Milyen baleset? Mennyi bolgár 25-ös volt? Én úgy tudtam, hogy felderítőt még talán a '90-es években is üzemeltettek vagy 3 darabot.
[HUN] Mikojan-Gurevics MiG-23 "Flogger"
- Téma indítója Jeno
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
Ha jól emlékszem, hogy 4 darab felderítő volt a bolgároknak.
Egy régi HT számban volt egy jó írás róla.
Ha jól rémlik...akkor...időjárásromlás miatt(?) nem tudott leszállni a felújítás miatti(?) másik repülőtérre(?), ahol nem volt megfelelő műszeres leszállítás(?)
Az üzemanyag elfogytával a pilóta katapultált, a robotpilóta meg ahhoz képest szépen letette egy mezőre, hogy egy acélmadárról beszélünk.
De lehet, hogy rosszul emlékszem
Egy régi HT számban volt egy jó írás róla.
Ha jól rémlik...akkor...időjárásromlás miatt(?) nem tudott leszállni a felújítás miatti(?) másik repülőtérre(?), ahol nem volt megfelelő műszeres leszállítás(?)
Az üzemanyag elfogytával a pilóta katapultált, a robotpilóta meg ahhoz képest szépen letette egy mezőre, hogy egy acélmadárról beszélünk.
De lehet, hogy rosszul emlékszem
Én valamelyik oldalon, ami amúgy igen részletesen tárgyalja a 29-est, ott azzal kapcsolatban olvastam, hogy 1 29-es század fenntartásából 4-5, más források szerint 6-7 századnyi MiG-21 üzemeltethető. Aztán lehet, hogy rosszul emlékszem és csak [3,6] az intervallum, de na.
Szintén nem találom az ugyan csak magyar nyelvű forrást, ami a 23-assal foglalkozik, így megint csak szórvány emlékekből az rémlik, hogy noha a radarja már képes volt föld háttérben repülő célok felderítésére, a gyári adatokhoz képest valami bődületes eltérések voltak +- irányba. Talán 90%. Ennek pedig egészen egyszerűen az volt az oka, hogy ilyen volt a gyári minőségbiztosítás.
Emellett viszont volt egy bivaly hajtóműve, bár a szárnymozgató rendszer külön nehezítette az üzemeltetést.
(Néha eljátszom a gondolattal, hogy mennyivel lett volna olcsóbb SzU-22 helyett MiG-23BN-et tartani...)
Asszem az airbase blogon volt egy bejegyzés, hogy alapos beszabályozással a 29-es radarja jobb volt, mint amivel érkeztek ide. De perpill nem találom. Lehet, hogy AP blogos volt...
A MiG-23BN üzemeltetése a MiG-23-aséval volt rokon és még ha a saját M3-asainkhoz hasonlítjuk (aminek ugyanaz az R-29BSz hajtóműve volt), ugyanúgy drágább lett volna, kevesebb képességgel. Nyílván nincs értelme összevetni a Szu-22M4-essel, ahol egyfelől megjelent a TV-s rávezetés lehetősége, mint plusz képesség, másfelől az AL-21F3A hajtóművek magasabb élettartam mellett tudtak kedvezőbb fogyasztást, közel azonos tolóerő leadásával, de áramlástanilag kedvezőbb törzs keresztmetszettel és laval fúvócsővel.
A MiG-23-asoknál a szárnymozgató rendszer bonyolította szerkezeti kialakítást, de nem bonyolította különösképp az üzemeltetést. A napi üzemet.
A 23-asoknál (legalábbis a mi MF-jeinknél) a szerkezet idejekorán történt elöregedése, a tartályok tömítettsége volt inkább gond.
Volt legalább egy komoly szerkezeti elcsavarodás is (01), de az meg inkább hajózói mutatványhoz köthető, ez pedig sajnos még a jóval erősebb 29-essel is előferdült. Később persze az R-29-es hajtóművekkel is egyre több gond lett.
A rádiólokátor képességeivel kapcsolatban valóban óriási szórásról tudok én is, sejtésem szerint a szovjet fél sem volt érdekelt az export példányok tökéletes beszabályozásában, ahogy a külföldi országok ipari háttere sem volt mindenhol adott sem a kísérletezésre, sem a valós képességek feltárására, továbbmegyek, igény sem biztos, hogy mutatkozott ez irányban.
A MiG-29-es radarjának képességeit már jobban górcső alá vették a külföldi üzemeltetők is, ahogy mi is, de ezzel csak a példányok közti képességolló nyílt meg jobban, mivel az összes példányt nem tudtuk összeszabályozni, miközben egyes példányoknál a katalógusadatnál is jobb értékek jöttek ki.
A csúcs ezen a téren a típust jelenleg is üzemeltető lengyeleknél jött ki (szigorúan a külföldi országok közül), akik ukrán segítséggel 180km-es(!) felderítési és jóval 100km feletti célbefogási távolságot értek el, ezzel jóval meghaladva a jóval nagyobb antennaátmérőjű Szu-27-esek radarjának úgynevezett katalógus képességét. Ne feledjük a két repülőgép radarja közeli rokonai egymásnak, jóformán az antenna átmérője adja ki az elvi képességkülönbséget.
