A flattert (aerodinamikai vibráció) minden a szárny végére/be helyezett súly csökkenti a saját tehetetlensége miatt (pl. az A-320 családnál is van a szárnyvégbe szerelt súly, kizárólag a flatter-hajlam csökkentésére)..
Hogy is volt az F-16-osnál?
A szárnyakon erős volt a flutter/flatter jelenség, ha nem volt a szárnyvégekre függesztve semmi?
Ha ott volt AIM-9, akkor ez kisebb lett vagy nagyobb?
Aztán meg rájöttek, hogy ha AIM-120 van a szárnyvégen akkor az a legjobb és a légellenállás is kedvezőbb így?
Aerodinamikailag viszont minden repülőgépnél fennáll az a jelenség, hogy a szárny alatti és fölötti nyomáskülönbség miatt (ebből keletkezik ugye a felhajtóerő!) a szárnyvégeken alulról felfelé történő feláramlással egyenlítődik ki a nyomáskülönbség - és ebből lesz az az örvényáramlás, amit megfelelő páratartalomnál a szárnyvégről leváló látványos páracsík jelez. Mint minden örvénylés a gép felületén és körülötte, ez is sajnálatosan plusz légellenállást jelent (indukált ellenállás). Fokozottan érvényes ez a hátranyilazott belépőélű gépekre, amelyeken erősebb az áramlás elcsúszása a szárnyvégek felé. Ezt próbálják valamennyire csökkenteni a szárnyak felső felületére szerelt áramlásterelő lemezekkel (MiG-15 és tsai), a bevágással a szárny belépőélén, Mirage, BAC Lightning stb.) és a belépőél farkasfogas kialakításával (Crusader, Phantom, MiG-23/27 stb.). Ezt a szárnyvég felé csúszó légáramlást csökkentik és símítják ki valamennyire az örvénylést a szárnyvégre függesztett rakéta szárnyai is, ezzel is csökkentve a légellenállást. A rakéta típusa ebből a szempontból majdnem mindegy, nincs köztük jelentős különbség, de minél nagyobb és több rajta a szárny nyilván annál hatásosabb a légáramlat megvezetése.