Modjuk a fajlagos üafogyasztás és az élettartam fordított arányosságban áll egymással.
Ez egy érdekes kérdés. Az, hogy a kínaiak a saját tervezésű hajtóműveikkel melyik metódust követik, azt nem tudom, de a nagyjavításközi élettartam során az amerikai és az orosz szabályzási metódus az eltérő.
Az oroszok a hajtóműveket fordulatszámhoz szabályozzák, emiatt a nagyjavításig kopó kompresszor és turbina hatásfokromlása miatt a tolóerő fokozatosan esik.
Ahogy használódik el a rendszer, úgy romlik a teljesítmény, de a tengely fordulatszáma a mindenkori gázkar álláshoz képest nem változik. Emiatt persze ugyanakkora üzemanyag fogyasztásra vetített tolóerő egyre kisebb lesz, ezt megfordítva pedig a fajlagos fogyasztás egyre magasabb.
Az amerikai hajtóműveket ezzel szemben a nyomásviszony után szabályozzák. Ahogy kopik a kompresszor és turbina lapátozás, úgy emelik fokozatosan a fordulatszámot, hogy a kompresszor nyomásviszonyát fenntartsák.
A nem romló nyomásviszony miatt a tolóerő az öreg hajtóműveken is minden rezsimen akkora, mint az újakon.
A kérdés nyílván elsőként az, hogy melyik a jobb? Ugyanannyi üzemanyaggal ugyanazon fordulatszámokon járatni az ugyanakkora tömegű, de egyre rosszabb áramlástani hatásfokú forgórészt és elfogadni a tolóerő esést?
Vagy fixen fenntartani a nyomásviszonyt az egyre rosszabb kompresszoron, egyre nagyobb fordulatszámon járatva azt, ami egyre magasabb gázhővel érhető csak el.
Ehhez is többletfogyasztás párosul, de az igazi kulcs a turbina lapátok élettartamában van.
Az amerikaiak a fejlettebb metallurgia, de sokkal inkább a fejlettebb bevonatolás és diagnosztika miatt sokkal többet engedhetnek meg turbina oldalon, mint idáig az oroszok.
Nagyobb tartalék van az amerikai turbinák fordulatszám (centrifugális erő, tehát mechanikai terhelés) és üzemi hőfok tartományában, mint az oroszoknál.
És a fejlettebb diagnosztika mellett ott van az, hogy az alkalmasint, állapot szerint modulárisan cserélhető egyre jobb kivitelű turbinatárcsákkal egy öreg F100-as hajtómű is ugyanolyan erős, mint újkorában volt. A teljes nagyjavításig csak a fordulatszám emelkedik valamennyire.
Ugyanakkor az utánégetős hajtóműveknél az nem hátrány, ha a teljes javításközi élettartam során a fő rezsimek tolóereje nem csökken.
Amihez újkorában egy orosz hajtóműnél a maximál rezsim elég volt, az egy korosodó hajtóműnél már a minimál utánégetést is megkívánja.
Viszont a sokkal rövidebbre vett orosz javításközi üzemidők miatt a keleti hajtóművekkel az ilyen “anomáliákig” már nem nagyon jutnak el. Ha gördülékeny a karbantartás és a logisztika.
Ezzel szemben az amerikaiaknál akár egy nagyságrenddel is lehet magasabb a hajtóművek élettartama.
https://www.airforcemag.com/PDF/DocumentFile/Documents/2008/AIB_F-15C_110207_ExecSum.pdf
A hatodik oldalon látható az #1 és #2 hajtóművek élettartama a baleset idején. Öreg F100PW100-as sugárhajtóművek.
https://www.airforcemag.com/PDF/AircraftAccidentReports/Documents/2011/102411_F-15C_NV_full.pdf
Itt a 17. oldalon látunk még hajmeresztőbb számokat.
Egy amerikai hajtómű élettartama a sokszorosa lehet egy orosz repülőgép(!) élettartamának is akár.
Namost a kérdés az, hogy ezt a szintet meg tudják-e ugrani a kínaiak?