Már látótávolságban vannak a vakcinák, amelyek megelőzhetik a jövő koronavírus-járványait...
A mai vakcinák becsülettel tartják magukat, de egyre inkább szükség lenne olyan új generációs oltásokra, amelyeken nem fog ki még egy jövőbeli variáns sem, sőt más, ma még ismeretlen koronavírusok ellen is védelmet nyújthatnak, csírájában elfojtva egy esetleges következő világjárványt. Már javában folynak a kutatások az univerzális pánkoronavírus-vakcinák kifejlesztésére, de még sok a bizonytalanság. A nanorészecskés technológia a legígéretesebb, és az amerikai hadsereg érhet először célba, de akár az mRNS-vakcinák is átdolgozhatók. A nagy cégek viszont egyelőre nem érdekeltek az új irányban. Kérdés, hogy mikor lehet ebből beadható oltás.
Mára már világos, hogy az
omikron némileg megtépázta a vakcinák által nyújtott védelmet. Jó hír, hogy az emlékeztető oltás az új variáns esetében is jól véd a súlyos betegség ellen, de rossz hír, hogy az oltottak nagyobb eséllyel fertőződnek meg, mint korábban – bár továbbra is kevésbé, mint az oltatlanok –, és ezek az áttöréses fertőzöttek is nagyobb eséllyel képesek továbbadni a vírust, mint eddig. Egy-egy újabb emlékeztető oltás megdobhatja a védettséget, de a napokban
az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is figyelmeztetett, hogy hosszú távon nem tartható fent, hogy négyhavonta oltogassunk, nemcsak a szükségszerűen beütő oltási apátia miatt, hanem azért sem, mert az az immunrendszernek sem tenne jót. A WHO szerint új vakcinákra van szükség, amelyek „széles körű, erős és tartós immunválaszt váltanak ki, hogy csökkentsék az egymást követő emlékeztető adagok szükségességét”.
Érdemes egy mondat erejéig hangsúlyozni, mert mostanra adottnak vesszük: óriási teljesítmény, hogy egy új vírus ellen ilyen rövid idő alatt sikerült olyan vakcinákat fejleszteni és tömegesen legyártani, amelyek még egy, az eredeti vírusváltozattól ennyire különböző variáns ellen is ilyen jól védenek a súlyos betegség ellen. De még jobb lenne egy olyan vakcina, amely a fertőzést is jobban akadályozná, mert a világjárvány felszámolásához vagy legalábbis helyi szintű járványokká redukálásához ezen keresztül vezet az út.
Az omikronspecifikus vakcinákon, amelyek várhatóan a fertőzéssel szemben is magasabb védelmet nyújthatnak a minden korábbinál gyorsabban terjedő variáns ellen, már javában dolgoznak a gyártók. Ha szükség lesz ilyen vakcinára, a Pfizer és a BioNTech közös fejlesztése
már márciusban elérhető lehet – a
maga sajátos módján a magyar kormány is azért szállt vissza az uniós vakcinabeszerzésbe, hogy ebből Magyarország is részesülhessen majd.
De ha jönne egy
újabb variáns, amely az omikronhoz képest is tanul új trükköket – azaz új, problémás mutációkat szerez –, előfordulhat, hogy az omikronhoz igazított vakcinák megint kevéssé fogják tudni gátolni a terjedését. Ráadásul a fertőződés elleni védelem az omikrontól függetlenül is
számottevő csökkenésnek indul 4-6 hónappal a második adag után. Ezért olyan új vakcinára lenne szükség, amely nemcsak
variánsbiztos, de tartósabb fertőzés elleni védelmet is nyújt. Ideális esetben nemcsak a Covid–19-et okozó SARS-CoV-2, de más emberi, akár a jövőben felbukkanó koronavírusok ellen is, hogy ne mindig egy lépéssel a vírusok mögött kelljen loholnunk.
Mivel a jövő lehetséges világjárványait jó eséllyel ilyen újabb koronavírusok okozhatnák, így egy ezek ellen is védő, univerzális koronavírus-vakcina csírájában fojthatná el az új járványokat.
Már két éve sürgetik
Egy ilyen vakcina fejlesztése nem új ötlet, a tudósok már néhány hónappal a SARS-CoV-2 feltűnése után,
2020 májusában sürgették, hogy induljon el a munka. Legutóbb pedig egy hónapja jelent meg erről egy
szakértői cikk, amelyben Anthony Fauci amerikai fővirológus és kollégái kardoskodnak ugyanezért.
