Nem tervezném, hogy sokáig Drakulát játszatnék ezzel a topickal, csak ha már képbe akartam kerülni, hogy pontosan milyen számokat miért mond valaki más topicban.
Max 75 darab lehet. Hogy ebből mennyi üzemképes (15 eléggé biztosan), avagy mennyit tudnánk azzá tenni, na az jó kérdés.
Alapvetően ezzel van a gondom. Vannak lényegében páncélteknőink. Az én meglátásomban több féle úton is el lehet indulni. És most gyors, felületes ecsetvonásokkal felvázolnám ezek irányát.
A Terv: Járóképessé teszünk legalább annyi T-72-est az eredeti tervekkel, alkatrészekkel, mint amennyink van jelenleg. Politikai csapda, mert azonnal revolverezni fogják az ellenfelek, amint a JELENLEG JÁRÓKÉPES tankállomány örök álomba szenderül. (És itt nem beszélek arról, hogy külön kockázati elem, hogy a nyugati hírszerzés, aki ellenérdekelt a szovjet technika bármi nemű fenntartásában, intézkedéseket foganósíthat, hogy ezek a nyilatkozatok megszülessenek.)
További kérdés, hogy milyen ipari bázison, hiszen hazánkban meg lehetne oldani, de kétségeim vannak afelől, hogy ez pont így megtörténne. A tervre szánt pénz közel 100%-a külföldön landolna.
B Terv: Egy korlátozott méretű modernizáció.
Ez szerintem a jól ismert csapdahelyzet gondjában szenved. Egész olcsón meg lehetne csinálni. 1 millió/db áron ez kivitelezhető, talán. Ez körülbelül azon a szinten van, hogy a szomszédokat ijesztgessük. Kap mindegyik valami kis ráncfelvarrást. A fő probléma, hogy ehhez szükségünk lennének tervrajzokra. És hazai gyártásban meg lehetne csinálni a RÁBÁnál.
Egy tervrajz 1000 darab esetén fogja visszahozni az árát. És ennyi páncél test összesen nincs. Ha viszont tudunk választani olyat, amit valaki már megcsinált, akkor ez a fejlesztési pénz elhagyható. A hátulütője, hogy azonnal ugrik a fenti szám. Eleve azzal számolhatunk, hogy egy upgrade esetén is ráteszi a cég a kétszeres szorzót.
Itt megállnék egy kicsit. Ahhoz, hogy ilyen olcsó konstrukciót vásároljunk be, ahhoz az kellene, hogy egy olyan cégnél tudjuk ezt elvégeztetni, akik már egyébként is az 1000 darab ugyan olyan típus átalakításán túl vannak. Ha valaki 200 tankot felpimpelt, akkor ő már a 2 milliónál sem fog megállni. (Lényegében fut a pénze után. Nem rossz szándék.)
Hátrányok: A kecske nem lakott jól, de legalább már nincs káposztánk!
Az elkövetkezendő 40 évet ez a verzió nem bírja ki. Nem fogja tudni kibírni, azt az elvárást, hogy ne legyen egy A7-essel egyenértékű tankunk, viszont ha még egy ráncfelvarrás kell neki, amivel megint nem lesz egy teljes harcértékű vas... Ott vagyunk, hogy 20 év múlva kell legyen nekünk egy tervrajzunk, hogy a motort ki kell cserélni, az erőátvitelhez akkor már hozzá kell nyúlnunk, A toronyhoz hozzá kell nyúlni. Plusz páncélt fel kell rakni. Új érzékelőket kell bele rakni. (Lényegében a páncél teknőt fogjuk megspórolni, annak vasárban számított költségét. És még mindig nem tudjuk, hogy a tervrajzok birtokosai, mert immáron ketten tették rá a sápot, mennyit akasztanak le ezért.)
Tényleg nem rosszból mondom, de olyan tervezési problémák halmaza van a félkész esetén, hogy ha az egyik rendszerhez nem nyúlok, akkor nem lesz jó a konstrukció 20 év múlva. De a másik modul kicserélésére kifizettem teljes tervezési, gyártási és haszon költséget. És ezt a kijavított modulok üzemidejének felénél cserélhetem nyugodtan.
C Terv: Teljes körű modernizáció
Ennél a résznél szeretnék kitérni azokra a konkrét geopolitikai hiányosságokra, amik jelentősen akadályozzák -szerintem- a B megvalósítását is.
A legfőbb partner, akit én számítok ebben a kérdésben, hogy nincs érdeke felárasan dolgozni, az Moszkva. A rendszerváltoztatás után egy boldog, átmeneti ideig akadály mentes volt ennek a lehetőségnek a kérése. Kizárólag az az objektív kritérium számomra, hogy őket megkülönböztetem a többi szereplőtől, mert nem csak nagy darabszámban gyártották és rendszeresítették a gépet (ez a feltétel akár a harmadik világ országaira is igaz lehetne), de első sorban ők fejlesztették a hozzájuk készített felszereléseket, vagyis nincs kompatibilitási problémájuk és az állandó frissítéseknek köszönhetően le merném fogadni, hogy elég sok tervrajz variáns van náluk, hogy az igényeinknek megfelelően lehessen válogatni.
Nekünk ez lenne a legkényelmesebb, ráadásul az külön jó volt, mikor az ő gazdasági összeomlásuk és a miénk idején nem akartak fizetni állam adósságot vissza, de áruban le tudtuk hívni. Jelenleg nem egy elveszett pénz megmentése zajlana. És ismert geopolitikai mellett jogi akadályai is vannak az ő tapasztalatuk igénybevételének.
