Zsaruellátóról
Kaptuk
"Honvédség ma:
Mindegy, hogy nő vagy férfi, benyit a lakhelyéhez legközelebbi toborzó iroda ajtaján azért, mert IGAZI (mint a filmekben) katona akar lenni. Észreveszi, hogy nem állnak sorok az irodán kívül, sem belül, csak egy öreg biztonsági ember fontoskodik neki arról, hogy fertőtlenítse kezeit. Eleget tesz az utasításnak és hosszú perceken keresztül vár egy toborzóra, aki majd szóba áll vele. Közben az üres iroda folyosóin látja ténferegni a kávéjukat kavargató, éppen ott tartózkodó katonákat (főként tiszteket). Végül megjelenik egy jóllakott, hatalmas egóval rendelkező katona, aki úgy viselkedik az egyszeri emberrel, mintha sok-sok háborút megjárt veterán harcos lenne. Szigorú, ellentmondást és hülye kérdéseket nem tűrő attitűddel elmondja a jelentkezés feltételeit és a lehetőségeket. Kiemeli, hogy a Covid oltás elengedhetetlen. Sebaj, itt keménység van, ez kell nekem! Gondolja a jelentkező.
Ezután kitölti a jelentkezési okmányokat, bevisz még pluszban egy 8 osztály elvégzését igazoló bizonyítványt is, mert a bevitt érettségi nem igazolja azt, hogy már van 8 általánosa.
Következőkben megáll az idő. Hetente hívogatja az irodát, hogy mikor mehet már orvosi/fizikai vizsgálatra, mert úgy csinálnak, mintha tömegével jelentkeznének katonának az emberek. Különösen a volt, visszaszerelni vágyó katonákkal szeretik ezt játszani.
Végül eljut az orvosi/fizikai vizsgálatra, ahol alapos orvosi vizsgálat után mehet fizikai felmérőre. Tegyük fel, minden, elsőre sikerül. Jó. Kikér egy erkölcsit, megkapja a választott alakulatánál a beosztását és mehet dolgozni. Beosztástól függően még az állományilletékes parancsnokkal is kell egy állásinterjút egyeztetni.
Ezek persze hetekig, hónapokig is eltarthatnak.
Első napok, hetek, hónapok a laktanyában viszonylag gyors ütemben telnek, mert még minden új. Megvan az alapkiképzés, szakosodik a katona, ami annyit tesz, hogy ahhoz az alegységhez kerül, amelyik a legnagyobb hiánnyal küszködik. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a beosztásának megfelelő feladatokat hajtja végre. Azt csinálja amit mondanak, oda megy ahova küldik.
Telik az idő, és az egyszeri katona már nem annyira lelkes mint az elején. Nem tud, nincs lehetősége olyan brutális gyilkológéppé válni, mint a toborzóban magukat annak beállító katonák. Mi történt? Vele van a baj? Nem. Csak amikor azt látja, hogy az éves egyszeri lövészet pár darab lőszer elpuffogtatásával, a reggeli kötelező, de minimális teljesítményre sarkalló sportfoglalkozás végrehajtásával nem nagyon emelkednek a skillek. Nem beszélve a napi értelmetlen feladatok végzéséről, mint például az ’Eriggy le a telephelyre ebédig!’, gereblyézd a faleveleket (ami a laktanyákban megtalálható civil cégek feladata lenne).
Rájön arra is, hogy az alakulatnál nem mindenkire vonatkoznak a szabályok. Van akinek nem kötelező a sport, csak papíron, van akinek beírják az éves fizikait kiválóra, stb., stb.
Látja azt is, hogy erővel akarnak mindent rákényszeríteni. Ha pl. nem akar külszolgálatra menni, akkor erőszakkal kiviszik, ha ki akar menni, direkt nem viszik. Savalja, hogy a vezetés nagyrésze vörösdiplomás szemlélettől és teljes pszichológiai és fizikai alkalmatlanságtól szenved. De nem emel szót, mert a rettegett KNBSZ -most tán ez a nevük, ki tudja- (NKVD vagy ahogy tetszik) bármikor a nyakára léphet.
Ezért hát az egyszerű, nem s***gnyaló katonánk eléri a pálya csúcsát (legénységiként szkv., altisztként ftörm., maximum zls., de az már egy másik sztori) és beleszürkülve, befásulva marad, leszerel vagy leszerelik.
Ez a szösszenet valóságalapú, viszont nem érvényes minden katonai alakulatra, de érvényes a legtöbbre!"