Fauciék szerint „a tudományos bizonyítékok és az ökológiai realitás” alapján feltételezhető, hogy a jövőben felbukkannak még olyan új koronavírusok, amelyek veszélyt jelenthetnek az emberre is (bár ahogy
korábban írtuk, ez az eshetőség már a mostani járvány előtt is előrelátható volt). Emellett a múltbeli tapasztalatok: a 2002-es SARS- és a 2012-es MERS-járvány is azt mutatják, hogy ez egyre nagyobb fenyegetést jelentenek az új koronavírusok. Ezért nagyobb nemzetközi összefogást tartanak szükségesnek a potenciálisan az emberre is veszélyes koronavírusok feltérképezésére, hogy ha egy új vírus járvány fenyegetne, időben észlelni lehessen. És egyúttal egy univerzális koronavírus-vakcina fejlesztését sürgetik, amely
ideális esetben nemcsak a SARS-CoV-2 minden variánsa, de minimum minden béta-koronavírus (amelyek közé a SARS-CoV-2 is tartozik), jobb esetben minden koronavírus ellen széles körű, a fertőzés megakadályozására is kiterjedő, illetve tartós, hosszú távú védelmet nyújt.
Más vírusok, például a HIV vagy az influenza esetén is évek óta folynak a kutatások az ilyen univerzális, minden törzs ellen védelmet adó vakcinák irányában, de egyelőre ezek egyike sem jutott még túl a klinikai vizsgálati fázison. Van azonban egy fontos különbség, amely előnyt jelenthet a koronavírusok esetében: az említett példáknál sokkal kevésbé mutálódnak (igen, a „szupermutáns” omikron ellenére is). A
húsz évvel ezelőtti és a
mostani járvány gyógyultjainak vizsgálata pedig már bizonyította, hogy a pánkoronavírus-vakcina elvileg valóban elérhető lehet.
Az elit semlegesítők nyomában
Az
univerzális koronavírus-vakcina kifejlesztéséért folyó munka egyik fő csapásiránya az úgynevezett
elit semlegesítők felkutatása. Ők olyan emberek, akik akár átestek a Covidon, akár oltást kaptak ellene, akár mindkettő, de a lényeg, hogy az immunrendszerük különleges és ritka módon reagált erre: széleskörűen semlegesítő antitesteket termelt. A hagyományos semlegesítő antitestek főleg a tüskefehérjéhez kötődnek, amely a vírus terjedésében is kulcsszerepet játszik, és a mai vakcináknak is célpontul szolgál, viszont ki van téve a gyakori mutálódásnak. Ezzel szemben a széleskörűen semlegesítő antitestek a vírus olyan részeit veszik célba, amelyek sokkal inkább állandóak, mert minden rokon koronavírusban megtalálhatók, és nem mutálódnak. Cserébe viszont ezeket a célpontokat nehezebb is belőni, mert rejtve vannak a hagyományos antitestek előtt. Az elit semlegesítők antitestjei viszont ezeket is meg tudják találni.
Több mint tíz kutatócsoport azonosított már ilyen széleskörűen semlegesítő antitesteket a koronavírus ellen. A Duke kutatói például a 2002-es SARS-járványban érintett és mostani covidos betegek vagy oltottak antitestjeit hasonlították össze, és a vizsgált 1700-ból 50 antitestről állapították meg, hogy több különböző koronavírushoz is képes kötődni. Ezután az Észak-Karolinai Egyetem kutatóival közösen megnézték, hogy ezek az antitestek tudják-e blokkolni a fertőzést egerekben. A novemberben megjelent
tanulmányuk szerint igen, méghozzá meglehetősen hatásosan.
Ez az egész folyamat azonban nagyon munkaigényes, mert az még csak félsiker, ha azonosítani tudnak ilyen széleskörűen semlegesítő antitesteket. Ezután még fejleszteni kell olyan vakcinákat, amelyek képesek lesznek az ilyen típusú antitestek termelésére bírni a beoltottak immunrendszerét, és csak ezután kezdődhetnek az állatkísérletek, majd ha ezek sikeresek, akkor a klinikai vizsgálatok. Van azonban egy ennél gyorsabb eredményt ígérő megközelítés is: a nanorészecske-alapú vakcina.