Mi a helyzet az orosz 29-esekkel mennyivel voltak jobbak pl a radarok a mi példányainknál?Ugy VSZ ide vagy oda butított gépeket kaptunk.
Ok, és mi ellen? An-24 égháttér vagy F-16 földháttér? Nagyon nem mindegy... (Csak két random példa.)
A Szu-22-ket a MN felderítő-vadászbombázó feladatkörben alkalmazta, a MiG-23BN ebből a felderítést technikával nem tudta volna végrehajtani csak a pilóta sas-szemeire hagyatkozva. Ráadásul a Szuhojnak sokkal jobbak voltak a repülőtulajdonságai, a Kajlához nagyon profi pilóta kellett, ahhoz meg sokat kellett (volna) repülni. Mikor egy budaőrsi bemutatóra gyakorolt a Szu-22 vezérgép + 2 MiG-23 kísérő, a kollégáim hallgatták a rádiózást, és a 23-as pilótáknak hol az volt a baja, hogy "Lassabban, lassíts már, nem tudunk követni!", hol meg az, hogy "Gyorsíts már, gyorsabban mert mindjárt átesünk!!" Szóval a 23-as elég kényes madár volt, persze az is igaz, hogy nem földközeli repülésre volt tervezve, a Szu-22-nek meg éppen az volt a feladatköre.
Aki, megtudta ülni, annak kezesbárány volt a 23-as. A seggével kellett érezni a gép kívánságait. A radar...., amit Alles itt kifejtett volt rá nem csak magyar találékonyság!
Amit meg Balázs fejteget: nem földközeli radarról volt szó, Húsz ezer lábon meg már kemény ellenfél volt!
Annyit tudok, hogy egy F-16-osuk repülte a célt. Gondolom, ennél a távolságnál a földháttér már nem játszott szerepet, a gépek igen valószínű, hogy azonos magasságon repültek...
Az akkori lokátorok (és más elektronikus berendezések) beszabályozásánál a legnagyobb problémát az jelentette, hogy amíg a szovjeteknél majdnem kímeríthetetlen mennyiségű alkatrészből gazdálkodhattak (mivel háborús helyzetnek megfelelő ellátásuk volt), addig a többi ország, legfőképpen mi magyarok, igen csak korlátozott alkatrész ellátottsággal rendelkeztünk. A technikuson nagyon sok múlt, főleg a "kapcsolatain", hogy maszekba tudott-e alkatrészhez jutni. Ha igazán szívén viselte a technikáját, akkor rengeteg üzemórát töltött folyamatosan! a beszabályozásokkal.
Tán kevéssé ismert, de az AL-21F3 egy irgalmatlanul drága másolat volt.
Egyetlen AL-21F legyártása 45 ezer munkaórába került, ami négyszerese az előd AL-7F2-nek.
Összehasonlításként, a MiG-25-ös R15B-300-asát 19 ezer munkaóra alatt gyártották le.
1976-os árak...
AL-7F1 - 180 ezer Rubel
AL-21F3 - 600 ezer Rubel
R-15B-300 - 360 ezer Rubel
Véleményem szerint, a Nagy Balhé esetén amire az MN a 80-as években készült, a 21-eseink gyakorlatilag csak a 244-es gyártmány egyszeri célba juttatására lettek volna alkalmasak, a nyugatról kis magasságon várt NSzK és Olasz Tornádókat egyedül a 23MF-eknek lett volna némi esélyük földháttérben kiszúrni.
(meg persze a DHdsCs 23/29-eseinek)
Ezért is értelmetlennek tartom az árak összehasonlítását.
Nincs mit szépíteni, egyetlen szovjet 29-es ezred harcértéke nagyobb volt sanszosan, mint a teljes MNH légierejének, de talán mág kettő századnak is. Hiába van sok 21-es, ha a bisz alatt mind csak az ipari hulladék R-3Sz-t használhatta. A bisz R-60-jával sem mentek sokra, legfeljebb az R-60M-mel.
Talán R-3R-t akartál írni. A biszeinkhez az amúgy elég jó R-13M, R-3R, R-60 és R-60M volt renszeresítve. Az R-3Sz csak a MiG-21MF-eken volt nálunk.
Azt se feledjük, hogy 1989-ben mind a két 29-est üzemeltető szovjet ezred kb 40-40 géppel bírt (ez a közös szám valójában inkább volt közelebb a 90-hez), ennyi bevethető 21-es (PF, MF és bisz) és 23-as ekkorra pedig már nem volt nálunk hadrendben összesen a három ezredünknél.
Azt se feledjük, hogy 1989-ben mind a két 29-est üzemeltető szovjet ezred kb 40-40 géppel bírt (ez a közös szám valójában inkább volt közelebb a 90-hez), ennyi bevethető 21-es (PF, MF és bisz) és 23-as ekkorra pedig már nem volt nálunk hadrendben összesen a három ezredünknél.
Nem, R-3Sz-t. A bisz volt az egyetlen R-3R képes MiG-21 változat kivéve néhány kis számban tartott szovjet MF-et, amit említeni sem érdemes. Azért írtam bisz alattit... Alatti = MF, PF, F-13. stb.