Kaptuk
"Honvédség ma:
Mindegy, hogy nő vagy férfi, benyit a lakhelyéhez legközelebbi toborzó iroda ajtaján azért, mert IGAZI (mint a filmekben) katona akar lenni. Észreveszi, hogy nem állnak sorok az irodán kívül, sem belül, csak egy öreg biztonsági ember fontoskodik neki arról, hogy fertőtlenítse kezeit. Eleget tesz az utasításnak és hosszú perceken keresztül vár egy toborzóra, aki majd szóba áll vele. Közben az üres iroda folyosóin látja ténferegni a kávéjukat kavargató, éppen ott tartózkodó katonákat (főként tiszteket). Végül megjelenik egy jóllakott, hatalmas egóval rendelkező katona, aki úgy viselkedik az egyszeri emberrel, mintha sok-sok háborút megjárt veterán harcos lenne. Szigorú, ellentmondást és hülye kérdéseket nem tűrő attitűddel elmondja a jelentkezés feltételeit és a lehetőségeket. Kiemeli, hogy a Covid oltás elengedhetetlen. Sebaj, itt keménység van, ez kell nekem! Gondolja a jelentkező.
Ezután kitölti a jelentkezési okmányokat, bevisz még pluszban egy 8 osztály elvégzését igazoló bizonyítványt is, mert a bevitt érettségi nem igazolja azt, hogy már van 8 általánosa.
Következőkben megáll az idő. Hetente hívogatja az irodát, hogy mikor mehet már orvosi/fizikai vizsgálatra, mert úgy csinálnak, mintha tömegével jelentkeznének katonának az emberek. Különösen a volt, visszaszerelni vágyó katonákkal szeretik ezt játszani.
Végül eljut az orvosi/fizikai vizsgálatra, ahol alapos orvosi vizsgálat után mehet fizikai felmérőre. Tegyük fel, minden, elsőre sikerül. Jó. Kikér egy erkölcsit, megkapja a választott alakulatánál a beosztását és mehet dolgozni. Beosztástól függően még az állományilletékes parancsnokkal is kell egy állásinterjút egyeztetni.
Ezek persze hetekig, hónapokig is eltarthatnak.
Első napok, hetek, hónapok a laktanyában viszonylag gyors ütemben telnek, mert még minden új. Megvan az alapkiképzés, szakosodik a katona, ami annyit tesz, hogy ahhoz az alegységhez kerül, amelyik a legnagyobb hiánnyal küszködik. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a beosztásának megfelelő feladatokat hajtja végre. Azt csinálja amit mondanak, oda megy ahova küldik.
Telik az idő, és az egyszeri katona már nem annyira lelkes mint az elején. Nem tud, nincs lehetősége olyan brutális gyilkológéppé válni, mint a toborzóban magukat annak beállító katonák. Mi történt? Vele van a baj? Nem. Csak amikor azt látja, hogy az éves egyszeri lövészet pár darab lőszer elpuffogtatásával, a reggeli kötelező, de minimális teljesítményre sarkalló sportfoglalkozás végrehajtásával nem nagyon emelkednek a skillek. Nem beszélve a napi értelmetlen feladatok végzéséről, mint például az ’Eriggy le a telephelyre ebédig!’, gereblyézd a faleveleket (ami a laktanyákban megtalálható civil cégek feladata lenne).
Rájön arra is, hogy az alakulatnál nem mindenkire vonatkoznak a szabályok. Van akinek nem kötelező a sport, csak papíron, van akinek beírják az éves fizikait kiválóra, stb., stb.
Látja azt is, hogy erővel akarnak mindent rákényszeríteni. Ha pl. nem akar külszolgálatra menni, akkor erőszakkal kiviszik, ha ki akar menni, direkt nem viszik. Savalja, hogy a vezetés nagyrésze vörösdiplomás szemlélettől és teljes pszichológiai és fizikai alkalmatlanságtól szenved. De nem emel szót, mert a rettegett KNBSZ -most tán ez a nevük, ki tudja- (NKVD vagy ahogy tetszik) bármikor a nyakára léphet.
Ezért hát az egyszerű, nem s***gnyaló katonánk eléri a pálya csúcsát (legénységiként szkv., altisztként ftörm., maximum zls., de az már egy másik sztori) és beleszürkülve, befásulva marad, leszerel vagy leszerelik.
Ez a szösszenet valóságalapú, viszont nem érvényes minden katonai alakulatra, de érvényes a legtöbbre!"
szagértők gyülekezete!
