D-20-szal házasítva Geschützwagen-t építenének belőlük, érdeklődve várom az ötlet részleteit!
Ez volt az elmúlt T-72 lavina elindítója az elmúlt hónapokra. Jött a mit lehetne kezdeni velük kérdés, nekem meg ez ugrott be, ha már kint megszemléltem őket egymás mellett Budaörsön mikor volt a nagy leó ünneplés. Maga a löveg egyértelműen(legalábbis számomra) zárastól mindenestől beleférne a t-72-be. El is bírná, a visszarúgását is. Nem tudom milyen eltérés van töltényűri nyomásban bennük, de nem hiszem, hogy a 125-ös harckocsiágyúé a kisebb. Persze a komoly tervezgetéshez jó lenne ezt ismerni, de ebből indultam ki. A beillesztéshez, ha a jelenlegi lövegbölcső elbírja a felfúrást, használható komolyabb változtatás nélkül, ha ez nem megoldható, esetlegesen a visszarúgás elnyelő rendszer illesztése miatt, akkor ebből kellene a megfelelő számú darabot újonnan elkészíteni hozzá. A ható erőket a hk ágyúból kiindulva az eredeti stabilizátor elbírná, így maradhatna, ezzel egyszerűsítve a bölcső gyártását, mert ismert befogadó egységhez kellene illeszteni, nem új eszközt kitalálni.
Amiket a torony nagyon szűk helye miatt automatizálni kell:
Lövegzár. A hk ágyú mintájára, csak alkatrészt kellene esztergálni hozzá acélból.
Töltőberendezés, lőszertároló.
Amiből fejben kiindulok ezzel kapcsolatban, hogy bár lecserélném a tárolórészt, maga a konstrukció részben maradna. Amiben különbözne, hogy teljesen fedettre csinálnám a legénység alatt-körül a forgó lőszertárolót, hátul egy lőszerátmérőjű automata fedeles töltőnyílást hagyva, amin keresztül betárazható, illetve ahol adagol az automata. Maga a működése egyszerű lenne ennek, együtt forogva a toronnyal, de persze önmagában forgóképesen, hogy a szükséges lőszer az adagolónyíláshoz kerülhessen.
Ez lehet egysoros, ha egybeszerelt lőszerekről beszélünk, vagy lehet kétsoros osztott, mint az eredeti hk ágyúhoz. A lőszeradagoló nyílástól egyszerűen egy emelőkarral juttatnám el mind a lövedéket, mind az indítótöltetet. Az emelőkar fogórésze alatt lenne a betolórúd, egyszerű fogasléces rendszerű, egy fel,-lehajló tolólappal. Kiemeléskor ez lehajtott állapotban lenne, hogy ne ütközzön a lőszerrel, majd amikor a lőszert már kivette a helyéről a kar, felcsukódna mögé, ezzel is fixálva. A zárhoz illesztéskor a fogókar megnyílik, a tolórúd a felcsukott lappal betolja a lőszert. Vissza, az addigra odaforgatott szükséges méretű indítótöltetért, újra ugyanez.
De ez persze így veszélyesnek tűnik, mert mi rögzíti addig a betolt lőszert, úgyhogy emiatt simán dupla fogókarral egymás után megfogná mindkettőt és aztán tolhatná be egyszerre. Sokkal egyszerűbb lenne bármilyen verzióban, mint a jelen töltőrendszer. Ami az előnye, hogy ehhez sem kell űrtechnika, elég a létező legegyszerűbb a piacon kapható programozható chip, nyáklap, ami elbír egy hagyományos háztartási eszköz funkcióinak a számával. Elég a normális forrasztás, meg egy doboz ami árnyékolja rendesen.
A lőszertárolónak erősített burkolatot adnék, hogy védettebb legyen a jelenleginél a legénység. Persze a karbantartás miatt kioldható darabokból összeállítva. Ha persze a lőszerhez üt be valami, úgyis vége a történetnek, mert gereblyével kell a vasat is összeszedni, de legalább gyors.
Maga a töltőkar lehet a tetőre, hátfalra, padlóra is rögzítve, ahogy a legtöbb helyet szabadítja fel. A felszabadult helyre, a löveget, töltést amíg nem akadályozó szintig persze, kerülhetnek a szükséges harctéri kommunikációs eszközök táprészei.
Alapvetően az így átépített gépet harckocsiszerűen ellátnám tűzvezetőrendszerrel, ami viszont a gépek belövésekor kapná meg a lőelem információkat. Milyen szögállásnál, milyen lőszerrel és indítótöltettel meddig tud ellőni. Harctéri kommunikációs egységet, amin a parancsnok a saját és hálózatos felderítő információkat megkaphatja és jelölheti, a távolságuk ismeretében pedig a rendszer összeállítja a lőszer és töltet méretét, fajtáját és gombnyomásra a töltőnyíláshoz forgatja a megfelelő darabokat. A harci rendszerei egyebekben harckocsi egyenértékűek lennének. Éjjellátó, aktív-passzív a lehető legnagyobb távolságra parancsnoki, lövész és vezetőnek is. A védelme szintén harckocsi egyenértékű t-72 alappáncél, era/nera/kompozit, ami ésszerűen rárakható mint hk-ra is, illetve immáron a szükséges aps.
Egy egyszerű távvezérlésű fegyverállványt is tennék rá géppuskával.
Maga a jármű gyalogság mellé ebben a felállásban tökéletes lenne, mert közvetlen irányzású fegyverként tudna a tüzérségi radarok észlelési tartománya alatt nehéztüzérségi támogatást nyújtani, azonnali tűzkiváltási idővel. Precíziós tüzérségi fegyver lenne a járműharcászati távolságban és korlátozott de azért nagyobb szögállásban hagyományos tüzérségi feladatot is elláthatna. Alkalmas lenne a megerődített épületek rombolásától a járművek pusztításáig és főleg a gyalogság ellen, mindenre.
Maga az általános repesz-romboló lövedéke is mindent veszélyeztetne, de vihetne pár páncéltörő lövedéket is önvédelemre ha gyorsabb lőszer kell. Ugyan a lövedékeire egy aps a sebességük miatt reagálna, de egy 40-50 kilós nagy energiával közeledő töltet ellen egyrészt nem túl sokat érne egy ellenlövedék, másrészt ha a hk, ifv párméteres körzetében el is működtetné, akkor is súlyos sérüléseket szenvedne el a megtámadott jármű.
Maga a löveg jóval rövidebben állna ki a járműből az eredeti hk löveggel ellentétben, így a városi/erdős terepen is könnyebben tudna érvényesülni.
Hát ennyi az alapkoncepció erre.