A szerencsétlen BTR-beszerzésekre az "olajgate" botrány is vet picinyke árnyékot.
Ennek lényege nagyjából abban ragadható meg, hogy a Horn-kormány idején az orosz államadósság rendezésére létrehozott bizottságban helyet kaptak az ügyletek haszonélvezői is, pontosabban azok a cégek, amelyeket ezek lebonyolítására hoztak létre. Dunai Imre, akkori ipari-, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter fia Moszkvában dolgozott az orosz államadósság lebontását végző cégnél. Egy másik miniszer, Kaponyi László cégei is kivették a részüket az államadósság lebontásából. (Utóbbiak kifejezetten olajszállításokkal kapcsolatos ügyletekre szakosodtak, innen az "olajgate" elnevezés.) Az okosság abban volt, hogy az orosz fél ezeknek a cégeknek szállított, illetve fizetett, ezek a cégek azonban az orosz államadósság lebontásából befolyó pénz jelentős részével nem tudtak elszámolni, a Magyar Államkincstárba cirka 44 millió USD
nem került befizetésre, a cégek megszűntek, csődbe mentek, miközben az orosz fél mossa kezeit, ő szállított, fizetett. Az ügyleteket 80(!) évre titkosnak minősítették, tehát 2076 előtt nem valószínű, hogy kiderül, voltak-e visszaélések ezekben az ügyekben.
Érdekesség: Az orosz államadósság fejében többek között tengerjáró hajókat is kaptunk (Kétlem, hogy kértük volna, lásd: Magyarország domborzata és vízrajza térkép!), amiket persze nem tudtunk érdemben használni, de Pannon Star és a Pannon Sun, ha minden igaz, legalább beszerzési áron ment el, és nem csak a rozsda hízott rajtuk.
A BTR-ügylet közvetlenül nem tartozik ebbe a vonulatba és persze nyilván hadititok IS, de a magamfajta bizalmatlan szkeptikusokban azért felveti a (költői) kérdést: Lehet, hogy a beszerzéskor nem is a használhatóság volt az elsődleges szempont?