[HUN] Mikojan-Gurevics MiG-23 "Flogger"

Milyen baleset? Mennyi bolgár 25-ös volt? Én úgy tudtam, hogy felderítőt még talán a '90-es években is üzemeltettek vagy 3 darabot.

 

Ha jól emlékszem, hogy 4 darab felderítő volt a bolgároknak.
Egy régi HT számban volt egy jó írás róla.
Ha jól rémlik...akkor...időjárásromlás miatt(?) nem tudott leszállni a felújítás miatti(?) másik repülőtérre(?), ahol nem volt megfelelő műszeres leszállítás(?)
Az üzemanyag elfogytával a pilóta katapultált, a robotpilóta meg ahhoz képest szépen letette egy mezőre, hogy egy acélmadárról beszélünk.
De lehet, hogy rosszul emlékszem

 

Jaja, ködben történt az eset. Hajlok rá (de csak mert gonosz vagyok), hogy a bolgároknak púp volt a hátukon ez a böhönye típus és tettek róla, hogy számukra kedvező minőségi cseréhez megteremtsék a feltételeket...

 

Én valamelyik oldalon, ami amúgy igen részletesen tárgyalja a 29-est, ott azzal kapcsolatban olvastam, hogy 1 29-es század fenntartásából 4-5, más források szerint 6-7 századnyi MiG-21 üzemeltethető. Aztán lehet, hogy rosszul emlékszem és csak [3,6] az intervallum, de na.
Szintén nem találom az ugyan csak magyar nyelvű forrást, ami a 23-assal foglalkozik, így megint csak szórvány emlékekből az rémlik, hogy noha a radarja már képes volt föld háttérben repülő célok felderítésére, a gyári adatokhoz képest valami bődületes eltérések voltak +- irányba. Talán 90%. Ennek pedig egészen egyszerűen az volt az oka, hogy ilyen volt a gyári minőségbiztosítás.
Emellett viszont volt egy bivaly hajtóműve, bár a szárnymozgató rendszer külön nehezítette az üzemeltetést.

(Néha eljátszom a gondolattal, hogy mennyivel lett volna olcsóbb SzU-22 helyett MiG-23BN-et tartani...)

 

Asszem az airbase blogon volt egy bejegyzés, hogy alapos beszabályozással a 29-es radarja jobb volt, mint amivel érkeztek ide. De perpill nem találom. Lehet, hogy AP blogos volt...

 

A MiG-23BN üzemeltetése a MiG-23-aséval volt rokon és még ha a saját M3-asainkhoz hasonlítjuk (aminek ugyanaz az R-29BSz hajtóműve volt), ugyanúgy drágább lett volna, kevesebb képességgel. Nyílván nincs értelme összevetni a Szu-22M4-essel, ahol egyfelől megjelent a TV-s rávezetés lehetősége, mint plusz képesség, másfelől az AL-21F3A hajtóművek magasabb élettartam mellett tudtak kedvezőbb fogyasztást, közel azonos tolóerő leadásával, de áramlástanilag kedvezőbb törzs keresztmetszettel és laval fúvócsővel.

A MiG-23-asoknál a szárnymozgató rendszer bonyolította szerkezeti kialakítást, de nem bonyolította különösképp az üzemeltetést. A napi üzemet.
A 23-asoknál (legalábbis a mi MF-jeinknél) a szerkezet idejekorán történt elöregedése, a tartályok tömítettsége volt inkább gond.
Volt legalább egy komoly szerkezeti elcsavarodás is (01), de az meg inkább hajózói mutatványhoz köthető, ez pedig sajnos még a jóval erősebb 29-essel is előferdült. Később persze az R-29-es hajtóművekkel is egyre több gond lett.

A rádiólokátor képességeivel kapcsolatban valóban óriási szórásról tudok én is, sejtésem szerint a szovjet fél sem volt érdekelt az export példányok tökéletes beszabályozásában, ahogy a külföldi országok ipari háttere sem volt mindenhol adott sem a kísérletezésre, sem a valós képességek feltárására, továbbmegyek, igény sem biztos, hogy mutatkozott ez irányban.

A MiG-29-es radarjának képességeit már jobban górcső alá vették a külföldi üzemeltetők is, ahogy mi is, de ezzel csak a példányok közti képességolló nyílt meg jobban, mivel az összes példányt nem tudtuk összeszabályozni, miközben egyes példányoknál a katalógusadatnál is jobb értékek jöttek ki.
A csúcs ezen a téren a típust jelenleg is üzemeltető lengyeleknél jött ki (szigorúan a külföldi országok közül), akik ukrán segítséggel 180km-es(!) felderítési és jóval 100km feletti célbefogási távolságot értek el, ezzel jóval meghaladva a jóval nagyobb antennaátmérőjű Szu-27-esek radarjának úgynevezett katalógus képességét. Ne feledjük a két repülőgép radarja közeli rokonai egymásnak, jóformán az antenna átmérője adja ki az elvi képességkülönbséget.

