Az elgondolás jó-csak a valóság más.Egy elhúzódó háborúban (önmagunkban, NATO nélkül) biztos, hogy veszítünk.
Ha az első pár hétben nem tudjuk annyira felőrölni az ellenséget, hogy belássa: nincs esély stratégiai céljait elérni (pl. Budapest felfoglalása) ezért visszavonul, akkor szerintem végünk. Legjobb esetben is egy döntetlen valamilyen védhetőbb vonal mentén (pl. Tisza), amiből sajnos nálunk nem sok van.
Annyi lőszert fegyver vagyis tűzerőt kell felhalmozni, hogy bármely potenciális ellenség (szomszéd) erejének nagy része felőrölhető legyen: ne kelljen spórolni semmivel. Miniél gyorsabban kell minél nagyobb pusztítást végezni - ez a cél. Ha elhúzódik a dolog, akkor úgy sincs esélyünk - szerintem. Egyedül semmiképp.
Fontosak, hogy sose legyünk egyedül, legyenek szövetségeseink.
Ha valamelyik szomszédunkkal háborúba keveredünk,azt magunkba tesszük majd.
Közelmúlt háborúi megmutatták,hogy a térségünk jellemző konfliktusformája a befagyott háború.Egyszerűen senkinek nincs (vagy nem tudja bevetni-oroszok ukiban) olyan hadereje,illetve erőforrása egy hadászati győzelem gyors kierőszakolására.
Tűzerő önmagában értéktelen,a célba juttatott tűzerő számit csak.
A legvalószinűbb harcforma a hibrid háború,ami egy kifejezetten kifárasztó,felörlő konfliktusforma (viszont nem kizárolag fegyveres erővel vivják)
Valójában (legalábbis szerintem) az a nagy szövetségi háborura igazábol vajmi kevés esély van.Oo atomhatalom,a NATO meg 3 atomhatalom taggal büszkélkedhet-nem lesz Kurszk 2.0.Olyasmire készülgetünk,ami egyszerűen nagyon valószinűtlen,hogy bekövetkezne.