Ez azért így sokkal korrektebb, és nem is vitatkoznék vele.Nagyon silány szerecsenmosdatás ez a szöveg.
Nyugodj meg, mióta az egykori 59. Szentgyőrgyi Dezső Harcászati Repülőezredet, ami önmagában is csak egy volt a többi közül átbuherálták az egyetlen megmaradt "repülőbázissá", azóta illik a gúnynév rájuk, hogy repülőklub.
Oldalakon át részleteztem, hogy miért.
Ez nem csak egy, vagy két repülőgèpvezető ilyen-olyan nézőpontból bűnösnek, vagy épp áldozatnak láttatott története, hanem magának a morálnak a hanyatlása.
Hogy melyik esethez vezető oknál hol húzzuk meg az ok-okozati összefüggések láncolatának határát, az szigorúan attól függ, hogy milyen eredményt akarunk látni. Ez a szubjektív kivizsgálás, amire akkor van szükség, amikor lehetőleg nem akarunk komolyabb retorziót. Mert amúgy sincs ember, mert amúgy is az ezeréves világi cimborám, szomszédom, bajtársam, előljáróm, vagy mert tudna mondani ő is rólam valamit.
Ez is egy morál.
Nyilván ki lehet mutatni azt is, hogy maga a gép nem azért zuhant le, mert effektíve egy kétkormányos gépben hol ült az oktató. Persze.
Csak ugye az a feladat, ami már a felszállás előtt zsiványságnak, péntek délutáni kirándulásnak indul, az magában hordozza a súlyos repfegyelmezetlenség és így sajnos a tragédia lehetőségét is.
És nem kell más, csak notóriusan kevés repóraszám, ami amúgy is melegágya a bajnak.
Kinél miképp.
Az egyiknek tavaszig van össz-vissz 4 repült órája, elfelejt futót nyitni. De a toronyban sem állnak a helyzet magaslatán. Kész a baj, de túléli, el kéne meszelni, de nincs ember és amúgy a főnöke is sáros. Mit lehet tenni? Hát úgy kell kivizsgálni, hogy lehetőleg menjen a verkli tovább, mert ez mindenki érdeke. Igen, ez mindenki érdeke, csak a morálon ez is nyomot hagy.
A másik egy tipikus péntek délelőtti repülési váltás végi elbarangolás, jutalom egy Kanadában nem épp jeleskedő, de csakazértis pilótává nevelendő srácnak, aki nősülés előtt áll. Összekacsintás, jutalomrepülés, repfegyelem megsértése és tragédia. Nem feltétlen kellett volna ebbe belehalniuk, de adva volt a szűk repórakeret, így ezzel együtt már összeállt minden a bajhoz.
A konklúzió: hősi halottak lettek és mivel a maguk előidézte probémakörbe egyúttal ők is haltak bele, "a vizsgálat lezárult".
A Caslav-i esetnél a bázisparancsnok, akinek a rutinja már nem volt a legfényesebb, sőt ekkora már az együléses jártasságát is elvesztette, hozta össze a későbbi utódjával ezt a balesetet. Ezt már bőven kitárgyaltuk, de a konklúzió ugyanaz, igenis számít, hogy ki hol ül, a leszálláskor ki, milyen rutinnal vezeti a gépet.
És bár mindketten szerencsésen túlélték, a morál látta továbbra is kárát.
Mert ezután ismét jópár drágán kiképzett repműszaki hozta meg végleges döntését, hogy vagy a Merci gyár, vagy Aeroplex, netán GE, de nem marad többé ezen a bázison.
Ezen fluktuáció valós okain lehet vitatkozni, csak nem érdemes.
Nyilván az is egy kortünet, hogy a MiG-29-esek kivonásával a rendszerből távozók publikus elbeszéléseiben a mindent megszépítő repülőromantika lényegi része a csibészség. Mert van valami vagány bukéja annak, hogy egy jól átpiált északa után aznaposan gépbe ülve a legjobb kijózanító módszer a tiszta EÜ oxigén és a 9g tépése a sárkányba.
Persze, hadd kopjon a gép repideje, ha a típus BVR képessége amúgy is kiment borért, amikor éleslövészet nélkül kukáztuk a fő fegyverét, mert lejárt az üzemideje.
Egy kis manőverező légiharc, egy kis sportrepülés a közeli műrepülő légtérben az mindig jól jön, amúgy is kell gyakorolni a repülőnapokra is.
Vagy amikor az amúgy kiváló kezű bemutatópilótánk gurul ki felszállásra kesziből és beszól, hogy jelez az RLSz a hibatablón, baj-e? Végül is csak nem működik a radar, nyilván nem gond egy keszi gépnek.
Ezek sztorik.
Vagy így voltak, vagy nem így, de ha ez nem egy aeroclub, akkor ugyanúgy nem is légierő.
Nyilván ez a kétezres évek, ma meg Gripen van, meg rohamsisakba kényszerített vadászpilóták, lérakos főnökkel, de azért jól látszik, hogy honnan és hogyan jutottunk el idáig.
Sajnos, nem nagyon lehet.
A mostani viszonyok, hogy milyenek azt nem látom, de az sokat mond hogy Caslav után nem volt komoly következmény...
Minimum (természetesen saját kérésre) azonnali korengedményes nyugdíj és könnyes búcsú mindkét delikvensnek...
De sz sem megoldás, hogy egy szárazföldi uram-igen-uram bólogató János lett a parancsnok.