Egyéb lehetőségek: Lehetne igénybe venni harmadik ország segítségét, akinek már kiadta a muszka valamelyik tervrajz variánst. Itt megint olyan "egyéb meggondolás"ba ütközünk a környékünkön, hogy ezek az ukránok, akikkel szemben financiális előnyök meglennének, de az egyik legnagyobb biztonsági fenyegetést tömnénk úgy pénzzel, hogy mi nem kapnánk belőle vissza semmit. Másfelől minek törné magát egy gyáruk a mi megrendelésünkért, ha teli vannak hazai lehetőségekkel. Pedig a SZU miatt valszeg náluk lenne még jelentősebb választék tervrajzokból. (De akkor fixen rosszabb képességeket kapnánk, mint az ő tankjaik.)
Szerbek, mint a geopolitikájukba remekül illeszkedne is, hogy híd ország szerepét töltsék be kelet és nyugat között. És egyéb országok, ahová kevésbé vagy egyáltalán nem korszerű tech minőségben exportált a ruszki. Itt nagyon hosszan lehetne beszélni a realitásokról, hogy ha bármilyen formában közvetítőt veszünk igénybe az embargózott Putyin és mi közöttünk, akkor az megint rádobálja a maga hasznát. És ár/érték arányban kevésbé igazolható a beszerzés.
Ténylegesen az lenne számunkra a legjobb, ha egy hazai -lehetőleg állami- cég folyamatosan gyártaná az eszköz utánpótlást a meglévő tankokhoz. Fel sem merülne az, hogy valamelyiket lábra kell állítani. De pont az okozta a jelenlegi helyzetet, hogy ilyen nincs.
Az RM-et meg az ő technikáját meg azért nem is kezdtem el beszélni róla, hogy bevonjunk egy ilyen buliba, mert NEM AZ ÖVÉ. Teljesen már a torony kialakítása, a jármű teste és minden a T-72-esen, mint amibe ő eddig dolgozott, amit ő alakított ki a saját ízlésére. Olyan egyszerűbb dolgokat nézetnék meg velük, hogy tudnának-e gyártani nekünk Leo2 hordozó platformot T-72 toronnyal és az mit kóstálna. És mennyi kompatibilis, ha mi ki akarjuk vonni ezt a verziót egy új Leo torony rápakolásával? Itt is csak gyanút tudok megosztani veletek, hogy ez a két rendszer ilyen szinten sem kompatibilis.
Összehasonlítás: Egy új gyártású Leo2 szerintem valóban jóval drágábbnak tűnik, mint egy kisebb-nagyobb ráncfelvarrás a régieken. De a Leo2-es első sorban időtállóbbnak tűnik. Másod sorban gazdasági eszköz. És itt kisebb részarányt sejtek annak, hogy hazai cégek bevonása ki lett kötve a beszerzésben. Itt a NATO-missziós szerepvállalásunknak is lehetnek közvetlenül ki nem mutatható összefüggései. És az most még nem mérhető fel (de a különböző minisztériumokban egészen biztosan volt ennek háttér számítása), hogy a direkt gazdasági vonzat mennyi lesz a jövőre nézve a Leo2 beszerzésnél.
A pusztán szakmai alapú összehasonlítás, ami ennek a fórumnak a feladata, szerepköre; az már a rövid- és hosszútávú költségvetési és védelmi szempontok miatt is elég bonyolult ahhoz. Viszont szükségszerűen nélkülözi a tágabb viszonyokat. A darabár összehasonlítás még konkrét ajánlatoknál is nem mutat ki olyanokat, hogy a Lynx gyár megszerzéséhez beugró volt számunkra a Leo2-es megvásárlása. Ami egyébként is megtörtént volna, Krisss talán nem véletlenül hívja fel a figyelmet mindig arra, hogy technológiai azonosság esetén jelentős költségcsökkenés várható, olcsóbb upgrade lehetőségek. Nincs szoftver, ami áttranszformálja a szovjet eszközök általi megfigyelést német rendszerek tűzkiváltására (csak hogy Amerikába szakadt honfitársunknak is kedvezzek a szakterületén).
Kurdisztánban nem tudom, megtudjátok-e mondani nekem, hogy hol van a magyar konzulátus? Ha a közeljövőben kiutazok oda, szeretném megtudni, hogy hol keressem őket baj esetén.
Szerintem azt azért látjátok, hogy bár nem vagyok katona, azért olvasgattam én eddig is ilyen témában. Nekem úgy tűnik, hogy páran messze jobban látják a helyzetet és a lehetőségeket, mert benne vannak a rendszerben. Ez persze nem jelenti azt, hogy ők az egészet látják és átlátják. Az egyik legnagyobb problémája egy ilyen Zrínyi program megtervezésénél, hogy nincs embered, aki az egészet látná az összes vonzatával együtt a JELEN pillanatban. És még a fejlesztő cégeknek is csak elképzeléseik vannak arról, hogy mi lesz 10 év múlva, amikor a programod (1. fejezete) lezárul.
) :
forum.htka.hu
azt pletykálják a lányok, hogy a 70-80 százaléka üzemképes, lövő képes a tatai T-72-eseknek.
Olvasáshoz ajánlott: 2 L CocaCola, popcorn és egy levél Frontin vagy Xanax!?
kepkuldes.com
