J-11 / J-15 / J-16 Flanker , Flying Shark (Shenyang, Kína)

J-16D

GrEtZo7XIAANj4L
 
Sok kis apróság látszik még a két változat között, pl a T-n a fejlettebb, beforgatható OLS, több a szürke panel a belépőélen (érzékelők, IFF rendszer lehet mögöttük?), a faroknyúlvány végén egy enyhén lefelé néző MAWS látszik, dupla méretűek a pótbeömlők a függöleges vezérsíkok töveiben
 
Kiváncsi vagyok, hogy az új AESA radar és a megerősített, áttervezett orrfutó révén mennyire lett orrnehéz a gép, vagy mennyi plusz tömeget pakoltak be hátra, hogy tartsák a súlypontot. A kacsaszárnyak ugyanis a Szu-33-ason még csak a megnövelt felületű többrészes flaperonok bólintónyomatákát voltak hivatottak kompenzálni, amivel együttesen azt érték el, hogy a gép le- és felszálló sebessége jelentősen csökkenhetett. A fékszárnyak jelentősen lassítottak, miközben a kereszttengely mentén ható megnövekedett forgatónyomaték adta bólintó erőt a kacsaszárnyak felhajtóereje kompenzálta, így a gép jóval kisebb sebességeken is fel- illetve le tudott szállni.

A kínai utódon viszont a modernizációt követően bejött a két orrtömeg növelő megoldás, a jóval masszívabb orrfutó és az AESA radar.
Felmerül a kérdés, hogy az AL-31F-hez képest a kínai WS-10-es mennyivel nehezebb, de annyival biztosan nem, hogy a fenti extra tömeget kikompenzálja.
Ott kell még, hogy legyen pár extra a farokrészben, mint pl a MAWS, de een felül már csak az extra holt ellensúly, mint megoldás marad hátra.
Azaz a gép a hatótáv rovására extra holt tömeget cipel.
Igaz, a katapultos indítás és a légi utántöltés ezt pont ki tudja kompenzálni, de azért nagyon nem mindegy, hogy a tenger feletti légi harcászatban hányszor kell a gépeket megtankolni.
 
Kiváncsi vagyok, hogy az új AESA radar és a megerősített, áttervezett orrfutó révén mennyire lett orrnehéz a gép, vagy mennyi plusz tömeget pakoltak be hátra, hogy tartsák a súlypontot. A kacsaszárnyak ugyanis a Szu-33-ason még csak a megnövelt felületű többrészes flaperonok bólintónyomatákát voltak hivatottak kompenzálni, amivel együttesen azt érték el, hogy a gép le- és felszálló sebessége jelentősen csökkenhetett. A fékszárnyak jelentősen lassítottak, miközben a kereszttengely mentén ható megnövekedett forgatónyomaték adta bólintó erőt a kacsaszárnyak felhajtóereje kompenzálta, így a gép jóval kisebb sebességeken is fel- illetve le tudott szállni.

A kínai utódon viszont a modernizációt követően bejött a két orrtömeg növelő megoldás, a jóval masszívabb orrfutó és az AESA radar.
Felmerül a kérdés, hogy az AL-31F-hez képest a kínai WS-10-es mennyivel nehezebb, de annyival biztosan nem, hogy a fenti extra tömeget kikompenzálja.
Ott kell még, hogy legyen pár extra a farokrészben, mint pl a MAWS, de een felül már csak az extra holt ellensúly, mint megoldás marad hátra.
Azaz a gép a hatótáv rovására extra holt tömeget cipel.
Igaz, a katapultos indítás és a légi utántöltés ezt pont ki tudja kompenzálni, de azért nagyon nem mindegy, hogy a tenger feletti légi harcászatban hányszor kell a gépeket megtankolni.
Nem lehet, hogy a kacsa vezérsík a hajós üzem miatt maradt? A modern elektronika döntően könnyebb mint a régi így nehezen tudom elképzelni, hogy nőtt a radar tömege a 30+ éves szovjet radarhoz képest.
 
Nem lehet, hogy a kacsa vezérsík a hajós üzem miatt maradt? A modern elektronika döntően könnyebb mint a régi így nehezen tudom elképzelni, hogy nőtt a radar tömege a 30+ éves szovjet radarhoz képest.
Az AESA radarok tömege azonos antennaátmérő esetén sokkal nagyobb, mint a hagyományos síkantennás, vagy akár a régebbi Cassegrain-antennás radaroké.

Amire te gondosz, az a kapcsolódó elektronikai blokkok méret-, illetve tömegzsugorodása.
De ebben az esetben csak nézd meg a hagyományos F-15C kontra AESA-radaros Golden Eagle-szintre upgrade-elt F-15C gépeket, ahol a jóval nehezebb radar miatt a törzshátsórészbe ballaszt súlyokat kellett pakolni, ami együtt összesen 980kg-ot tett ki.
Majd bő tíz évvel később jött az F-15EX a legújabb AESA radarral és annyival lett nehezebb az orr az F-15E APG-70-es radarjához képest, hogy még az F100PW229-esekhez képest nehezebb F110GE129-es hajtóművek extra tömege se volt elég.

Az AESA antennák nettó tömege nagyobb, mint a klasszikus radaroké, amire még rájönnek a járulékos rendszerek, mint pl a hűtések, hőcserélők, pótbeömlők, nagyobb generátorok a hajtóművön, meg miegyéb.
 
A kínai utódon viszont a modernizációt követően bejött a két orrtömeg növelő megoldás, a jóval masszívabb orrfutó és az AESA radar.
Felmerül a kérdés, hogy az AL-31F-hez képest a kínai WS-10-es mennyivel nehezebb, de annyival biztosan nem, hogy a fenti extra tömeget kikompenzálja.
Ott kell még, hogy legyen pár extra a farokrészben, mint pl a MAWS, de een felül már csak az extra holt ellensúly, mint megoldás marad hátra.
Azaz a gép a hatótáv rovására extra holt tömeget cipel.
Igaz, a katapultos indítás és a légi utántöltés ezt pont ki tudja kompenzálni, de azért nagyon nem mindegy, hogy a tenger feletti légi harcászatban hányszor kell a gépeket megtankolni.
Ezt a videót alapból az 5. generációs kínai gépekhez tettem, viszont 5:30 percnél kitér a J-16-osok bömlőnyílására. Nem értettem egész pontosan, hogy most 30%-ak csökkentették, vagy 30%-ra csökkentették a tömegét, azzal, hogy titán helyet karbonszálat használtak.
A probléma, hogy akkor se nagyon érteném, ha magyarul lenne (feliratozva van angolul)
To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.
 
To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.
 
  • Tetszik
Reactions: fishbed