Az amerikai gondolkodás az olyan, hogy megteremtem a feltételeket majd lépek. Nem közben lépek, hogy így is lehet, most van jó esély, hanem utána. Ez volt pl Rommelnek is a tragédiája, nem várta meg míg minden feltétel adott nem volt. Támadott amikor arra nyílt egy kiváló alkalma (az persze zseniális, hogy ezt felismerte), de ez hosszútávon megbosszulta magát.
Hát igen, Rommel nem volt rossz katona.
De igen, ez lett volna, ami az idézet lényege volt. Hogy miközben angolszász rendszerről beszéltetek, az idézett korban a két nagy angolszász hatalom egyikének esélye nem volt ezt biztosítani.
Aszem Jamamoto volt az, aki azt mondta még a Pearl Harbort elleni támadást megelőzően, hogy van 1-1,5 évük, ha sikerrel járnak. "Aki látta Detroit autógyártását vagy Texas olajkútjait, az nem gondolhatja komolyan, hogy hosszútávon győzhetünk."
Szerintem Rommel nem azért indított támadást az előtt, mielőtt belefullad az ellátmányba a serege, mert türelmetlen volt, hanem mert nagyon jól tisztában volt a német kutak számával, meg mondjuk mennyi van Szaúd-Arábiában, meg USA-ban. És hogy a német hadiipar a Saar-vidékből gazdálkodik, nem Ausztráliából, Appalache-hegységből, Afrikából.
Számomra a csodálatra méltó szépség a németek és japánok akkori harcában az volt, hogy pontosan tudta a felső vezetés, hogy anyagban nem tudnak versenyezni. És amikor anyagról beszélek, akkor a besorozott néger és indiai ember-utánpótlásról épp úgy beszélek, amire volt példa, mint a vasérc olvasztásának mértékéről. Igen, hosszútávon ez megbosszulja magát, ezért is nevezték a taktikájukat villámháborúnak, hogy az ellenségnek ne legyen ideje odaszállítani -meg legyártani- azt az utánpótlást, aminek a beérkezésével nekik már nem lenne több esélyük.
És még ilyen bőséges háttérrel is az angolok az idézet szerint sokszor úgy érezték, hogy nem áll minden a rendelkezésükre, bezzeg a tőlük nyugatra élőknek!