A koronavírus járvány mielőbbi megállítására van szükség. Ellenkező esetben komoly társadalmi és gazdasági krízisre lehet számítani. Olyan válságra, amilyen talán nem is volt Magyarországon – nyilatkozta a Hírklikknek Pogátsa Zoltán közgazdász, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense.
Ha a járvány elhúzódik, akkor az ország eddigi legmélyebb válságára kell felkészülni
Ahogy azt már korábban írtam, a munkahelyet nem a "munkaadó" teremti, hanem a kereslet. Azonban egy válság idején - így most a koronavírus miatt is - a kereslet zuhanhat. A keynesiánus közgazdaságtan lényege, hogy mindenki elhalasztja a beruházásait (és a fogyasztását), ameddig azt érzékeli, hogy neki sem lesz jövedelme, mert nem lesz kereslet a termékére (vagy a munkájára). Ha azonban elhalasztja a költéseit, ezzel mások keresletét csökkenti. Ezen a negatív multiplikátor hatáson keresztül már meg is van a válság. A magángazdaság ebből az ördögi körből képtelen kitörni. Az állam segítségére van szükség. Egy hagyományos válságnál igen fontos a minimálbér, mivel ez megállítja a negatív spirált: egy bizonyos szintnél kevesebb jövedelme nem lehet az embereknek. (Nem, nem árazódnak ki a cégek, de erről már máshol írtam.) Most azonban más a helyzet. Nem egyszerűen csökkenni fognak a bérek, hanem egy idő után a cégeknek nem lesz miből fizetni azokat. Első áldozatok a légitársaságok, a turizmus, a rövidtávú lakáskiadás, a rendezvényszervezés, a kultúra. De közvetlenül szinte bármilyen iparágban baj lehet, hiszen a lezárt határok miatt leállnak a multik évtizedek alatt létrejött nemzetközi termelési láncai. Elég egy komponens hiánya, és máris áll a lánc. (A pozsonyi Volkswagen már most felfüggeszti a termelést.) Mit tehet ilyenkor az állam? Egyrészt likviditási segítséget adni a cégeknek (ezt például az EU már fel is ajánlotta), ami azonban csak átmeneti megoldás lehet. Szükség lesz arra is, hogy konkrétan megélhetési forrást adjon az állam azoknak, akiknek a cége ezt nem tudja kifizetni már. Állami alkalmazottaknál egyértelmű amúgy is. Ezzel az állam mesterségesen fenntartja a keresletet. Milton Friedman (aki amúgy piaci fundi ideológiája miatt sok szempontból bírálható) szintén javasolta ezt: helikopterpénznek nevezve el. Természetesen jobb, ha nem a magasból szórjuk azt a nép közé. Adható elektronikus kártyán, amit olyan boltokban lehetne csak elkölteni, olyan termékekre, amelyet ha lehetséges hazai cég, hazai munkaerőt foglalkoztatva, fenntartható módon termel. Meglehetősen közel van ez a feltétel nélküli alapjövedelem gondolatához. Sok ellenzője van, itt írtam róla részetesebben - a finn álkísérlet kapcsán - hogy szerintem miért lesz elkerülhetetlen mégis. Hogy mennyire nem a jövő ez a helikopter pénz ügy, Szingapúr, Makaó és Hong Kong máris megcsinálta. Az amerikai republikánus politikus, Mitt Romney szintén javaslatot tett rá.
Gazdasági tanulságok a koronavírusból 6.: Jön a helikopterpénz
Ha a járvány elhúzódik, akkor az ország eddigi legmélyebb válságára kell felkészülni
Ahogy azt már korábban írtam, a munkahelyet nem a "munkaadó" teremti, hanem a kereslet. Azonban egy válság idején - így most a koronavírus miatt is - a kereslet zuhanhat. A keynesiánus közgazdaságtan lényege, hogy mindenki elhalasztja a beruházásait (és a fogyasztását), ameddig azt érzékeli, hogy neki sem lesz jövedelme, mert nem lesz kereslet a termékére (vagy a munkájára). Ha azonban elhalasztja a költéseit, ezzel mások keresletét csökkenti. Ezen a negatív multiplikátor hatáson keresztül már meg is van a válság. A magángazdaság ebből az ördögi körből képtelen kitörni. Az állam segítségére van szükség. Egy hagyományos válságnál igen fontos a minimálbér, mivel ez megállítja a negatív spirált: egy bizonyos szintnél kevesebb jövedelme nem lehet az embereknek. (Nem, nem árazódnak ki a cégek, de erről már máshol írtam.) Most azonban más a helyzet. Nem egyszerűen csökkenni fognak a bérek, hanem egy idő után a cégeknek nem lesz miből fizetni azokat. Első áldozatok a légitársaságok, a turizmus, a rövidtávú lakáskiadás, a rendezvényszervezés, a kultúra. De közvetlenül szinte bármilyen iparágban baj lehet, hiszen a lezárt határok miatt leállnak a multik évtizedek alatt létrejött nemzetközi termelési láncai. Elég egy komponens hiánya, és máris áll a lánc. (A pozsonyi Volkswagen már most felfüggeszti a termelést.) Mit tehet ilyenkor az állam? Egyrészt likviditási segítséget adni a cégeknek (ezt például az EU már fel is ajánlotta), ami azonban csak átmeneti megoldás lehet. Szükség lesz arra is, hogy konkrétan megélhetési forrást adjon az állam azoknak, akiknek a cége ezt nem tudja kifizetni már. Állami alkalmazottaknál egyértelmű amúgy is. Ezzel az állam mesterségesen fenntartja a keresletet. Milton Friedman (aki amúgy piaci fundi ideológiája miatt sok szempontból bírálható) szintén javasolta ezt: helikopterpénznek nevezve el. Természetesen jobb, ha nem a magasból szórjuk azt a nép közé. Adható elektronikus kártyán, amit olyan boltokban lehetne csak elkölteni, olyan termékekre, amelyet ha lehetséges hazai cég, hazai munkaerőt foglalkoztatva, fenntartható módon termel. Meglehetősen közel van ez a feltétel nélküli alapjövedelem gondolatához. Sok ellenzője van, itt írtam róla részetesebben - a finn álkísérlet kapcsán - hogy szerintem miért lesz elkerülhetetlen mégis. Hogy mennyire nem a jövő ez a helikopter pénz ügy, Szingapúr, Makaó és Hong Kong máris megcsinálta. Az amerikai republikánus politikus, Mitt Romney szintén javaslatot tett rá.
Gazdasági tanulságok a koronavírusból 6.: Jön a helikopterpénz
Komolyan ??? 