 

Mi a helyzet az orosz 29-esekkel mennyivel voltak jobbak pl a radarok a mi példányainknál?Ugy VSZ ide vagy oda butított gépeket kaptunk.

 

Ok, és mi ellen? An-24 égháttér vagy F-16 földháttér? Nagyon nem mindegy... (Csak két random példa.)

 

A Szu-22-ket a MN felderítő-vadászbombázó feladatkörben alkalmazta, a MiG-23BN ebből a felderítést technikával nem tudta volna végrehajtani csak a pilóta sas-szemeire hagyatkozva. Ráadásul a Szuhojnak sokkal jobbak voltak a repülőtulajdonságai, a Kajlához nagyon profi pilóta kellett, ahhoz meg sokat kellett (volna) repülni. Mikor egy budaőrsi bemutatóra gyakorolt a Szu-22 vezérgép + 2 MiG-23 kísérő, a kollégáim hallgatták a rádiózást, és a 23-as pilótáknak hol az volt a baja, hogy "Lassabban, lassíts már, nem tudunk követni!", hol meg az, hogy "Gyorsíts már, gyorsabban mert mindjárt átesünk!!" Szóval a 23-as elég kényes madár volt, persze az is igaz, hogy nem földközeli repülésre volt tervezve, a Szu-22-nek meg éppen az volt a feladatköre.

 

Aki, megtudta ülni, annak kezesbárány volt a 23-as. A seggével kellett érezni a gép kívánságait. A radar...., amit Alles itt kifejtett volt rá nem csak magyar találékonyság!
Amit meg Balázs fejteget: nem földközeli radarról volt szó, Húsz ezer lábon meg már kemény ellenfél volt!

 

Annyit tudok, hogy egy F-16-osuk repülte a célt. Gondolom, ennél a távolságnál a földháttér már nem játszott szerepet, a gépek igen valószínű, hogy azonos magasságon repültek...

 

Az akkori lokátorok (és más elektronikus berendezések) beszabályozásánál a legnagyobb problémát az jelentette, hogy amíg a szovjeteknél majdnem kímeríthetetlen mennyiségű alkatrészből gazdálkodhattak (mivel háborús helyzetnek megfelelő ellátásuk volt), addig a többi ország, legfőképpen mi magyarok, igen csak korlátozott alkatrész ellátottsággal rendelkeztünk. A technikuson nagyon sok múlt, főleg a "kapcsolatain", hogy maszekba tudott-e alkatrészhez jutni. Ha igazán szívén viselte a technikáját, akkor rengeteg üzemórát töltött folyamatosan! a beszabályozásokkal.

 

Azért a 22 és a 23 nem egy kategória.

 

Tán kevéssé ismert, de az AL-21F3 egy irgalmatlanul drága másolat volt.
Egyetlen AL-21F legyártása 45 ezer munkaórába került, ami négyszerese az előd AL-7F2-nek.
Összehasonlításként, a MiG-25-ös R15B-300-asát 19 ezer munkaóra alatt gyártották le.

1976-os árak...
AL-7F1 - 180 ezer Rubel
AL-21F3 - 600 ezer Rubel
R-15B-300 - 360 ezer Rubel

 

Véleményem szerint, a Nagy Balhé esetén amire az MN a 80-as években készült, a 21-eseink gyakorlatilag csak a 244-es gyártmány egyszeri célba juttatására lettek volna alkalmasak, a nyugatról kis magasságon várt NSzK és Olasz Tornádókat egyedül a 23MF-eknek lett volna némi esélyük földháttérben kiszúrni.
(meg persze a DHdsCs 23/29-eseinek)
Ezért is értelmetlennek tartom az árak összehasonlítását.

 

Nincs mit szépíteni, egyetlen szovjet 29-es ezred harcértéke nagyobb volt sanszosan, mint a teljes MNH légierejének, de talán mág kettő századnak is. Hiába van sok 21-es, ha a bisz alatt mind csak az ipari hulladék R-3Sz-t használhatta. A bisz R-60-jával sem mentek sokra, legfeljebb az R-60M-mel.

 

Talán R-3R-t akartál írni. A biszeinkhez az amúgy elég jó R-13M, R-3R, R-60 és R-60M volt renszeresítve. Az R-3Sz csak a MiG-21MF-eken volt nálunk.

Azt se feledjük, hogy 1989-ben mind a két 29-est üzemeltető szovjet ezred kb 40-40 géppel bírt (ez a közös szám valójában inkább volt közelebb a 90-hez), ennyi bevethető 21-es (PF, MF és bisz) és 23-as ekkorra pedig már nem volt nálunk hadrendben összesen a három ezredünknél.

 

Nem, R-3Sz-t. A bisz volt az egyetlen R-3R képes MiG-21 változat kivéve néhány kis számban tartott szovjet MF-et, amit említeni sem érdemes. Azért írtam bisz alattit... Alatti = MF, PF, F-13. stb.