben, hogy a 3-4fős személyzet nagyon kevés egy tömeges káresemény helyszínén Triage( sérültek osztályozása) ellátására és a sérültek ellátására a Mi-17 en 6 fő volt a személyzet ebből 4-5 fő tudott volna beavatkozni. A H-145 3-4 fős személyzet lesz ahol 2-3 fő lesz az ellátó. És persze a kisebb gépben kevesebb felszerelés és sokkal kevesebb üzemanyag fér amivel csökken a kutatásra fordítható idő is ( a Mi-17 póttankozható ).
Több dolog is van. Hol is kezdjem?
- a kutató-mentő szolgálat nem arra van most sem mint amire te elképzeled.
Minden riasztás esetén riasztják a mentőszolgálat helikoptereit is. Sőt legtöbbször ők hamarabb kiérnek, mint a katonai gépek. Mivel sokkal kisebb terület tartozik 1-1 mentőhelikopter alá, mint az alá a 2 kutató-mentő gép alá. Ugye van egy Tatán, meg egy Szolnokon.
Alapvetően hasonló a feladatuk, mint a barlangi mentőknek, csak más területen.
A kutató-mentők elsősorban a technikai mentést végzik olyankor, amikor a sima mentőorvosok nem férnek a sérülthöz.
Ha nagyobb katasztrófa történik nehezen megközelíthető részen, akkor sem fognak a kutató-mentők egyedül dolgozni, hanem akkor nem a sérülteket hozzák ki, hanem az orvosi személyzetet juttatják be.
- A Minyón a 6 fős személyzetből 3 fő csak a helikopter miatt van ott. Nekik semmilyen orvosi képzettségük nincs, pláne nem tudnak triázst intézni.
A fennmaradt 3-ból 2 technikai mentő, csak 1 fő eü személyzet van a gépen.
- hogy mennyi a kutatási idő, az relatív.
A német SAR gépeken olyan berendezések vannak, amelyek drasztikusan lerövidíthetik a kutatást. Rádiós iránymérők, mobiltelefon helymeghatározó, EO torony, és a gépek mindegyike éjjellátó kompatibilis. Ha jól tudom jelenleg ez utóbbi a magyar minyók közül csak az egyikről elmondható. EO torony meg nincs rajta.